Három évvel ezelőtt a Szemfényvesztők sikerének összetevői közül a legfontosabb az elvárások teljes hiánya volt. Mert hiába sorakoztatott fel tehetséges színészgárdát a mozi, Louis Leterrier rendező neve nem igazán jelentett egyet a minőséggel. Ehhez képest a Szemfényvesztők egy elejétől a végéig szórakoztató színpadi mutatvánnyal ért fel, ráadásul a kapott élményt nem csak a jól megkomponált bűvésztrükkök garantálták, hanem a csavaros, feszes tempójú történet és az abban elhelyezett karakterek is. A film így olyan volt, mint egy jól átgondolt trükk, ahol a néző nem azzal van elfoglalva, hogy megfejtse, mi állhat a rejtély hátterében, hanem az illúzió okozta sokkból felocsúdva már a következő mutatványra áhítozik. A Szemfényvesztők valami ilyesmit nyújtott, így a folytatás kapcsán nem is igazán lehetett más elvárásunk. Ehhez képest a második részben nem csak a történet, de a trükkök is megbicsaklanak. A lendület, a feszesség ezúttal is megvan, csak útközben nem sikerült olyan tartalommal megtölteni, ami annyira leköti a nézőt, hogy ne foglalkozzon azokkal a logikai buktatókkal, amelyek sajnos a folytatás egészét végigkísérik.
A négy lovas már közel egy esztendeje bujkál az első részben történtek miatt. Atlas (Jesse Eisenberg), McKinney (Woody Harrelson) és Wilder (Dave Franco) azonban nem csak arra vár, hogy az árnyékból előbújva ismét lecsapjanak egy rosszfiúra, de arra is, hogy Henley (Isla Fisher) kiválásával ismét négytagúvá bővüljön a csapat. Itt lép a képbe a kissé idegesítő, nagydumás ripacs, Lula (Lizzy Caplan), akivel már nekivághatnak a következő Robin Hood-küldetésnek. A célpont ezúttal egy pénzes technikai guru, aki olyan telefonkészüléket szeretne piacra dobni, amivel a tulajdonosok beleegyezése nélkül bárkit szabadon lehallgathatna. A nagy bemutatót látszólag sikerül megtréfálnia a lovasoknak, de hamar kiderül, valaki őket is csőbe húzta. Egy rövid menekülés után Makaóban találják magukat, ahol kiderül, hogy a szálakat egy látszólag unatkozó milliárdos, Walter Mabry (Daniel Radcliffe) mozgatja. Persze Mabry se a semmiért utaztatta el a csapatot Hongkongba. Ha szeretnék tisztára mosni magukat, kénytelenek ellopni egy olyan mikrochipet, aminek tulajdonosa szabadon és nyom nélkül befolyásolhatja a világgazdaságot vagy az országok politikáját.
A történet ugyan semmivel se nyújt többet vagy kevesebbet, mint amit az első részben megismertünk, mégse áll jól neki, hogy elképesztő sebességben robog előre. Egyrészt azért, mert az első felvonáshoz képest sokkal több szereplőt igyekszik mozgatni a cselekmény, a kapkodásban pedig nem csak a karakterek közötti interakció, de a motivációk is rendre elvesznek, ahogy a jelenetek közötti kohéziót se érezni. Másrészt a rendezői széket megöröklő Jon M. Chu nem érti az illúzió lényegét, így ahelyett, hogy végig kételyek és kérdések között hagyná őrlődni a nézőt, elvette a filmből azt a varázslatos összetevőt, ami igazán mágikussá és nagyon szórakoztatóvá tette ezt a közel kétórás bűvészmutatványt.
Látszólag a szereplők se igazán tudnak mit kezdeni az őrült kapkodással. A Dylan Rhodesot alakító Mark Ruffalo hiába a történet egyik fontos mozgatórugója, szerepe és jelenléte fájóan elenyésző. A lovasok se tudnak úgy kibontakozni, ahogy tették azt az első részben, McKinney ezúttal egyáltalán nem vicces, az Atlast alakító Jesse Eisenberg pedig megint pont annyira idegesítő, mint a filmjei többségében. Dave Franco is háttérbe szorul, pedig kártyatrükkjeit napestig elnézegettük volna. Sajnos a filmbéli gonoszt alakító Daniel Radcliffe se járt jobban, pedig az egykori Harry Potter az évek során ügyesen és tudatosan levetkőzte magáról a varázslótalárt, így nem meglepő, hogy ezúttal is szórakoztató tud lenni szerepében. Óriási kár, hogy a készítők nem sok időt adtak neki, hogy kibontakozzon Mabry egyébként kissé sznob, szerencsétlenkedő, anyuci kedvence szerepében. A Lulát alakító Lizzy Caplan Isla Fisher karakterével szemben legalább kapott egy valamennyire megírt, kissé hálátlan szerepet. Lula ugyanis egy baromi idegesítő, harsány, állandóan a nagydumás szerepében tetszelgő laza csaj, amit egyébként Caplan tökéletesen hoz.
Menthetnék a menthetőt a bűvésztrükkök, de Jon M. Chu rendező ehhez pont úgy nem ért, mint a rendezéshez. Amíg az első részben a jól befogadható, földhöz ragadt, kreatív trükkökkel vonták el a figyelmünket az ott is jellemző logikai bukfencekről és a cselekmény hiányosságairól, addig a folytatásban minden elmésnek szánt rejtélyt túltoltak a készítők. Szemben a történetvezetéssel itt nem az volt a cél, hogy robogjunk előre, hanem, hogy a nézőt minél inkább elkápráztassák a CGI uralta trükkökkel. Ez sajnos visszafelé sült el, mert például a mikrochipes rablásos jelenet ide-oda dobált kártyatrükkje úgy a jelenet harmadánál már kezd nagyon unalmas és felesleges lenni.
Éppen ezért a második rész minden tekintetben átesik a ló túloldalára. Görcsösen igyekszik túltenni az első rész sikerén, pedig ha a készítők megelégedtek volna azzal, amit három évvel ezelőtt nyújtottak, akkor talán most nem azon bosszankodnánk, hogy a helyenként még így is szórakoztató Szemfényvesztők 2 összességében mekkora mellélövés lett. Az első rész se volt tökéletes, de a finoman, jó érzékkel tálalt mutatványok vagy a történeti csavarok bőven elfedték a hiányosságokat. Hiába lendületes a történetmesélés, mégse érezni a frissességet és a szórakoztatófaktort a filmen.
A lehetőség viszont adott, hogy mind a készítők, mind a lovasok kijavítsák ezt a hibát, hiszen a stúdió már a premier előtt berendelte a folytatást, amiben remélhetőleg visszatérnek a készítők az első részben bevált recepthez, így a kevesebb néha több elvét követve visszavesznek a CGI-től tocsogó trükkökből és egy fokkal jobban figyelnek a forgatókönyvre is. Azért így se volt olyan rossz a Szemfényvesztők második része, de az a varázs, amit az első rész nyújtott, az most abszolút nem jött át.
Gamekapocs értékelés: 5.0
Szemfényvesztők 2.
Eredeti cím: Now You See Me 2
Rendezte: Jon M. Chu
Írta: Pete Chiarelli, Ed Solomon
Szereplők: Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Lizzy Caplan, Daniel Radcliffe, Dave Franco, Morgan Freeman, Michael Caine
Játékidő: 130 perc
Magyarországi premier: 2016. június 9.
Rettenetes csattanóval,Eisenberg meg mint egy LSDn nevelkedett hiperaktív gyógyegér.
Francnak ennek első rész nemhogy MÉG MÁSIK kettő....
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.