Ash vs. Evil Dead sorozatkritika

Az Evil Dead sosem tartozott azon művek közé, amelyeket a brutális színészi játék vagy a hatalmas karakterfejlődés és sztori adott el. A lazára, humorosra vett alkotást a teljesen kiszámíthatatlanul viselkedő szadista démonok, a hektoliterszámra fröcsögő vér és egyéb nedvek, meg hát az idő előrehaladtával kifejezetten tahóvá váló főhős és az ő egysorosai miatt imádjuk.

Jó hír, ezt mind-mind megkapjuk a sorozattól, melynek készítésében részt vett az eredetiket alkotó gárda, Ash pedig az eltelt 30 évtől függetlenül pontosan ugyanakkora szeretnivaló vadállat és lúzer egyszerre, mint korábban. Beszólásai és attitűdje miatt egy múltból ittragadt, kattant ötvenes fószernek nézi mindenki, nem sikerült tartania a lépést a világgal.

A kékinges jómadár egész életében szívott, mióta barátaival és csajával meglátogatta az okkultban utazó régész erdei viskóját, ennek ellenére hozzáállása az élethez nem sokat változott. A betevőt még mindig egy szupermarket alkalmazottjaként keresi, lerobbant lakókocsiban tengetve napjait. A kandariai démonok elszabadulására nem is kell sokat várni: Ash önjelölt nőcsábászként a fiatalabb generációra is ráhajt, és egy drogfűtötte kaland során a Holtak Könyvének bizonyos passzusai ismét felhangzanak.

Rövid időn belül persze elszabadul a pokol, ám ezúttal nem csak az erdei kunyhó, hanem a vidéki Amerika szolgál helyszínéül a halottak ámokfutásának. A cselekmény középpontjában a frissen kitört démonfertőzés megállítása áll, a michigani kalandokhoz pedig csatlakoznak Ash fiatal, boltos munkatársai is. Mikor a baj már elkerülhetetlen, menekülni lehetetlen, a gonosz pedig a saját lakókocsiparkodban zaklat, nincs mit tenni: elő a kézcsonkra szerelhető láncfűrésszel és a boomstickkel! Ash becsületére legyen mondva, hamar visszarázódik a macsó harcos szerepbe, a fröcsögő vér közepette szkeptikusai is csodálni kezdik.

Pablo már a kezdetektől, szinte megmagyarázhatatlanul felnéz az általa csak El Jefenek, a Főnöknek nevezett formára, míg Kelly higgadtabb, talpraesettebb, bár nem mindig racionálisabb, mint a többiek. Isten ments, hogy főhősünknek utódot keressek, de a hölgy rengeteg megnyilvánulásán érződik, mintha a készítők kacsintottak volna ebbe az irányba is: Kelly kellően tökösen helytáll a gonosszal vívott küzdelemben, ha a szükség úgy hozza. A korábbi részek végére szinte mindig "helyre állt a rend", és Ash egyedül maradt, itt azonban társaival kalandozik. Hogy ez mennyire jó vagy nem, mindenki döntse el maga, viszont a dolog nagyrészt működik, és a karakter hozzáállása is reális a megkövetelt összedolgozáshoz.

A csipet-csapat útját keresztezi a Lucy Lawless alakította rejtélyes Ruby is, akinek kapcsolata sokkal szorosabb lehet az eseményekkel, mint elsőre sejtjük, illetve egy bosszúszomjas, meghurcolt rendőrtiszt is képbe kerül, aki a pokolfajzatok egyik első támadásának túlélője. Szereplőink folyamatosan mozgásban vannak, így a történet gyakorlatilag egy több megállós, véres és kegyetlen roadtrippé válik, aláfestésként egy igen hangulatos, főként oldschool rock számokból álló soundtrackkel - ez tökéletes szimbolizmus főhősünkre, aki maga is a múltban ragadt. Őrült versenyfutás zajlik tehát a könyvért, miközben megy a trancsír és dübörög a zene.

Az ifjú társak egyértelműen ablakok Ash világára, rajtuk keresztül relatíve sikeresen mutatják be a sorozat jellemzőit azok számára, akiknek kimaradtak a filmek, vagy megkoptak az emlékek. A korábban ismert tények mellé megismerünk újdonságokat is, például egy hús-vér démon képében akit látunk természetes alakjában is, illetve kapunk némi plusz expozíciót a Necronomiconról és az azt jegyző Sötét Urakról is. Nagy szerencse egyébként, hogy nem tolták túl erőltetett gagyival ezeket a magyarázatokat, és éppen annyival bővült ez a fantasztikus univerzum, hogy még bőven legyen mit előhúzni a folytatásban, fenntartva a misztikumot.

Az Evil Deadre mindig is jellemzőek voltak az adott érában fantasztikusnak számító maszkok (beleértve a 2013-as rebootot/folytatást is), ez alól az AvED sem kivétel. Amit lehetett smink téren, azt itt is CGI-től mentesen oldottak meg, ahol pedig számítógép által generált elemeket találunk, váltakozó a minőség. A részek között viszonylagosan jól osztották be mindenesetre a CGI-keretet, a megfelelő részek nagyobb hangsúlyt kaptak, emellett elfért 1-2 gagyi megvalósítás is - a szérián látszik, hogy nem óriási költségvetésből készült.

A korábbi epizódokra jellemző humor, az egysorosok, szóviccek is megfelelő mennyiségben és minőségben térnek vissza, ráadásul Ash társai hamar felveszik a fonalat. Néha már-már komikus mennyiségű vér folyik, miközben szereplőink ordítanak, akárcsak a régi szép időkben. Az utolsó pár részre talán át is esünk a ló túloldalára, de ez csak 2016-ban tűnik furának - a három klasszikus film legutóbbi megtekintése után nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból is visszatértek a 80-as évek, élvezzük ki.

Az Ash vs. Evil Dead megugorja a lécet, ugyan az évad közepe kissé laposra sikerült, ezt leszámítva viszont simán 2015 egyik meglepetése. Jelenleg nincs a televízióban hasonló sorozat, amely így visszahozza az őshorrorok elemeit (pláne egyenesen az alapművekből), a megfelelő adag humorral fűszerezve. Színészi játékra díjakat osztogatni nem fogunk, bár mivel Bruce Campbell gyakorlatilag Ash maga, lubickol a szerepben. A lapos közép és az általában gyenge CGI ellenére mindenkinek érdemes tennie vele egy próbát, az Evil Dead a többi területen ugyanis hibátlan. Ja igen, lesz mit nézni a későbbiekben is, hiszen a második évadot már premier előtt berendelték!

Gamekapocs értékelés: 9/10
Metascore: 75
Rotten Tomatoes: 98%
IMDB: 8.8

Rendezők: Sam Raimi, Michael J. Bassett, David Frazee, Michael Hurst, Tony Tilse
Írók: Ivan Raimi, Sam Raimi, Michael J. Bassett, Sean Clements, Nate Crocker, Dominic Dierkes, James Eagan, Zoe Green, Alex Sobotowski, Tom Spezialy, Rob Wright
Szereplők: Bruce Campbell, Ray Santiago, Dana DeLorenzo, Jill Marie Jones, Lucy Lawless