Terminátor: A halálosztó - visszatért!

A legjobb dolog, ami egy filmrajongóval történhet, hogy ha régi kedvenceit szélesvásznon, eredeti hanggal vagy akár eredeti szinkronnal, de újra átélheti. Mert hiába érhetőek el digitális formában a régi nagy klasszikusok, hiába rendelkezünk egyre nagyobb kijelzőkkel otthon, ez az élmény össze sem hasonlítható azzal, amit a moziban ülve, popcornt majszolva élünk át. A Pannonia Entertainment nagyon jól ráérzett erre az egyébként a játékiparban is uralkodó retromániára, így nekik köszönhetően olyan klasszikusokat pótolhattunk be a nagy vásznon, mint a Ben Hur, a Keresztapa, a Vissza a jövőbe, a Volt egyszer egy vadnyugat, a Harcosok klubja, a Die Hard vagy az Alien első két része. A sort egy újabb, a sci-fi akciófilmek egyik meghatározó alkotása, a Terminátor - A halálosztó folytatja, és bár nem ez Cameron legjobb filmje, lázálomban született produkciója mégis a filmtörténetelem egyik meghatározó alkotása, ami nem csak az ő, de Schwarzenegger karrierjét is egyenesbe tette.

A nukleáris háború hamvaiból gépek egész serege emelkedett ki, mégpedig azzal az egyetlen céllal, hogy végleg kiirtsa az emberiséget. 2029-re az emberi ellenállás már a végét járja, az öntudatra ébredt Skynettel folytatott évtizedes háború azonban nem a jövőben, hanem a mi jelenünkben érhet véget. A gépek ugyanis visszaküldenek egy Halálosztót, egy Terminátort (Arnold Schwarzenegger), akinek az a feladata, hogy még azelőtt végezzen az emberi lázadást vezető John Connor édesanyjával, Sarah Connorral (Linda Hamilton), mielőtt ő megszületne. Aznap este azonban egy másik jövőből érkezett harcos is visszatér, az ellenállás legjobb katonája, Kyle Reese (Michael Biehn), akinek akár az élete árán is, de meg kell védenie Sarah-t. Ezzel megkezdődik egy őrült, egész éjszakán át tartó hajsza, aminek nem kisebb a tétje, mint az emberiség fennmaradása.

Cameron története ugyan egy globális, világméretű háború képét festi le, a még akkori mértékkel is meglehetősen szűkösnek számító költségvetés azonban alaposan behatárolta a rendező lehetőségeit. Így hiába kíséri végig a filmet a sci-fi vonal, az időutazás, a Skynet öntudatra ébredése, a gépek és emberek küzdelme, ezekből csak visszaemlékezések és nagyon rövid, inkább általánosságban felvázolt monológok formájában kapunk információkat. A hangsúly éppen ezért a három főszereplőre, a hajszára koncentrál, ráadásul Cameron képes volt arra a bravúrra, hogy kapcsolatukon keresztül érzékeltesse a nukleáris háború közelgő fenyegetését.

Ez a nyomasztó hangulat egyébként nem a véletlen műve. a rendező későbbi beszámolói szerint klasszikus horrorfilmekből merített ihletet, de ahelyett, hogy megrekedt volna a zsáner sajátosságainál, képes volt átlépni a műfaji korlátokon. Az alapok hiába idézik az akkori korra jellemző tucatakciófilmek hangulatát, az első Terminátor az óriási tét miatt az elejétől a végéig egy intenzív, feszültséggel teli produkció, ahol a végső nagy összecsapásig a levegőben lóg annak lehetősége, hogy Connor nem éli túl a gyilkológéppel való találkozást. Szerencsére ennek a őrült ritmusnak a szűkös költségvetés se szabott gátat, így amikor a pénz már fogyóban volt, gerilla-módszerekkel rögzített snitteket a csapat.

Ennek ellenére mégse öregedett jól a film, legalábbis ami a technológiai megvalósításokat illeti. Ezen a fronton már a '80-as évek végén is idejétmúltnak számítottak a Terminátor megoldásai, így a digitálisan felújított, szélesvásznú változatban egyenesen megmosolyogtató a Halálosztó szemoperációja, vagy a csupasz gép mozgása. A hangsúly természetesen nem ezeken a megoldásokon van, ráadásul a visszaemlékezős, háborús betétek még mindig kifejezetten jól néznek ki. De igaz, ami igaz, a pénz szűke alaposan rányomta a bélyegét a végső látványra. Nem úgy, mint a Terminátor 2. - Az ítélet napja esetében.

Merthogy az ennyi év távlatában és megannyi új epizód után tökéletesen látszik, hogy Cameron az igazán nagy dolgokat a folytatásra hagyta. A már említett szűkös költségvetés miatt ugyanis nem csak megvalósítatlan álmok (T-1000-es modell), de olyan történetmesélési elemek is a második részre maradtak, amelyek nem csak az első rész történéseit helyezik más megvilágításba, de az univerzum alapjait is betonbiztossá tették. A folytatás ennek megfelelően nem a sokkal nagyobb és még több elvet követi - persze ezt is megkapjuk -, hanem sokkal inkább arra koncentrál, hogy az első rész hibáit kiküszöbölve egy sokkal érettebb, összetettebb formát öltve vigye tovább az első részben még csak említés szintjén szóba hozott sci-fi elemeket. Hogy utána mi mindent kaptunk Terminátor cím alatt, azt inkább ne bolygassuk.

A Terminátor - A halálosztó tehát nem feltétlenül Cameron legjobb filmje, mégis a történelemkönyvek egyik kiradírozhatatlan produkciója. Nem csak a kanadai rendezőben rejlő tehetséget villantotta meg, de Schwarzeneggert is azonnal a topligába repítette. Mert az Osztrák Tölgy hiába van híján a színészi kvalitásoknak, jelenléte rengeteget tett a fojtogató atmoszférához, és nélküle a vészjósló hangulat is elveszett volna. Szóval ha nem volt még alkalmad meglesni az első részt, vagy csak szimplán szeretnél egyet újrázni, ne habozz, irány a mozi!

James Cameron kultikus akciófilmje digitálisan felújítva, szinkronos és feliratos verzióban is megtekinthető a mozikban. Budapesten kizárólag a Corvin Moziban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén látható.

Terminátor - A halálosztó
Eredeti cím: The Terminator
Rendezte: James Cameron
Írta: James Cameron, Gale Anne Hurd
Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, Michael Biehn, Lance Henriksen, Paul Winfield, Rick Rossovich
Játékidő: 108 perc
Magyarországi premier: 1988. május 26.