Doctor Strange filmkritika

A Marvel az elmúlt években komoly, érett stúdió képét festette le magáról, ami leginkább annak az utcahossznyi, konkurensekkel szembeni előnynek köszönhető, amit a Vasember első részével indult úton szereztek. A Marvel ugyanis hosszú évek munkájával építette fel - ma már mások által is követett - filmes univerzumát, és ennek az előnynek a birtokában magabiztosan nyúlhat olyan témákhoz, megközelítéshez vagy éppen karakterhez, ami vagy aki egyébként nem feltétlenül passzol bele - látszólag - koncepciójukba. Senki sem hitte volna, hogy A galaxis őrzőiből képesek lesznek egy laza, fiatalos űroperát varázsolni, vagy hogy a kissé suta nyitány után Amerika Kapitány az egyik legmeghatározóbb alakja lesz univerzumuknak, többek között a legjobb politikai akcióthrillereket is meghazudtoló A tél katonájának köszönhetően.

Ehhez képest a Doctor Strange nem más, mint a szokásos paneleket zsigerből felvonultató eredettörténet, több helyütt sablonos történettel, szereplőkkel és cselekménnyel, mégis úgy nyit térben és időben új dimenziókat a néző és a stúdió méretesre hízott moziverzuma előtt, hogy közben minden idők legjobb LSD nélküli pszichedelikus körútjára invitálja a moziterembe betévedő kíváncsiskodókat. Mert ahogy az a film egy pontján elhangzik, amíg a Bosszúállók csak a fizikai fenyegetettséggel szemben képesek felvenni a küzdelmet, addig számtalan alternatív világban leselkedik ránk a gonosz, velük pedig csakis a Strange-hez hasonló mágikus hatalommal bíró varázslók tudják felvenni a kesztyűt. A Marvelnek pedig szüksége volt arra, hogy kiterjessze játszóterét, így a jövőben egészen elképesztően izgalmasnak ígérkező irányokba lehet majd továbbszőni a történeteket.

Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) világhírű idegsebész, azonban egy súlyos autóbaleset következtében mindkét kezén komoly sérüléseket szenved. A hagyományos, általa ismert nyugati gyógymódok rendre kudarcot vallanak, így kilátástalannak hitt helyzetében végül arra adja a fejét, hogy a keleti orvoslásban leljen rá a megoldásra. Így jut el Katmanduba, ahol a titokzatos himalájai enklávé, a Kamar-Taj jelenti számára az utolsó mentsvárt. Az ősi szerzetesrend tanai szerint a lélek gyógyítása egyben testünk fizikai valójának a gyógyulását is eredményezi, és bár Strange kezdetben erősen kételkedik a rendet vezető Ősmágus (Tilda Swinton) szavaiban, hamar szembesül vele, hogy az egész nemcsak mese. 

Ahogy azzal is, hogy ezt a hatalmat nemcsak mások meggyógyítására, de harcra is használni lehet. Erre hamar rájön, amikor ugyanis a rend tanait megtagadó Kaecilius (Mads Mikkelsen) megtámadja a három ősi templom egyikét, Strange csakis mágikus képességeit bevetve élheti túl a találkozást. A doktor tehát válaszúthoz érkezik: visszatér régi, önző életéhez vagy tudását a jó szolgálatába állítva megvédi az emberiséget a sötét dimenziók fenyegetésétől.

Az a baj a Doctor Strange-dzsel, hogy görcsösen ragaszkodik az eredettörténetek sablonjaihoz, ismert megoldásaihoz, miközben a keleti bölcsességek is inkább csak odavetett félmondatok formájában vannak jelen. Nyilván egy szórakoztatásra kihegyezett szuperhősfilmben nem a lélek létezésének és jelentőségének, valamint a dimenziók közötti térben és időbeni ugrások magyarázatával kell a játékidőt kitölteni, de azért nem lett volna rossz, ha azt a komoly hangvételt, amit mostanában megütött a Marvel, most is tartják. A készítők ehelyett foggal-körömmel küzdöttek azért, hogy elhozzák nekünk az új Tony Starkot. És tulajdonképpen pontról pontra tollba mondják azt, amit 2008-ban láttunk. Ezúttal is adott egy tehetségének tudatában arrogáns, egocentrikus, gőgős karakter, aki az őt ért trauma után útkeresésre kényszerül, és amikor látszólag elért ennek a végére, választás elé állítják. ő pedig képességeit a jó szolgálatába állítja.

