A Másnaposok írói újabb nagy piálós filmet forgattak. A színötös tanulóként ismert Jeff Chang élete nagy esélyét kapja meg, mikor apja bejelenti, elintézett neki egy beszélgetést. „Holnap reggel 8-kor lesz az interjúd. Légy kipihent. Pontos. És ne járass le.” - szól az öreg ázsiai, de már késő, a film első képsoraiból tudjuk, itt hamarosan bizony elszabadul a pokol. Két egyetemista pucéran sétál haza a kampusz füvén, zoknival a farkán, ez lesz a ma esti buli folytatása, a képszakadás találó magyar cím lett.
Amerikában 21 évesnek lenni olyan, mint Európában 18-nak. Azzal a különbséggel, hogy ők sokkal nagyobbat buliznak nálunk, először mehetnek be szórakozóhelyre, vehetnek hivatalosan alkoholt és cigarettát, a törvényt ott komolyan veszik. Nálunk valljuk be, nem mindig van ez így, a legtöbbünk már érettségi előtt is bőven ismerte azokat a helyeket, ahol személyi nélkül lehetett inni, nem egyik napról a másikra kerültünk bele az éjszakába, ott keményebbek az első bebaszások. De mi vezet oda, hogy szegény Jeff Chang teljesen kiüsse magát? Az máris kiderül.
A film három srác éjszakáját meséli el. Miller közülük a leglazább, régi presszóbútor már ő, vedel, mint egy görény, beszól a csajoknak, és magasról szarik rá, hogy mit gondolnak a többiek, tavaszi szünet van, bulizni indult, bulizni is fog. A joghallgató Casey is ilyen volt régen, de megkomolyodott már, lassan sikerül csak elengednie magát, kell hozzá egy pár pohár, hogy beinduljon a mai este. Jeff Chang meg hát. Ő csak sodródik velük. Megiszik mindent, amit az orra alá dugnak, boldogan lebegteti az igazolványát, és elsőként tör be az összes olyan helyre, ahová eddig csak az idősebb haverjai járhattak.
A Képszakadás története az Amerikai Pite, a Másnaposok, a Harmadnaposok és a Project X filmeket juttatja eszünkbe. A nagy piálás itt se sül el jól, Jeff Chang hamarosan kiüti magát, a két másik srác pedig elfelejti, hogy hol lakik a kis japó, taxi vitte őket tegnap, nem is figyelték az utat. Elindulnak hát az ismeretlenbe, hogy hazataláljanak, a feladat viszont nem könnyű, bárhová is veti őket a sors, újabb bulikba, botrányokba, kalandokba csöppennek. S bizony egyiküket a szerelem édes szellője is megcsapja.
Jót lehet röhögni a filmen. Magunkra és haverjainkra ismerünk a karakterekben, a három főszereplő jellemvonásai minden társaságban megtalálhatóak, vannak, akik folyton aggódnak, s olyanok is, akik úgy buliznak, mintha ma hajnalban véget érne a világ, nekik csak mesélni szoktuk az előző estét. S bár a film igen szórakoztató, a poénok inkább a szituációkra, mintsem a beszélgetésekre vannak kihegyezve, aminek én magam nem örülök. Nagyon egyik szereplőnek sincsenek jó beszólásai, átlagos srácok, csak az, ami velük történik, az nem mindennapi.
Abszurd dolgokba keverednek, többen üldözni is kezdik őket, édes a bosszú, üvöltik mindannyian, a három srác egy pár embernél kihúzta a gyufát ma este. S ha már a negatívumoknál tartunk, említsük meg a főszereplőt, illetve a zenét is. Bár a film Jeff Changről szól, ő maga a történet nagy részében az igazak álmát alussza, úgy kiüti magát, hogy beszélni nem bír, a Másnaposok vőlegényére emlékeztet, csak ő még el is tűnt, nem valami eredeti tehát az ötlet. S míg a Project X-ben például fantasztikus betétdalok voltak, addig itt nem sok jó, vagy egyáltalán nem sok szám csendül fel. Hangulatos zenék nélkül pedig nem tudjuk átérezni a bulit, Miller és Casey ráadásul folyamatosan olyan józan, mintha a könyvtárból jött volna éppen. Így pedig nehezen hisszük el mindazt, amit művelnek.
Ha tetszett a Másnaposok, és te magad is fiatal vagy, sokat bulizol, akkor nyugodtan nézd meg a Képszakadást. Nem ez lesz életed nagy filmje, vannak benne erőltetett és hiteltelen részek, nem ér fel a nagy bulidokumentációkhoz, de ott van azért az árnyékukban. Az egyetemi életérzés azért átjön, mi is ilyenek voltunk, vagy vagyunk még most is, ne legyenek nagy elvárásaid, és akkor nem fogsz csalódni. Nekem működött.
Szereplők: Miles Teller, Skylar Astin, Justin Chon, Sarah Wright,
Jonathan Keltz, François Chau, Russell Hodgkinson
Írta és rendezte: Jon Lucas, Scott Moore
Producer: David Hoberman, Ryan Kavanaugh, Todd Lieberman
Zene: Lyle Workman
Játékidő: 93 perc
Nemzetközi bemutató: 2013. március 1.
Hazai mozipremier: 2013. március 14.
IMDB értékelés: 5.7
Gamekapocs értékelés: 6.0
Ennyi erővel no signal is lehetne a cime :D
De ezek szerint az író sok ilyen s ehhez hasonló esettel találkozott :D
Egyszer megéri biztosan a jegy árát :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.