A marsi nem csak a remény, a humanizmus és az összefogás diadala, hanem egy jó ideje mellőzött, geekek milliói által kedvelt stílusé is. Andy Weir kezdetben hobbiprojektnek indult, majd blogján ingyen, fejezetenként publikált, később pedig az Amazonon jelképes összegért értékesített regénye ugyanis az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb és legintelligensebb sci-fi-je, amiben a hangsúly leginkább a tudományon, nem pedig a fikción van. A vörös bolygón ragadt asztronauta története nem űrlények elleni küzdelemről, hanem sokkal inkább a túlélésről és a kitartásról szól. A marsi lényegében egy modern kori Robinson Crusoe-kaland, amiben Mark Watney kicsit olyan, mint egy egybegyúrt MacGyver és a Számkivetett Chuck Nolandje. Ridley Scott le is csapott a jogokra, mi pedig elmentünk és megnéztük, Hollywood mit tudott kezdeni A marsival, vagy ahogy a hazai filmesek nevezték el, a Mentőexpedícióval.
Mark Watney (Matt Damon) napja remekül indult. Az Ares 3-expedícióval épp hatodik marsi napját tölti a vörös bolygón. A szokásos napi rutint végzi, csipkelődik a társaival, miközben kőzetmintákat gyűjt. A csapat azonban idő előtt kénytelen megszakítani a küldetését, a környékre ugyanis az előrejelzettnél sokkal nagyobb porvihar csap le. Melissa Lewis (Jessica Chastain) parancsnok úgy dönt, a Lak se nyújt biztos fedezéket, így elrendeli, hogy a legénység minden tagjának el kell hagynia a vörös bolygót, ezzel megszakítva a teljes küldetést. A csapat megcélozza a Marsi Felszálló Egységet, de a tomboló viharban leszakad az egyik antenna, ami oldalba kapja Watneyt. Az elsodort asztronauta biomonitora is tönkremegy, a többieknek pedig esélyük sincs megtalálni a testet, így a halottnak hitt társukat végül otthagyják. A csapat botanikusa azonban szerencsés pasas, csodával határos módon, de túléli a balesetet. Csak egyetlen bökkenő van, néhány hónapra elegendő élelemmel, készlettel és nulla kommunikációval kellene túlélnie a Marson, méghozzá négy évig. A tudomány és az optimizmus azonban ha nem is könnyen, de jó eséllyel minden problémán át tudja lendíteni az embert.
A marsi azért is volt akkora siker, mert a már említett tudományosságot helyezte fókuszba. Tette mindezt úgy, hogy a különböző problémákra adott matematikai, fizikai, kémiai és biológiai válaszokat közérthetően, mindenki számára világos, letisztult, stílusban magyarázta el Weir. Így az olvasó egyetlen percig se érezte úgy, hogy Watney marsbéli túléléséhez szükséges megoldások ne lennének hétköznapiak, legyen szó vízcsinálásról vagy krumplitermesztésről. Drew Goddard forgatókönyvíró viszont ügyesen oldotta meg, hogy a Weir által akár oldalakon keresztül részletezett tudományos maszlagot még tovább csupaszítsa. Ezzel a Mentőexpedíció cselekménye még feszesebb és dinamikusabb lett, elfelejtette a felesleges köröket, miközben fokozatosan, jó ütemben adagolja a feszültséget, ügyelve arra, hogy a könyv esszenciáján egyetlen percre essen csorba. Ez azt is jelenti, hogy Goddard nem csak megtartotta, de kicsit fel is turbózta a regényre jellemző, sokszor szókimondó, de a feszültséget, egy-egy rázósabb helyzetet jól oldó humort.
Ez a csupaszítás azonban azt is magával hozta, hogy Watneyből sokkal kevesebbet kapunk, pedig alapvetően az ő attitűdje, a helyzethez való laza, "velem aztán ez a bolygó nem fog kicseszni"-hozzáállása az, ami képes újra és újra lendületet adni a cselekménynek. Ezzel szemben a film utolsó harmadára szinte teljesen háttérbe vonul, a fókuszt pedig a földi események, a mentőexpedícióra való felkészülés és annak kivitelezése kapja - de ez is csak annak fog feltűnni, aki jól ismeri a regényt. A könnyed hangvétel azonban megmaradt, és ehhez remekül asszisztáltak a színészek is, élükön Matt Damonnal.