A hasonlóság ellenére mégis működik a film, ami egyrészt köszönhető színészeinek, másrészt elképesztően vad látványának. Merthogy amit az előzetesek sugallnak, az a gyöngyvásznon sokkal (sokkal) jobban mutat. A készítők ügyesen ragadták meg a mágiából és Strange történetéből eredő pszichedelikus kitérőket. Ezek nem csak színárban úszó látványosságok, hanem elképesztően ötletes és szemkápráztató mutatványok, amelyek ahelyett hogy cirkuszi bohózatba fulladnának, sokkal inkább szolgálják a mágia és az ezzel járó végtelen lehetőségek tárházának alapos bemutatását. Az akciók is nagyon ügyesen lettek felfűzve ezekre a jelenetekre, mert bár önmagukban egyik se nevezhető kifejezetten izgalmasnak, Strange képességeivel felturbózva mégis kreatív és eseménydús képsorokban lesz majd részünk.

Ami pedig a színészeket illeti, rájuk sem lehet igazán panasz. Benedict Cumberbatch remekül hozza a már Sherlockban is megismert, tudálékos, arrogáns zsenit, míg Tilda Swinton Ősmágusa se válik nevetség tárgyává a halandzsának tűnő filozofikus mondataival. Kellő mélységet kapott karaktere, aki ha szükséges, akkor a jó érdekében nem fél bemocskolni a kezét, még akkor sem, ha ennek következményei később rendesen visszahatnak majd rá és a rendre. Mordo báró (Chiwetel Ejiofor) vagy éppen Wong (Benedict Wong) viszont hiába érdekes, izgalmas karakterek, sem teret, sem időt nem kaptak a kibontakozásra. Ahogy csúnyán elbántak Mads Mikkelsen karakterével is, így a Marvel továbbra sem képes Loki mellé felsorakoztatni egy épkézláb főgonoszt. Ez utóbbin talán kicsit javít, hogy az utolsó nagy összecsapás nagyon jól átgondolt, jól megkomponált és bár nézőként nem kapsz óriási katarzist, kreativitásban és bátorságban azért így is jeleskedik a film vége.

És pont ezért fájó, hogy a cselekmény sekélyes és egysíkú. Hogy megmaradt az eredettörténetek unalomig járatott paneljainál, és hogy a készítők képtelenek voltak kiszakadni Tony Stark árnyékából. Pedig Strange nagyon is érdekes és izgalmas hősnek ígérkezik, Cumberbatch könnyedén kiteljesedik szerepében, a látvány pedig semmihez sem fogható agyeldobós körútra csábít minden egyes percében. Ettől függetlenül a Doctor Strange az idei esztendő egyik legszórakoztatóbb szuperhősös filmje lett, és bele se merünk gondolni, mi lesz, ha összeeresztik majd őt és a Bosszúállókat.

A film végén van két extra jelenet. Az egyik szinte azonnal a stáblista elindulásával, a másik pedig a stáblista legvégén. Érdemes őket kivárni és megnézni.

Gamekapocs értékelés: 7.5

Doctor Strange
Eredeti cím: Doctor Strange
Rendezte: Scott Derrickson
Írta: C. Robert Cargill, Thomas Dean Donnelly
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Tilda Swinton, Rachel McAdams, Benedict Wong, Mads Mikkelsen, Scott Adkins, Chiwetel Ejiofor, Michael Stuhlbarg, Benjamin Bratt
Játékidő: 115 perc
Magyarországi premier: 2016. november 3.