Stranger Things sorozatkritika

1983-at írunk. Hawkins városában rég nem történt semmi érdekes, a helyi sheriff legnagyobb esete, hogy gyerekek kerti törpéket lopnak az egyik nyugdíjas néni kertjéből. Tanítási időszak van, sárga iskolabuszok érkeznek minden reggel 8 órakor a helyi gimnázium bejáratához, a napok ugyanúgy telnek, mindig ugyanaz történik. Aztán egyszer csak eltűnik Will. A tizenkét éves fiú este épp hazafelé tart a bicajával, amikor kialszanak körülötte a fények, az út közepén pedig megjelenik egy sötét, torz alak. Elesik, menekülni kezd, de az árny követi őt, és a saját otthonában éri utol. Hogy mi történt vele, hol van most, vagy kicsoda, micsoda volt az alak, az rejtély.

A Netflix legújabb saját készítésű sorozatában furcsa eseményeknek lehetünk a szemtanúi. A Stranger Things egy amerikai kisvárosban játszódó sci-fi horror, mely gyermekkorunk legszebb időszakát juttatja eszünkbe. Közös biciklizés a barátokkal, estig tartó szerepjáték a poszterekkel és akciófigurákkal teli pincében, sörözés és védekezés nélküli szex tinédzserként, meg persze rengeteg hazugság a szülőknek arról, hogy mivel is múlatjuk az időt. Ám míg nekünk mindez a gondtalan éveket jelentette, addig a Hawkins városi fiatalok élete most egyik napról a másikra megváltozik. Will eltűnik, a barátai pedig találnak az erdőben egy leborotvált hajú kislányt, aki csak 11-esnek hívja magát. Fegyveres ügynökök üldözik és egy különös orvos, aki korábban mindenféle kegyetlen kísérletet hajtott már végre rajta, a szálak egy helyi laboratóriumban futnak össze. És minden jel szerint onnan jött a fekete alak is, aki Will eltűnéséért felelős.

A történet több szálon fut. A lányt Will három barátja, Mike, Dustin és Lucas találja meg. Elrejtik őt a pincéjükben, ahol hamarosan feltárul a titok: a lány tárgyakat képes mozgatni az elméjével, és tud valamit Will eltűnéséről is. Csak nem hajlandó beszélni. A fiúk élik tovább az életüket, suliba járnak és szívatják egymást, mint minden rendes kamasz ilyen idős korban, miközben megtartják maguknak a titkot, a lányról senkinek se szólnak. A mindennapok során aztán megismerjük Mike nővérét, a gyönyörű Nancyt, aki bár osztályelső az évfolyamban, ott él benne a lázadó tinédzser is. Rosszfiúkkal barátkozik, titokban bulizni jár, és készül szüzessége elvesztésére, miközben újra feltűnik a rejtélyes alak. És ő is majdnem áldozata lesz. A cselekmény során aztán az ő barátait is megismerjük, illetve feltűnik Jonathan, Will bátyja. Jonathan nem egy népszerű srác, fura és visszahúzódó, testvére eltűnése pedig nagyon megviseli őt, de nem adja fel a reményt. Keresni kezdi, és egyre izgalmasabb nyomokra bukkan.

A középpontban a fiatalok vannak. A Stranger Things egy kicsit olyan, mint egy rejtélyekkel teli ifjúsági film, lassan bontakoznak ki benne a szálak, melyek egyre sötétebb és nyugtalanítóbb titkokra derítenek fényt, de jut szerep a felnőtteknek is. Will anyja, Joyce lassan beleőrül a tehetetlenségbe, behúzott függönyök mögött tölti a mindennapjait, sírva, vagy épp nagyobbik fiával kiabálva. A helyzete pedig csak rosszabb lesz, amikor természetfeletti dolgok kezdenek történni körülötte is, a fények össze-vissza kezdenek villogni a lakásban, megcsörren a telefon, de csak szuszogást hall benne, talán Will üzen neki, vagy az egész az ő fejében történik, maga se tudja már. A karaktert játszó Winona Ryder tökéletesen alakítja az összetört, egyedülálló anyát, aki az utolsókig képes kapaszkodni minden fűszálba, ami csak egy kicsi reményt is ad fia visszatérésére. A gyerekszínészek hasonlóan jól alakítják szerepüket, nincs köztük egyetlen olyan se, aki kilógna a sorból, a szívünkbe zárjuk őket azonnal, és annyira hitelesek, mint sokan felnőttként se.