A Mentőexpedíció ugyanis egészen ütős színészgárdát vonultat fel. Matt Damont lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt el kell ismerni, hogy kiváló megtestesítője az átlagembernek. Ugyanis itt van Watney, egy teljesen átlagos fickó, aki végzettségét tekintve gépészmérnök és botanikus, és aki nem esik kétségbe, ha szorult helyzetbe kerül. Képes a fejét használva megoldani bármilyen problémát, miközben nem mindennapi helyzetét szókimondó, olykor öniróniában tocsogó, szarkasztikus viccelődéssel igyekszik oldani. Annak sajnos kevesebb tér jut, hogy Watney lelki megpróbáltatásait is megismerjük, de ami a regényből alig-alig jött át, azt a vásznon azért Damon egész jól lekommunikálja, némi fizikai átalakulással, reményvesztett tekintettel.
És akkor ott vannak a többiek, Jessica Chastain, Kristen Wiig, Chiwetel Ejiofor, Jeff Daniels, akik mind-mind képesek mélységet adni azoknak a karaktereknek, akiket eljátszanak, teszik ezt annak ellenére, hogy a regényben kevesebb hangsúly jut az Ares 3 legénységére és a földi szereplőkre. Aztán ott van Sean Bean (aki ezúttal nem hal meg, cserébe viszont kapott egy baromi vicces Gyűrűk ura-poént), illetve a mindig jól teljesítő karakterszínészek, Michael Pena, Kate Mara vagy Benedict Wong. Egyszerűen képtelenség ilyen tehetséges gárdával mellényúlni és Scott nem is engedi, hogy ez bekövetkezzen.
Ridley Scottra ráfért már, hogy a sokat ekézett Prometheus után ismét remek sci-fi-vel rukkoljon elő, és ha a Mentőexpedíció nem is tökéletes, egy mindvégig izgalmas, lendületes, energikus, szellemes mozi lett, ami remekül őrizte meg a regény alapjait, fűszerezte azokat a blockbusterek pozitív értelemben vett sajátosságaival és nem kevés hurráoptimizmussal. Amíg más esetben kissé zavarossá válik a cselekmény elbeszélése az időbeli ugrások miatt, addig itt Scott kényesen ügyelt rá, hogy a néző egyetlen percre se zökkenjen ki, és amíg egyszerre drukkolunk ennek a helyzetet nagyon lazán, de azért a tekintetében mégis aggódó fickónak, addig észre se vesszük, hogy a rendezés erényeinek (is) köszönhetően milyen gyorsan elszalad a 140 perces játékidő.
Amit A marsi szeretett volna elmesélni, vagyis a humanizmust, az összefogást, a reményt és a kitartást, azt a film az elejétől a végéig ügyesen, szórakoztatóan és nagyon látványosan tollba mondja, így azon se akadsz fenn, hogy a segítség 225 millió kilométerről érkezik. Mert ez a film bizonyítja, az összefogás ereje bármekkora távolságot képes legyőzni.
Gamekapocs értékelés: 8
Metascore: 73/100
Rotten Tomatoes: 94%
Mentőexpedíció
Eredeti cím: The Martian
Rendezte: Ridley Scott
Írta: Drew Goddard, Andy Weir
Szereplők: Matt Damon, Jessica Chastain, Kristen Wiig, Kate Mara, Sebastian Stan, Sean Bean, Donald Glover, Mackenzie Davis, Michael Pena
Zene: Marco Beltrami
Játékidő: 136 perc
Magyarországi premier: 2015. október 1.
Arról meg nem is beszélve, hogy egy Gamekapocs filmkritika alapján ültél be.. ezen azért felröhögtem.. :D és a könyvet nem is olvastad, de itt mindenkit leoktatsz. Csak halkan jegyzem meg, ez egy fiataloknak (illetve örök gyerekeknek) szóló gamer oldal, tessék ez alapján komolyan venni akárhány éves is vagy.. ;)
Movieout kommentjet figyelve viszont mar nem is akarom megnezni. Tudomanyos filmet vartam tole de ezek szerint nem lett az.
Koszi
Előre kiszámítható sablon-poénokkal operál, a poénok szintje nem üti meg a legrosszabb stand-up comedy-s előadást sem. Kereskedelmi TV-ken szocializálódott agyhalottaknak kitűnő kikapcsolódás lesz.
Aki járt már Wadi Rumban, nem fog tudni elvonatkoztatni attól, hogy ez a film nem a Marson, hanem Jordániában játszódik.
Számomra mérhetetlenül unalmas volt, kész kínlódás a huszadrangú, nyomorult poénokat hallgatni 136 percen keresztül, amikor némi tudományosságra készül be az ember.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.