Valami követ filmkritika

Fiatal lány rohan az utcán, halálra ijedve. Egy csendes amerikai kisvárosban járunk, valahol Michiganben, a szomszédok kérdezgetik, hogy mi a baj, de válasz nem érkezik. A lány úgy csinál, mintha minden rendben lenne, majd megint elkezd rohanni, beül a kocsijába, és a tengerpartra hajt. Aztán másnap reggel brutálisan meggyilkolva találnak rá. David Robert Mitchell legújabb horrorja, az It Follows (Valami követ) tavaly mutatkozott be a Cannes-i Filmfesztiválon, a sikeres és visszhangos premiert követően viszont pár hónap csend következett, és a brit, illetve amerikai mozikba csak idén februárban, majd márciusban érkezett meg. Kisfilmes rendező alacsony költségvetésű alkotásáról van szó, a „mindössze” kétmillió dolláros befektetés egyelőre tizenötmilliós bevételnél jár. Mi ez a Jurassic World rekordot érő 510 milliós első hétvégéjéhez képest? Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes rá odafigyelni, sőt. A film június 25-től a hazai mozik vendége is, és a szőr feláll majd tőle a karodon.


Detroit kertvárosa a legunalmasabb hely egy tinédzsernek. A gazdasági világválság, és az amerikai autóipar összeomlása végleg csődbe vitte a régvolt milliós nagyvárost, itt él a szépséges Jay is, testvérével, barátaival. A döglesztő mindennapok súlya nehezedik rájuk, tévéznek, chipset zabálnak, finganak, és közben azt se tudják, hogy mit csináljanak, szüleik is folyton dolgoznak, szinte alig látják őket. Ilyenkor pedig mihez kezdhet magával egy tini, mint randizik és lefekszik, akivel csak tud. Jayt is épp a napokban próbálják becserkészni: Hugh jóképű, van kocsija - egy mozi, valami gyorskaja, és már nem is kell sokat könyörögnie a lánynak, hogy egy lepusztult gyárépület mellett megtörténjen a nagy esemény. Aztán viszont kezdetét veszi a rémálom. Hugh elkábítja a lányt, majd amikor az észhez tér, egy tolókocsihoz kötözve találja magát, miközben fiúja kikelve magából magyaráz valami idegenről, aki meg fogja őt ölni. Hacsak nem tart be néhány szabályt. Ez egy átok, ami szexuális úton terjed, és épp most adta át neki. Egy alak kezdi hamarosan követni. A zaklató bármilyen formát ölthet, és csak ő látja majd. Csak úgy szabadulhat meg tőle, ha tovább adja. De vigyázzon, mert ha a következő áldozat meghal, az átok visszaszáll rá.


Minden generációnak megvannak a meghatározó filmjei. Tinédzserként nekem a Stand by Me, a Rémálom az Elm utcában, a Dawson és a haverok, a Hangyák a gatyában, az Amerikai pite, majd később a Juno, a Kör és a Ken Park volt a kedvencem. Az It Follows pedig a Carrie-vel karöltve a Z-nemzedéknél a horror kategóriában most ugyanerre a címre pályázik. Adott egy kopott külvárosi helyszín, egy unalmas iskolai környezet, és egy fiatal, riadt lány, aki épp csak, hogy felfedezte saját testét, már menekülhet is a következmények elől. Az idegen elkezdi követni őt, egyre veszedelmesebb külsőket öltve, és hiába mesél róla barátainak, azok együtt éreznek bár vele, félelmét eleinte inkább a rosszul sikerült éjszaka traumájának tudják be, mintsem valós veszélynek. 


A magány és a kiszolgáltatottság lassan felemészt mindent. A jelenések meztelen öregemberek, félholt prostituáltak és hasonló ijesztő képek formájában követik egymást, a szörny nem csinál semmit, csak sétál a lány felé, a film zsenialitása, hogy épp ezzel hozza ránk a frászt. Nincsenek benne ijesztgetések, normál beszédnél tízszer hangosabb effektek, és más trash-horror elemek, amivel a sorozatgyártású hollywoodi szemetek operálnak. Már csak a tudat, hogy valami figyel és a nyomodban van, belemarja magát legbelsőbb félelmeid közé, Jay is rémeket lát, nincs már többé biztonságban sehol se. A nyomozás pedig, amibe belekezd, zsákutcának bizonyul, Hugh nem tud többet mondani annál, amit egyszer már elmesélt, és maga a lány is átélt. A szörny célja és kiléte ismeretlen, az viszont biztos, hogy egyre elszántabban vadászik Jayre, hamarosan pedig odáig merészkedik, hogy megmutatja magát a barátainak is. Illetve nem megmutatja magát, de rájuk tör, tárgyakat kezd dobálni, és amikor a lány védelmére kelnek, őket is bántani kezdi. A dermesztő félelem pedig sajnos ezen a ponton alább is hagy a filmben, és a riadt magányt egy akcióval teli meneküléssorozat váltja fel, a film érdekes keveredése lett a Körnek, a Slendernek, a Halloweennak, és a régi, 80-as és 90-es évek klasszikus horrorjainak.


