Az Éhezők Viadala: A kiválasztott - 2. rész filmkritika

Meg kell mondanom, az utóbbi tíz évben indult young-adult filmek áradatából mindig is Az Éhezők Viadala volt a kedvencem. Tetszett az alapvetően sötét tónusa, a tragikus történetekkel rendelkező karakterei. Tetszett ezen kívül az alaphelyzet is: az elitista diktatúra és az elnyomott munkásosztály alapfelállás jellemzően érdekes sztorikat tud szülni. Persze, a viadal alapvetően hatalmas nagy marhaság, ennél ezerszer kifinomultabb és hatékonyabb mechanizmusok léteznek egy elnyomó diktatúra fenntartására, ráadásul ezeket Orwell már közel hetven éve meg is írta nekünk az 1984-ben. Ezzel együtt Az Éhezők Viadala azért valahogy nagyon ötletes volt, és jól valósították meg, ráadásul még a szereplőgárdát is sikerült telibe találni, így nem csodálom, hogy sokakat megfogott - köztük engem is.


Az elvárt minőségi szintet a második rész még tudta is tartani, de ahogy én látom, a harmadik felvonás már nagyon megosztóra sikerült. Talán azért, mert ismételten kettévágtak egy filmet, aminek alapvetően egynek kellett volna lennie, talán azért, mert (éppen emiatt) nem sok dolog történik benne. Számomra még így is tudott értékelhető dolgokat produkálni, például nagyon tetszett, hogy bemutatta a média és a manipuláció felhasználhatóságát egy felkelésben (háborúban). Persze, nagyon felületesen és kissé naivan tette ezt, hiszen a célközönség azért alapvetően behatárolja, hogy milyen mélységekig lehet belemenni a témába, de akit érdekelnek az ilyen dolgok, az tudta élvezni a rendkívül szerencsétlenül elnevezett A kiválasztott 1. részét is.


Sajnos azonban a befejező részre teljesen elfogyott a puskapor, minden tekintetben. Történetünk ott folytatódik, ahol az előzőt elvágták: a Kapitólium által megkínzott Peetát sikerült kiszabadítani, és ő is, valamint Katniss is sérülten fekszik. Közben Coin elnök és Plutarch javában szervezik a körzetek végső egyesítését, és a közös nagy támadást a diktatúra megdöntésére. Ebben azonban nem szánnak túl sok szerepet Katnissnek, leginkább azt akarják, hogy folytassa, amit az előző részben csinált: forgasson propaganda videókat, hogy azzal lelkesítse a felkelőket és próbálja meg demoralizálni az ellenséget. Katniss azonban nem az a fajta lány, aki csak úgy üldögél a frontvonal mögött, így természetesen megvannak a saját tervei, amik között megtalálható egy szép nagydarab nyílvessző bemutatása Snow elnök homlokának.


Ironikus tehát, hogy habár Coin és Plutarch kispadra tennék a történet végére Katnisst, és ezt a lány nem hajlandó eltűrni, végül más miatt kerül mégis a sztori margójára: a borzalmas forgatókönyv teszi jelentéktelenné. Ráadásul az íróknak mindezt úgy sikerült megoldania, hogy két szék között a padlóra csüccsentek, ugyanis nem elég, hogy Katniss szálának az ég adta egy világon semmilyen hatása nincs a történetre és annak végkimenetelére, de még a Kapitólium elleni végső támadást sem láthatjuk. Nézőként mit akartunk ettől a filmtől? Valami eposzi nagy csatát, amiben a főszereplő végre győzelemre vezeti azokat, akikért eddig is küzdött. Látni akartuk a háborút a Kapitóliumban, és azt is, hogy Snow elnök minden utolsó furmányát beveti annak megvédésére.


Ehhez képest kaptunk kétórányi lassú mászkálást olyan helyeken, ahol közel és távol semmilyen harc nem folyik, egy olyan csapatnyi karakterrel, akinek a felét éppen csak ismerjük, a másik felét egyáltalán nem - csak azért vannak, hogy az első egy órában ne Finnick, Gale, vagy Peeta harapjon földbe, hanem legyenek feláldozható arcok is. És amíg szereplőink mászkálnak, az ég adta egy világon semmit nem elérve, semmit nem felmutatva, a történet szempontjából semmilyen előrehaladást nem produkálva, addig az egész filmben egyetlen képkockát sem látunk a folyamatosan zajló támadásból a Kapitólium ellen.


Tulajdonképpen nem tudok elképzelni nagyobb (forgatókönyv)írói hibát annál, mint hogy a fő karakter, akinek három részen keresztül drukkoltunk, semmilyen szerephez nem jut a teljes történet konfliktusának megoldásában. Sőt, konkrétan semmi értelme a jelenlétének. Annyira, hogy egy filmen belül többször is ellövik azt a borzalmas megoldást, hogy Katniss elájul, majd felébred, és utána más emberek mesélik el neki, hogy tulajdonképpen mi is történt. "Cső Katniss, amúgy nyertünk amíg aludtál, minden OK, cső!"... 10/10, would watch again. Más karakterek pedig nincsenek igazán a filmben. Gale-lel megy még ez a rendkívül undorító szeretlek-de-mégsem dolog, Peeta meg szenved végig, szintén nulla hozzájárulással bármihez.


Az Éhezők Viadala befejező része összességében egy borzalmas film. Iszonyatosan unalmas, súlytalan, és még csak nem is látványos. Rettenetes befejezése egy amúgy ígéretesen indult történetnek, minden szinten elrontott forgatókönyvvel. Ráadásul, ha a két óra unalom nem lett volna elég ott, ahol izgalmas dolgoknak kellett volna lennie, akkor kapunk még egy undorító, negédes lezárást is az egész végére. És ami már csak apróság ezekhez képest, hogy semmi ötlet, semmi eredetiség nincs benne, pedig a korábbi részek azért fel tudtak vonultatni néhány dolgot. Pénzt semmiképpen ne adjatok érte, én pedig megpróbálom kitörölni az emlékezetemből, hogy valaha is láttam.

Gamekapocs értékelés: 4
Metascore: 65/100
Rotten Tomatoes: 72% 

Az éhezők viadala - A kiválasztott befejező rész
Eredeti cím: The Hunger Games: Mockingjay - Part 2
Rendezte: Francis Lawrence
Írta: Peter Craig, Danny Strong, Suzanne Collins (regény)
Szereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Donald Sutherland, Philip Seymour Hoffman, Julianne Moore, Elizabeth Banks
Zene: James Newton Howard
Játékidő: 137 perc
Magyarországi premier: 2015. november 19.