Joker filmkritika

Félmillió dollár. Ennyi kell ahhoz, hogy Nick Wild végre maga mögött hagyja Vegast, és visszavonulva a bűn városának minden szennyétől, egy európai vitorláson töltse élete utolsó évtizedeit. Félmillió. Amiből már megvan ötszáz. Nem könnyű úgy spórolni, ha imádod a black jacket, a vodkát, a kettő kombinációjaként pedig a kockázatot. Van egy jó tanácsom a számodra: ne légy hülye. Mindig a bank nyer. 


A napok ugyanúgy telnek. Délutáni ébredés, kínzó másnaposság, egy-két kényes ügy elsimítása, majd meló után irány a Fremont street egyik megkopott hírnevű kaszinója. A Stripen csak a turistákat kopasztják meg, emberünk a régi iskola öregdiákja. Ismeri Vegast, mint a saját farkát, tudja, hogy kinek lehet szétverni a fejét, ha baj van, és kinek nem, ezért is van most nehéz helyzetben. Egy régi szerelme kéri a segítségét, néhány szemétláda berángatta őt egy hotelszobába, megverte és megerőszakolta, bosszút kell állni. A fickók viszont kőkemény gengszterek. Las Vegas alvilágának legmocskosabb stricijei ők, azt csinálnak a városban, amit akarnak, pénz és erőszak, csak ennek élnek. És ha még ez se lenne elég, a főnöke pont most akaszt rá egy fiatal turistasrácot, legyen a testőre, amíg a gyerek kártyázgat esténként.


A Joker nem maffiafilm. Las Vegas igazi nagykutyáit De Niro hírhedt klasszikusában, a Casinóban ismertük meg, ez egy verekedős szombat délelőtti matiné, semmi más. Nick (Jason Statham) a ranglétra alján áll, nem néz fel, és nem is kíváncsi arra, hogy mit művelnek a város fejesei, ő olcsó hotelben lakik, öreg autóval jár, és pincérnőkkel, meg kártyaosztókkal barátkozik. 


Karakterében egyesül a jó és a rossz; megbízható testőr, nagyszerű barát, igazi úriember. Meg játékfüggő, önelégült fasz, aki magasról tesz a főnökére, a munkára, és minden társadalmi normára, ami a rendes embereket előreviszi az életben. Ha viszont egy szerető kér tőle szívességet, gondolkodás nélkül igent mond. Így kerül összetűzésbe a Hollyt (Dominik García-Lorido) megerőszakoló Danny DeMarcóval (Milo Ventimiglia) is, arra pedig hamar rájöhetünk, hogy egyikük se szeret veszíteni. Először Nick ered Danny nyomába, majd fordul a kocka, Danny verőemberei kezdik felkutatni hősünket, hamutartó csattan a koponyán, egy másiknak vajazókést állítanak a nyakába, de Nick a kaszinóban még egy marék zsetont is megetet valamelyik szerencsétlennel.


A mellékszálak ezalatt tökéletesen indokolatlanul próbálnak belegabalyodni a történetbe, és így Nick életébe is. Cyrus Kinnick (Michael Angarano), a fiatal turistasrác épp akkor bérli fel kidobóemberünket személyi testőrnek, amikor az összeakaszkodik a maffiával, elmennek együtt kaszinózni, aztán isznak egy kicsit, de semmi se történik. Egészen a végéig - spoiler következik - amikor a srác elárulja, hogy igazából milliárdos szoftverguru, és amikor látta Nicket verekedni, az nagyon jó volt, meg is adja neki a félmillió dollárt, amire mindig vágyott, meg egy repülőjegyet Korzikára - spoiler vége. 


Nem lőttem le a poént, ne aggódj, inkább előre megmentettelek a film legnagyobb csalódásától, ennél impotensebb tündérmesét ki se találhattak volna befejezésül. Inkább nyúlta le volna Nick Dannyt, vagy nyert volna egy halom lóvét black jacken. Mert ez valami katasztrófa. De nem sok vizet zavart a hotelguru Baby (Stanley Tucci), és DD (Sofía Vergara) története sem, már ha őket sorolhatjuk a mellékszálak közé. Mindketten nagyjából három-három percet kaptak, pedig az összes előzetes és poszter az ő nevükkel van tele.


Ilyen egy igazi Statham-film. Gyenge történet, nyugdíjas bunyó, semmitmondó vég, talán már nem is próbálkozik az öreg, minek is. Mindig van vevő az olcsó akciófilmekre. Persze amit lehetett, kihoztak a sztoriból, az eredeti forgatókönyvet ugyanis nem most, hanem még valamikor a 70-es években írták. Nick, vagyis akkor még Mex hányattatott napjait a Butch Cassidy a sundance kölyök atyja, William Goldman jegyzi, és Burt Raynolds főszereplésével 1986-ban egyszer már meg is filmesítették, hasonlóan erőtlenül, mint most. Ez volt a Heat. Ha láttad a Jokert, akkor érdemes a YouTube-on rákeresni néhány jelenetre ebből is, nagyon kemény az eredeti változat, sírsz vagy nevetsz, te se tudod majd. 


Se a régi, se az új feldolgozás nem sikerült jól tehát, pedig nem kellett volna sokat dolgozni ahhoz, hogy egy jó film készüljön belőle. A főszereplő karakterében rengeteg lehetőség rejlik, ő az a típusú ember, aki mindenkin segít, önmagán mégse képes, szeretnivalóan jószívű, és szánalmasan semmirekellő egyszerre. Fel kellett volna építeni a személyiségét, és a sok verekedés helyett egy sokkal komorabb és kegyetlenebb hadjáratot indítani közte, és Danny között, az alapok megvoltak. Másodrendű, koszos Fremont streeti kaszinók, vérző fejű barátnő, kilátástalan élet, alkohol- és játékproblémák. Vagyis minden, amiről Vegas sötét oldala szól.


Az Oscar-díj közeledtével vannak jó filmek a moziban. Kódjátszma, A mindenség elmélete, Birdman, Foxcatcher, Amerikai mesterlövész, vagy nemrégről a Sráckor, de ígéretesnek tűnik a Jupiter felemelkedése is. A Joker nem tagja az elitnek, ő egy Dacia a Mercedesek mellett. Poraiból újjáélesztett név, nem túl igényes alkotóelemekkel, kőegyszerű alapokra építve. Viszont ahogy a Dacia, úgy a Joker is lenyűgözően célszerű. Az ember megtalálja benne a legelemibb igényét, amit egy film felé csak támaszthat. Ami a francia-román márkánál az olcsón fenntartható, megbízható újautóval való kiszámítható közlekedés, az Statham filmjében az egyszerű, könnyű kikapcsolódás. Amikor nem akarod megérteni a világot. Se látni megmenekülni, vagy elpusztulni azt. Amikor egy dolog kapcsol ki. Nézni, ahogy néhány fickó szétveri egymást. És ha ilyen hangulatodban vagy, nem vágysz másra, akkor csalódni végülis nem fogsz.

Gamekapocs értékelés: 5.5
Metacritic: 40%
Rotten Tomatoes: 27%

 Joker
Eredeti cím: Wild Card
Rendezte: Simon West
Írta: William Goldman
Szereplők: Jason Statham, Milo Ventimiglia, Michael Angarano, Sofía Vergara és Stanley Tucci
Zene: Dario Marianelli
Játékidő: 92 perc
Nemzetközi premier: 2015. január 14. (EU)
Magyar premier: 2015. január 29.