Meglátogattuk az IMAX mozi géptermét

Sokszor mondjuk félig viccesen, hogy soha semmi jó nem származott még Kanadából. Erre némileg rácáfol az IMAX mozi, amit ugyanis egy kanadai vállalat fejlesztett ki, és 1970-ben mutatkozott be az osakai világkiállításon, majd 1971-ben már el is rajtolt az első ilyen moziterem az észak-amerikai országban. Magyarországon persze még viszonylag friss a dolog, így a Cinema City marketinges vezetője, Buda Andrea szerint sok a félreértés és a téves információ az IMAX körül. Sokan például kifejezetten a 3D-vel azonosítják, ami egyébként szerintem a Cinema City kommunikációjának következménye is, hiszen mindig és mindenhol IMAX 3D-ként hivatkoztak rá a múltban.

Ezek már a 2011-ben bejött új, digitális vetítőgépek hátulról/oldalról.

Persze a legtöbb film ténylegesen 3D-sen érkezik az IMAX moziba, nekem például a pár hónappal ezelőtti Interstellar volt az első, amit ebben a teremben 2D-ben néztem meg, és most a Halálos iramban 7 volt a második. Hogy egy kicsit fényt derítsünk az IMAX titkaira, elfogadtuk a Cinema City meghívását, és benéztünk a gépterembe, közben pedig megtudtunk néhány érdekességet. Kezdjük mindjárt a legelején: miért csak egy IMAX-terem van az országban? Nos, úgy tűnik, hogy ez valami régiós sajátosság, ugyanis a környező országokban is csak egy terem található, egyetlen városban. A régióban ráadásul a Cinema City az IMAX kizárólagos partnere, így ha valahol valaki ilyen mozit szeretne létesíteni, akkor az csak rajtuk keresztül lehetséges.

Ez pedig a régi, analóg vetítőgép oldalról. Retro, igaz?

Magyarországon azonban ennél prózaibb okok is vannak. Gondolkoztatok már valaha azon, hogy oldalról nézve miért van ilyen amorf, L-alakja az Aréna Plázának? Nos, azért, mert az L-alak teteje kifejezetten az IMAX terem miatt magasodik ki, az épületet ugyanis eleve úgy tervezték, hogy beférjen a marha nagy és meredek terem, valamint a szintén nem túl kicsi vászon. Sőt, az eredeti analóg vetítőgépet, valamint a vásznat is darukkal emelték be felülről a pláza építése közben, amíg ez a folyamat nem zajlott le, be sem tudták fejezni a tetőszerkezetet. Utólag egész egyszerűen az esetek 99 százalékában nem lehet már egy mozitermet átalakítani IMAX-re, még úgy sem, hogy egyébként minden vászon egyedileg készül a terem métereihez igazítva.

Így néznek ki a gépház ablakán a nézőtérre az új digitális vetítőgépek.

Az eredetileg használt analóg IMAX-vetítőgép egyébként a mai napig megtalálható a gépteremben, ahova egy labirintusszerű hátsó folyosón keresztül jutunk el, és ahonnan most már nem nagyon lehet kihozni egyébként, legfeljebb ha valahogy darabokra szedik. A történet úgy zajlik le, hogy megrendelés esetén a kanadai vállalat kiszállít és összerak mindent a helyszínen, a mozi személyzetének egy-két tagját pedig kifejezetten kigyúrják a vetítőgépek és a hozzájuk kapcsolódó eszközök kezelésére. Túl mélyen ők sem tudnak belenyúlni a rendszerbe, ám az anyacég online felügyel mindent, így akár távoli hibaelhárításra is képesek, illetve ha bármilyen hiba történik az IMAX-rendszerben, akkor az a mozi többi rendszerétől függetlenül jelez az illetékeseknek, akik pár órán belül érkeznek, és megoldják a dolgot. Az IMAX tehát egyfajta külön mozi a mozin belül.

Ilyen brutál ipari hűtés megy bele mindkettőnek a tetejébe.

Jelenleg pár éve már teljesen új, digitális gépekről vetítik a filmeket, egészen pontosan kettőről egyszerre. Ez egyfelől szükséges a 3D-hez, az egyik szemnek ugyanis az egyik gép vetít, a másiknak pedig a másik, ezt pedig a szemüveg különíti el. De ha 2D-s film megy, akkor is tolja mindkét masina, ez kell ugyanis a megfelelő képminőséghez és fényerőhöz. És ha már fényerő: kétszer 6 ezer wattos xenon izzókról beszélünk, amiknek olyan brutális hűtés kell, hogy felülről két hűtőcső közvetlenül csatlakozik a vetítőgépekbe. A "régi" analóg vetítő egyébként egy 15 ezer wattos izzóval dolgozott. Az IMAX főgépésze, akinek kiváló újságíró módjára elfelejtettem a nevét, nosztalgiával emlékszik vissza azokra az időkre, akkor még volt munka egy vetítéssel, például be kellett fűzni a szalagokat, amiket egy marha nagy, többtányéros gép adagolt a vetítőbe.

