Az 1900-as évek elején járunk, az orvostudomány, és azon belül is a sebészet még messze nem kiforrott dolog. A sebészek már rendelkeznek olyan eszközökkel, melyek megfelelőit (kisebb-nagyobb módosításokkal) ma is megtalálnánk egy kórházban, de nem tudnak még mindent az emberi test működéséről, az egyes műtétek várható hatásairól, következményeiről. Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy minden műtét olyan, mint egy pénzfeldobás. Próbálkoznak, kísérleteznek, és ha most nem sikerült, akkor reménykednek benne, hogy a tapasztalatokat felhasználva a következő betegnél majd bejön a dolog.
Erre az alapra építkezik a Cinemax új, saját gyártású sorozata, mely a történetet New Yorkba helyezi, azon belül is a központba a Knickerbocker kórház vezető orvosa, a Clive Owen által zseniálisan alakított Dr. Thackery kerül. Thackery körülbelül olyan, mint egy 100 évvel ezelőtti Dr. House; hatalmas elme, mindig próbál új eljárásokat kitalálni, próbál rájönni, hogyan lehetne megmenteni a korábban megmenthetetlennek ítélt betegeket, eközben pedig egy hatalmas bunkó, és keményen drogozik. Mindenki előtt szidja le a nővéreket, a karján már nem lehet vénát találni, és hallani sem akar arról, hogy néger orvos legyen az új helyettese, bármennyire is erőlteti őt a főnökség, és bármennyi diplomát, meg szakmai tapasztalatot is szerzett Európában.
A narratíva alapjait tehát tökéletesen fektette le az első rész, pontosan látszik, milyen konfliktusok mentén fog felépülni később a sorozat. Ebben az időben New York olyan, mint egy nagy kavalkád: a hajókon mindenféle bevándorló érkezik a városba, velük együtt pedig egy csomó fertőzés, betegség. A korrupt rendőr gyakorlatilag kezében tartja az utcákat, és még azt is kitalálta, hogyan húzhat személyesen hasznot a betegszállításból. És akkor erre jön rá Thackery saját drámája, megízesítve egy rakás kórházon belüli politikával, illetve a hatalmas tudású néger orvossal, akit viszont nem csak a felettese nem akar az akció közelébe engedni, de még a betegek sem szeretnék, hogy hozzájuk érjen.
Ezek mellett A sebész keményen naturalista. A műtéteket ilyen részletesen talán még sosem mutatták tévében. Mivel én még a Vészhelyzeten is képes voltam rosszul lenni, ezért néha bizony be kellett csuknom a szememet, de az egyértelmű, hogy erre szükség van. Ha nem látnánk ennyire részletesen, ilyen vérdúsan, és ilyen közelről a sebészek munkáját, nem tudnánk átérezni azt sem, mennyire félelmetes és lutri dolog volt egy műtét ebben az időszakban. Meg merem kockáztatni, hogy A sebész első 10 perce az egyik legfeszültebb, legkeményebb jelenet, amit az utóbbi években tévében láthattunk - szerintem a moziban senki nem vett még csak levegőt sem a jelenet végéig.
Ahogy az HBO-csoporton belül készült sorozatoktól lassan már megszokjuk, a rendezői székben ezúttal is egy hollywoodi nagyágyú, Steven Soderbergh ül. Ezek mellett a díszletek és a kosztümök is hibátlanok, és ugyan a színészek közül egyelőre csak Clive Owen van nagyon a középpontban, első ránézésre mindenki más is rendben lesz. Számomra már az első rész alapján is nyilvánvaló, hogy A sebész az idei év egyik legjobb, ha nem A legjobb sorozata lesz. Amikor véget ért az első epizód, és elkezdett lepörögni a készítők listája, senki nem állt fel. Nem azért, mert valami bónusz jelenetet vártunk, hanem mert annyira kemény volt ez az egy óra, és talán mindenki abban reménykedett, hogy ha ott maradunk, majd valami csoda folytán jön a második rész. De az csak nem jött, ráadásul még az első részre is két napot kell várnia a nagyérdeműnek: most szombaton vetíti a Cinemax (az HBO Go-n pedig regisztráció nélkül megnézhető lesz a premier), onnantól pedig hetente jönnek az új epizódok.
A sebész első részét az HBO Magyarország meghívásából premier előtt néztük meg. A képek forrása az HBO Sajtószoba.
Köszi :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.