Ez utóbbi jellemvonása miatt dicsérik is egyébként a rendezőt mindenhol. David Robert Mitchell olyan legendák munkásságaihoz nyúl vissza benne, mint John Carpenter, vagy Wes Craven, az It Follows leereszti a szereplőket az átlagemberek közé, ha szereted a klasszikus horrorfilmeket, akkor ezek stílusa a történetszövésben, a kamerajátékban, a zenében, és a teljes atmoszférában végig visszaköszön majd itt is. Érdekes pedig, hogy míg sok filmben minden tinédzsernek tízmilliós terepjárója van, mindig tökéletes az öltözéke, és a lányok sminkje se kopik le soha, addig itt ezek a gyerekek úgy élnek, mind mindannyiunk. Zokniban és alsógatyában tévéznek este, körmöt vágnak a WC-n ülve, húszéves autókat vezetnek, cigiznek és lógnak, amikor csak lehet. Minden fakó, ősz van, a káosz beköszöntével pedig a fiatalok életét a boldogtalanság, a félelem és az elmúlás kezdi körüllengeni. Mindent megfojtva. Amit pedig különösen imádtam, az Jay karaktere. A lány valami eszméletlen erős benne, minden tette, megszólalása és tekintete olyan, hogy a szar is beléd fagy, egyszerre érzed a beletörődést és az élni akarást. "Valami baj van velem" - mondja sírva barátainak, maga se hiszi, hogy mi történik körülötte. De nem hagyja el magát, küzd, amíg tud.


Látszik viszont, hogy az It Follows a rendezőnek még csak a harmadik filmje. Vékony pénztárcával kellett dolgoznia, nem állt mögötte komoly stáb, a forgatókönyve pedig annak ellenére van tele lyukakkal, hogy nem akar sokat elárulni a szörnyről. Például sosem tudjuk már meg, hogy vannak a szülők, vagy hogyan számolnak el a gyerekek egy lőtt sebbel az orvosok előtt. A rendező pedig, bár ismeri emberi félelmeinket, tudja és érzi, mivel lehet teljes rettegésben tartani minket, az egészet valahogy nem teljesíti ki. Nincs igazán jól felépítve a film, nem ad nekünk időt arra, hogy velőig hatoljon a félelem, a történetvezetés pedig kapkodó. Ha a jelenetek negyedét kivágnák belőle, és a maradéknak ennyivel több időt adnának, akkor hatásosabb, mélyebb lenne az egész. Ehelyett viszont kapunk egy rakat felesleges akciót és idióta jelenetet, például egyszerűen nem értem, hogy miért kellett szegény lányt a film elején lekötözni, vagy miért alszik egyszer a kocsi tetején. Miért nem húzza fel az ablakokat, és zárja magára az ajtókat, legalább felébredne, ha rá akar törni a szörny, és kiszállhatna a túloldalon. Ezek csak példák voltak, néhány kiemelés a sok közül, emellett pedig a színészek se nyújtottak maradandó alkotást. Jayt leszámítva persze. A barátai viszont egytől egyig borzalmasak, úgy beszélnek és olyan mesterkélt minden mozdulatuk, mintha csak a magyar rendőrség egyik kampányvideójában szerepelnének, a legjobban a lúzer srácot utáltam. Át akarja venni a lánytól az átkot, de az egész olyan, mintha csak egy szánalmas próbálkozás lenne, hogy végre elveszítse szüzességét. Borzalmas.


A filmbe egyébként kritikusok és más hozzá nem értők sok mindent belemagyaráznak. A szörnyet legtöbbször az AIDS és más nemi úton terjedő betegségekkel vonják párhuzamba, azt állítva, hogy az It Follows a meggondolatlan szex veszélyeire hívja fel a tinédzserek figyelmét, a rendező viszont azt mondja, ez teljes hülyeség. Az alapötlet gyermekkorából származik, szülei válása után visszatérő rémálmok gyötörték, egy idegen követte benne, sose érezte magát biztonságban, és rendszeresen felriadt az éjszaka közepén. Kínozta mindennapjait, és ezt akarta átadni most nekünk. Az pedig, hogy az átok szex útján száll egyik emberről a másikra, csak egy csatorna. Olyan dolgot keresett, amiben, ha ilyen átadás megtörténik, az aláássa a legközelibb kapcsolatban élők bizalmát is, és a szex mi, ha nem ez. Ebben egyet is értek vele, a választás viszont elég komolytalan lett. Én legalábbis nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne egy „pff” lett volna az első reakciója, amikor összefoglaltam az alapokat, nem jó kezdés egy horrorfilmhez, valljuk be. Még ha egyébként a dolgot nem is komolytalankodják el benne.


Az It Follows az idei év egyik legjobban várt címe volt számomra. Brutálisan művészi és egyedi lett, tényleg hihetetlen erővel adja vissza a stílus klasszikusainak hangulatát és élményét, ha ez David Robert Mitchell rendező stílusa, akkor hamarosan brutális karriert fog befutni. Minden másban viszont még ráfér a fejlődés, meg kell tanulnia rendesen kiteljesíteni a cselekményt, és nem szabad elvesztenie az uralmat a film fölött. Kicsit hasonlít ebben Neill Blomkampre, a District 9 és a Chappie rendezőjére, annyi különbséggel, hogy még ő is formálódik, de már tud nagyban dolgozni, és tolják is alá a százmilliókat. A film zseniális, tényleg nézzétek meg.

Gamekapocs értékelés: 7
Metascore: 83/100
Rotten Tomatoes: 96%

Valami követ
Eredeti cím: It Follows
Rendezte: David Robert Mitchell
Írta: David Robert Mitchell
Szereplők: Maika Monroe, Keir Gilchrist, Daniel Zovatto
Jake Weary, Olivia Luccardi Lili Sepe
Zene: Disasterpeace
Játékidő: 100 perc
Magyarországi premier: 2015. június 25.