Az analóg IMAX-gépet egy ilyen többtálcás rettenet etette szalaggal. Az újba már HDD megy.

Ma már a filmek egy vinyón érkeznek a moziba, és átlagban egy alkotás körülbelül 400 GB-ot foglal. Ez a vetítőgépre mindenféle titkosítás nélkül kerül rá, ha tehát valaki ki tudná lopni, akkor rögtön mehetne fel az internetre. Csak hogy kilopni közel lehetetlen. Egy spéci módon lezárt, kóddal nyíló ajtót kellene ugyanis ehhez kitépni valahogy a helyéről, de ha ez megtörténik, az egész rendszer letilt és levéd mindent egy olyan jelszóval, amit csak a kanadai központ tud. Ha azonban minden rendben van, akkor reggel a gépkezelők egy mezei számítógépen elindítják a rendszert, ami teljesen beállítja és finomhangolja magát, minden nap újra. Ez automatikusan történik, és az izzók bemelegítésével együtt körülbelül egy órát vesz igénybe. A rendszer lézerrel végigpásztázza a termet, valamint a vásznat is, és ehhez tökéletesen lövi be a képet és a hangot - sőt, utóbbit akár menet közben is tudja állítgatni a teremben több ponton elhelyezett mikrofonok eredményei alapján.

A filmek a vinyókon ilyen kis lezárt dobozkákban érkeznek be a moziba.

A minőség másik felét természetesen maga a film adja. Míg az alap filmeket 35 mm-es szalagra veszik fel, addig az IMAX-kamerák egészen brutális felbontású, 70 mm-es szalaggal dolgoznak, amiket ráadásul nem is vízszintesen, hanem függőlegesen húz be a kamera. Ez azt jelenti, hogy nem csak az eleve drágább 70 mm-es filmszalagot kell kifizetni a szintén aranyárban mért IMAX-kamera mellé, hanem jóval több szalag is kell, hiszen így a 24 fps-hez percenként 102 méter szalag megy át a kamerán, szemben a 35 mm-es film 27 méterével. Nem csoda, hogy viszonylag kevés szalagos IMAX (3D) kamera létezik, és azokat bérlik ki a nagy stúdiók, és persze csak bizonyos jeleneteket vesznek fel így. Manapság már persze egyre többen használják a digitális IMAX kamerát, bár azt sok kritika érte amiatt, hogy 2K-s felbontása és képminősége kisebb, mint az eredeti analóg változaté.

Az IMAX-filmek képaránya a sima mozihoz képest, hogy valami értelmeset is tanuljunk ma.

Ez mondjuk valószínűleg nekünk nem túl sokat számít, Európa és Amerika jelentős részére ugyanis eleve 2K-s felbontású filmeket szállítanak le a kiadók, így ilyen felbontásban vetíti őket a hazai IMAX is, bár a vetítőgépek elméletileg támogatják a 4K-t is. Legalább olyan fontos azonban a képarány, ami a sima mozi szuper-szélesvásznú (avagy CinemaScope) 2,40:1-es arányához képest 1,43:1-es (eredeti IMAX-kamerával felvett anyag) vagy 1,9:1-es (utólag átalakított) arányú, tehát négyzetesebb, hogy széltében és magasságában is kitöltse a teljes látóteret. Maga a vászon persze hajlított, valamint ezüstös bevonatú a jobb fényerő elérése érdekében, de ezt valószínűleg már mindenki fejből tudja.

Erről fogalmam sincs, hogy mi, de gombok vannak rajta és világít, úgyhogy fontosnak tűnt.

Végül pedig elmondanám, hogy mit jelent nekem az IMAX. Sajnos még mindig kompromisszumot. Az IMAX 2D közel áll a tökéletes moziélményhez, igazából szerintem csak még nagyobb felbontásra lenne szüksége. Ha a 3D-t nézzük, akkor a dobogó legalsó fokán foglal helyet a sima 3D-s vetítés, ami alacsony felbontású, homályos, villódzik és utálom. A legfelső fokon azonban nem áll senki, hanem az IMAX 3D osztozik a HFR 3D-vel a második helyen. Szerintem a 3D-hez egyértelműen legalább 48 fps-re van szükség, hogy élvezhető legyen, így akkor születne meg a tökéletes 3D-s mozi, ha IMAX-re készülnének filmek 48 fps-sel. Reméljük, előbb-utóbb ez is be fog következni, akkor majd újra találkozunk egy ilyen cikk erejéig.