Battlefield 4: A háború küszöbén - könyvajánló

Soha nem mondtunk nemet egy videojátékból készül könyvadaptációra: a Deus Ex-könyv és az Assassin’s Creed-kötetek után a Battlefield aktuális epizódja sem kerülhette el a sorsát: regény formájában is átélhetjük a már ismert konfliktust. Nem ez az első eset, hogy a DICE FPS-ét használták fel alapanyagként: két éve olvashattuk a Battlefield 3: Az orosz című művet, amelyben más aspektusból, kiegészített formában élhettük át újra a játék sztoriját. Amire szükség is volt, elvégre akkor nagyot csalódtunk az unalmas és elcsépelt kampányban. De mi a helyzet a Battlefield 4-gyel? Ezúttal egyetlen író keze munkáját dicsérhetjük: Andy McNabot ezúttal az előzőt kötetnél csupán társszerzőként közreműködő Peter Grimsdale váltotta, aminek megvan az ára. Döntse el mindenki, hogy egy vérprofi író, vagy egy számos háborút megjárt veterán hiteles, élménybeszámolónak is beillő sorait szereti-e olvasni. Mert utóbbiak egy picit csalódni fognak.


Grimsdale bátyó ugyanis kevesebb időt szán a fegyverekkel vívott nyitott, háborús helyzeteknek, sokkal inkább krimiszerű a Battlefield 4, mint a korábbi regény, ahol oldalakon át élvezhettük a parázs akciókat. A háború küszöbén vékonyabb kötet, mint az előző adaptáció, 295 oldalon terpeszkedik, viszont minőségére nem lehet panasz: a Fumax ezúttal is színvonalas magyar kiadással és remek fordítással állt elő. A puhakötésű borítón a játék dobozáról már ismerős baka mered ránk, minden jel adott ahhoz, hogy az egyszeri rajongót némi pluszköltségre sarkallja. Mi elsősorban azt vizsgáltuk, hogy az előbbi kategóriába sorolható delikvenseknek is megéri-e az, hogy végigrágják magukat a könyvön. Már most kijelenthető, hogy igen, elvégre Grimsdale alaposan beleásta magát a már ismert konfliktusba, ám a Tombstone osztag helyett a kampány egyik ismert NPC-jét állítja a középpontba.


A vélhetőleg magyar felmenőkkel büszkélkedő Lazlo Kovic a CIA egyik beépített ügynöke, aki Sanghajban tevékenykedik, ám egy kudarcba fulladt akciót követően a kínai Állambiztonsági Minisztérium bűnbakjává válik. S ha ez még nem lenne elég, még a kommunista rezsim előtti időkből származó kínai bűnszervezet is vadászni kezd rá. A város a közeli jövőben nem igazán barátságos környék: szinte tapintható az Amerika-ellenes hangulat, mindennaposak a zavargások, ami persze nem véletlen, profi propaganda következménye. Elég egy szikra ahhoz, hogy a két nagyhatalom között kirobbanjon a háború. Kovicot nem olyan fából faragták, hogy egyszerűen meghátráljon. Saját szakállára nyomozásba kezd, alvilági kapcsolatait kihasználva próbálja felgöngyölni a szálakat, leleplezve az igazi felelősöket.


Kovic egy mindenre elszánt kurafi, aki sokszor elég hihetetlen módon mászik ki a slamasztikából, többször szerencséje van, de élettapasztalataira hagyatkozva könnyen feltalálja magát. Amire szükség is van, hiszen életveszélyes helyzetekből nincs hiány, a koholt vádak elől csak úgy bújhat el, ha a kormány halottnak hiszi, így aztán teljes inkognitóban lép a tettek mezejére. Aki tehát katonai akciókra vágyik, az csak nyomokban elégítheti ki igényeit, Kovic olyan, mint egy titkos ügynök, lopakodik, kerüli a feltűnést, s csak akkor lő, ha feltétlen szükséges. Az már előre sejthető, hogy semmi nem megy simán, a fordulatok egymás sarkát tapossák, néhányszor tényleg elkerekedik a szemünk, annak ellenére, hogy azt hittük magunkról, hogy BF4 ide vagy oda, a sablonok mocsarából nincs kiút. Pedig van, s ezt Grimsdale megmutatja nekünk.


Maga a világ abszolút hihető: a kínai állam sajátosságai, a röghöz kötött rendszer és a fanatikus identitás nem új keletű dolog, így ha érdekel a kultúra, nem fogsz csalódni a kötetben. Egy jó vadász csak akkor érvényesül, ha úgy ismeri a terepet, mint a tenyerét. Grimsdale víziója olyan, mint egy kisebb költségvetésű akciófilm, ahol nincs pénz kiterjedt ütközetek lemodellezésére, de pont ezért kap több szerepet a drámaiság és az írói bravúr. Nem militarista szakkönyvet akarunk olvasni, hanem egy lehengerlő történetet, amely képes a székhez szegezni, viszont nem lépi át a hihetőség határát. Kovic is egy esendő ember, bármennyire is profi a szakmájában, nem hoz képtelen döntéseket, van B-terve is, s ha minden kötél szakad, még mindig elfuthat. Esetünkben nincs szükség moralizálásra és monológokra, az események önmagukért beszélnek, hősünket a tettek jellemzik, de nincs is idő kislányos picsogásra.


Az író jó érzékkel adagolja a feszültséget, szinte szusszanásnyi időt se hagy, a helyszínek sűrűn váltják egymást, unalomnak nem marad helye. A végső harc nem egy katartikus élmény, viszont kellőképpen lezárja az eseményeket, nem lesz hiányérzetünk, megkapjuk azt, amire vártunk. Némi hüledezés még belefér, pulzusunk is felgyorsul, de ha egy hét múlva megkérdezné valaki tőlünk, hogy ugyan meséljük el már nagyvonalakban a regény végét, bajban lennénk. Hozza az elvárható szintet Grimsdale, talán némileg többet is, amit egy akció-thrillertől elvárnánk, de a játék amúgy sem acélos története mellé állítva azért érezhető a különbség a könyv javára. Klasszikus úgy sem lesz belőle, de nem is ez volt a cél.


A Battlefield 3-regény dokumentarista stílusával ellentétben A háború küszöbén egy fordulatokban gazdag, jól megírt nyomozós történet, némileg kevesebb puskaporral, de okosabb cselekménnyel. Ha számodra a Battlefield 4 nem csupán a többjátékos módról szól és szerinted a single-nek is van létjogosultsága, s nem mondasz nemet arra, hogy más perspektívából is átéld a kínai zűrt, nem beszélünk le a beszerzéséről, sőt, egyenesen bátorítunk mindenkit az olvasásra. Ha pedig távol áll tőled a DICE háborús lövöldéje, akkor sem kell feltétlenül ódzkodnod tőle, elvégre egy fordulatokban gazdag, pergős akcióeposzról van szó, nem kevés ármánnyal, politikával és egyáltalán nem elképzelhetetlen alternatív közeljövővel.