BioShock: Rapture - könyvajánló

Andrew Ryan elragadó utópiáját mindenki ismeri – vagyis csak azt hiszik, hogy ismerik. Egy különc milliárdos az emberiség utolsó mentsvárát alkotta meg, amely később kártyavár módjára omlott össze. Tragédia? Egy újabb elvetélt ötlet az evolúció megváltozatására, s a tökéletes társadalomba vetett hitt ékes cáfolata. Minden BioShock-rajongó számára örvendetes tény, hogy kishazánk könyvkínálatában is megjelent az első videojáték előzményeit feldolgozó kötet a Lektűr kiadó közbenjárásával. Az Infinite újra lázba hozta a közönséget, ám abban egyetérthetünk, hogy igazán stílusteremtő alkotás egyértelműen a legelső rész volt. Ahogyan abban is, hogy számos homályos foltot hagyott maga után, amire nem feltétlenül kaptunk választ a végigjátszás során. Rapture története bőven túlmutat azon, amit egy játéktól kapunk, s jelen könyv pedig tökéletes választás arra, hogy megértsük a mítosz hátterét és az összeomlás valódi okát. 


Rapture sorsát önkéntelenül párhuzamba állíthatjuk Atlantisz végzetével. Hiszen a víz alatti városok könnyen az enyészetté válnak, s olykor még a tökéletesnek hitt mű sem áll olyan szilárd lábakon, mint azt elsőre hinnénk. A Rapture – A víz alatti város című regényt az a Bram Stoker-díjas szerző, John Shirley vettette papírra, aki már számos sci-fi, horror és cyberpunk művével formálta képzeletünket. Nem állnak távol tőle a Constantine, a démonvadász, az Aliens vs. Predator és a Borderlands regények sem. A hatvanéves író tökéletes szakértelmének hála egy percig sem unatkozunk a Rapture-t olvasva, sőt mi több, egy teljesen egyedi hangulatú kötettel gazdagodunk a sajátos témaválasztás okán. Lapjain megelevenedik a negyvenes-ötvenes évek társadalomkritikája, az art-deco stílusjegyeit magán viselő város megannyi szépsége és fenyegető jele, amely végül egy könnyfakasztó végkifejletbe torkoll. Nem könnyű olvasmány, megértjük – ám, ha az utóbbi évek egyik legmarkánsabb játékélményét kaptad a BioShocktól, akkor minden szavát inni fogod.


Ha egyszer Rapture-be lépsz, soha nem térhetsz haza. A második világháború még a milliárdos tőkéseken is nyomot hagyott. Az atombombák ledobása után Andrew Ryan egy teljesen új, elszigetelt várost álmodott meg a tenger mélyén. Ez volt Rapture, ahová csak néhány kiválasztott nyerhetett belépést. Szerinte csak így vészelhető át a közelgő atomháború, s a túlélést csak azok érdemlik meg, akik elfogadják a tökéletes társadalom néhány szabályát. Vagyis a szabad akarat törvényét. Egyetlen kitétellel: nincs visszaút, a fenti világtól való teljes elzárkózás a legfontosabb formula. Nincsenek adók, sem pedig önkényes vallások, hiszen az emberek birkaként való terelgetése gátat szab a természetes fejlődésnek. A gazdagsággal és pompával teli, ámbár hermetikusan elzárt élet kezdetben még jól működik, ám Ryan túlságosan is mohó volt. A tökéletességbe vetett hite nem áll szilárd lábakon, az emberi lény hiába próbál meg többnek mutatkozni, mint ami, s a plazmidok olyan bámulatos képességekkel kecsegtetnek, amire egyszerűen nem volt senki felkészülve. Az Ádám nevű szer valódi hatását pedig nem nagyon ismerték.


Ha pedig nincsenek törvények, akkor nincsenek határok sem. Láncok nélkül pedig előbb-utóbb felszínre kerülnek a kicsinyes érdekek és az állatias ösztönök. Rengeteg olyan szereplővel találkozunk a kötetet olvasva, akikkel a játékban audionaplók formájában, vagy személyesen is kapcsolatba léptünk. Az igazi főszereplő a Nagy Ember mellett kétségtelenül Bill McDonagh, akivel Ryan még a New York-i rezidenciáján találkozott, amikor a fürdőszobájának berendezéseit szerelte. Bizalommal tekintett a becsületes szerelőre és munkát ajánlott neki Rapture-ben. Rajta kívül olyan, a város sorsában kulcsfontosságú szerepet vállaló egyént is megismerhetünk közelebbről, mint Sofia Lambet, a Wales-testvéreket és Sinclair Deltáját, azaz az első Big Daddyt. Külön öröm, hogy a játékokban futólag megismert karakterek így már valódi mélységet kaptak - a részletek kibogozása és a kirakó összerakása sokkal könnyebbé válik.


A történet egyébként röviddel Rapture születése után kezdődik, majd fokozatosan romlik a légkör, ami az 1959-es polgárháborúba és végső hanyatlásba torkollik. Az író nem rest olykor szörnyűségesnek ható eszközökhöz nyúlni, a párbeszédek és a tájleírások tökéletes egyveleget alkotnak. Olykor talán feleslegesen időzik el a részleteken, de a sztori meredeken ível felfelé, üresjáratokkal csak nyomokban találkozunk, Shirley vasmarokkal vezet végig az elkerülhetetlenig. Emberkísérletekkel indult az egész, a tökéletes ember megalkotásába vetett hit gyilkosságokhoz és elkorcsosult agresszióhoz vezet. A plazmid (vagyis a használatához szükséges ÁDÁM) hiába kínál természetfeletti képességeket, káros mellékhatásaként kóros függőséget okoz, majd használóik végül teljesen kontrollálhatatlanul viselkednek. A gyarló önhittség és kapzsiság valódi gonoszsághoz vezet, de akkor már szinte minden menthetetlenné válik. Rapture célja pont az lett volna, hogy mindenkiben elhintse az élet szeretetének igéjét, ám ha szabadjára engedjük a nyájat, az természeténél fogva nem marad irányítható, a farkastörvények színre lépnek. Igen, a Little Sisterek is visszaköszönnek, mármint halmozottan hátrányos helyzetű mivoltukban. Hiába no, ha a felmenők nem tiszták, akkor miért pont az alom lenne az? Félelmetes lesz mindezt átélni, ezt garantálom.


A könyv súlyos kérdéseket feszeget és mi magunk is elgondolkozunk annak tanításain. Tudjuk, hogy az emberi faj – önkényes természeténél fogva – menthetetlen. Miért változtatnánk meg sorsunkat, amikor a jelenlegi körülményeknek sem tudunk megfelelni? Vagy tényleg pusztulásra vagyunk ítélve? A cikk talán túlságosan is átment filozofálgatásba, de remélem, így sikerült megérteni, hogy miről is szól valójában a regény. A külsőségek egyébként teljesen rendben vannak: vaskos kötetet szorongathatunk a kezünkben, puhakötéssel és Popovics Ferenc fordításainak hála az amerikai szlengben dúskáló szövegkörnyezet érthető és könnyen olvasható formában tárul elénk. Shirley teljes odaadással, megannyi gyűjtőmunka árán formálta összefüggő cselekménnyé a víz alatti város tündöklését és bukását, amelynek szinte nélkülözhetetlen háttéranyagként minden BioShock-rajongó polcán ott a helye.