A sor velük pedig nem ért véget. A nyomozást a mindig másnapos Jim Hopper sheriff vezeti, aki először nem akarja komolyan venni az ügyet, majd lassan ő is rájön, mekkora gond van itt, illetve kulcsfontosságú szerepet játszik még Dr. Martin Brennert is. A doki a helyi laboratóriumban különös kísérleteket vezet, ő minden titok ismerője, tud a sötét alakról, a kislányról, és valószínűleg Willről is. Rajtuk kívül már mellékszereplők maradtak csak, megismerjük például Mike és Nancy családját, néhány kisebb és nagyobb diákot a suliból, meg a helyieket is. A karaktere lépcsőzetesen épül fel mindenkinek, a központi események mellett mindig látunk visszaemlékezéseket, melyek segítenek nekünk megérteni nem csak a szereplők múltját, de jelenlegi tetteik miértjét is, a film folyamatos kételyek között tart minket, mindig vannak kérdéseink. Amiket nem válaszolnak meg. Vagy csak a teljes évad végén.

A Stranger Things a sci-fi horror stílust képviseli, nincsenek viszont ijesztgetések benne, vagy semmiből előugró alakok. Inkább egy kicsit olyan, mintha a Stand by Me, az X-Akták, a Super 8, a Rémálom az Elm utcában és az E.T. keveredne, azok minden jó elemével. Felfedezhető benne John Carpenter rémisztő történetszövése, Steven Spielberg gyerekközpontú eseménysorozata, és J.J. Abrams családi sci-fi stílusa is, míg a laboratórium körüli események Chris Carter sorozatára hasonlítanak, csak Mulder és Scully nincs itt, hogy felgöngyölítsék az ügyet. A rendezés végig zseniális, a Wayward Pinest is jegyző Duffer-fivérek keze munkáját dicséri, az volt az a sorozat, melyben Matt Dillon egy súlyos autóbaleset után egy idahói hegyi városka mellett ébred, egy elhagyott patakparton. Bemegy a városba, ahol furán viselkedik mindenki, amikor meg elhagyná őket, akkor az egyetlen kivezető út egy nagy kanyarral visszafordítja őt, és visszaviszi a városba, hátborzongató a dolog. És ahogy a Wayward Pines, úgy a Stranger Things is a végére indul be nagyon. Akkor komolyabb horrorelemek is előtűnnek már, alakot ölt a gonosz, és választ kapunk a kérdéseinkre is, csak győzzük nyitott szemmel figyelni az eseményeket.

A sorozat tökéletesen ábrázolja a 80-as éveket. Életünket ekkor nem szolgálták még modern elektronikai eszközök, telefonálni fülkében, vagy otthonról lehetett csak, ha pedig utána akartál nézni valaminek, akkor a könyvtár vagy a helyi levéltár volt az egyetlen segítséged. Gyermekként az X-Men és a Dungeons & Dragons jelentett mindent, barátaiddal walkie-talkie-n beszéltetek, az utcákon pedig csak kocka alakú, barna autókat lehetett látni, amik akkor persze gyönyörűek voltak, és még máig megvan a bájuk. Csak épp vezetni nem lenne már hajlandó senki őket. De a Stranger Things rengeteg filmtörténeti utalást is rejt, egy csomó Star Wars-idézettel, amitől minden geek azonnal a szívébe zárja a srácokat, legutóbb talán csak a Valami követ (It Follows) volt, ami ennyire jól és pontosan kapta el a korszak hangulatát. Ja, meg a zenék. „Should I stay or should I go” - üvölt a rádióból, amikor egy visszaemlékezésben Will a bátyjával tölti az idejét a kétkazettás magnót bámulva, következik a vágás, és újra megszólal a szám, ugyanabból a magnóból. De már az eltűnés után. Az embernek gombóc nő a torkában azonnal.

A Stranger Things a nyár legizgalmasabb új sorozata. Életre kelti gyermekkorunk minden kedvenc amerikai filmjét, izgalmas és rejtélyes, és épp annyi horror elemet vonultat csak fel, hogy baráttal, barátnővel nézve néha meg tudjuk szorítani egymást. Megtekintését ajánlom mindenkinek, magyar felirat még nincs hozzá, csak angol, de egyszerűen és jól érthetően beszélnek benne, szűk kisvárosi szókinccsel, ahogy annak lennie kell. Kár, hogy túl kinyílik a végére, én el tudtam volna még nézni egy évadot ugyanolyan tehetetlen, kiszolgáltatott helyzettel, mint amibe az első négy-öt rész kényszerítette a szereplőket, lehetett volna még csavarni, és még rejtélyesebbé tenni az egészet. De okom panaszra így sincs. Legalább nem egy Lost, ahol soha semmi nem derült ki.

Gamekapocs értékelés: 8.5/10

Strager Things
Rendezte: Matt Duffer és Ross Duffer
Szereplők: Winona Ryder, David Harbour, Finn Wolfhard, Millie Bobby Brown, Gaten Matarazzo, Caleb McLaughlin, Natalia Dyer, Charlie Heaton, Cara Buono, Matthew Modine
Zene: Kyle Dixon és Michael Stein
Évadok száma (jelenleg): 1
Epizódok száma: 8
Netflix premier: 2016. július 15.