Logan - Farkas filmkritika

Itt az ideje, hogy köszönetet mondjunk Deadpoolnak. Ha Wade Wilson szókimondó, jelmezes alteregója nem robbantott volna kasszát, akkor most jó eséllyel nem történhetett volna meg, hogy Rozsomákról is leverjék a láncokat és szabadjára engedjék a benne szunnyadó állatot. A Logan ugyanis nemcsak a korhatár-besorolása miatt lépett a felnőttkorba, hanem azért is, mert ez a film egy kőkemény, nagyon is emberközeli, életszerű dráma, aminek középpontjában az időközben esendővé vált, hétköznapi életre vágyó mutánsok állnak. A hangsúly az elmúláson, a valóság kihívására adott én válaszán, az életünket végigkísérő keserűségen van, miközben mindvégig ott lebeg a szemünk előtt egy új élet kezdetének reménye. Ennek elérése azonban csak illúzió, és bár hőseink tisztában vannak ezzel, ha ezt az egyetlen egy megmaradt álmot is elengedik, örökre elvesznek.

A film története a közeli jövőben, 2029-ben játszódik. Az X-Mennek már rég leáldozott, évek óta nem születnek új mutánsok, akik pedig életben maradtak, azok leginkább megbújva, visszahúzódva élik mindennapjaikat. Az időközben megöregedett, megfáradt, ideje nagy részében a pohár fenekét bámuló Logan (Hugh Jackman) is így tesz. Mindennapjait limuzinsofőrként tengeti, közben pedig a mexikói határ közelében bujkál Xavier professzorral (Patrick Stewart) és Calibannal (Stephen Merchant), hogy aztán a megfelelő pénzmag összegyűjtése után vásároljanak egy hatalmas jachtot, és lehetőség szerint nyugalomban és békében éljék le a még hátralévő éveiket. Eddig ugyanis ez nem adatott meg nekik, ráadásul az évek során nem csak társaik elvesztése miatt szerzett sebektől szenved Charles és Logan. A páros saját testüknek és képességeiknek a rabja is. Xaviert elméje, Rozsomákot pedig a beleültetett, a testét belülről mérgező adamantium tartja végzetes fogságban.

A keserű, múlt kísérte fájdalommal teli mindennapokat aztán egy mexikói nővér, Maria (Doris Morgado) és egy szótlan kislány, Laura (Dafne Keen) felbukkanása bolygatja meg. A bajt csak tetézi, hogy a menekülő páros nyomában komoly, a Donald Pierce (Boyd Holbrook) és Dr. Zander Rice (Richard E. Grant) vezette elit egység lohol. Logan végül, ha vonakodva is, de úgy dönt, elfogadja a Maria által felkínált komolyabb összeget, cserébe pedig elviszi őket Észak-Karolinába. Aztán persze beüt a krach, Rozsomák pedig a kislánnyal és Xavier professzorral az oldalán menekülni kényszerül.

A film az Old Man Logan képregényfolyamra épít, de a legnagyobb erőssége nemcsak az, hogy megkeseredett hősei dilemmáira koncentrál, de úgy ad súlyt a történteknek, hogy mellőzi a szuperhősfilmekre jellemző tét nélküli nagyzolást. Helyette az egyéneket helyezi középpontba, az ő történeteikre, problémáikra, múltjuk sújtotta jelenükre és fájdalmas, de talán még élhető jövőképükre koncentrál. A Logan egy olyan szuperhősfilm, ami valójában nem is szuperhősfilm, hanem egy velőig hatoló, megható, western-áthallásokkal telepakolt, csodálatos, érett dráma. És mindezt annak köszönhetjük, hogy a Deadpool bizonyította, nem kell kompromisszumokat kötni. Nincs szükség semmitmondó, megalomán főgonoszokra, méretes várospusztításokra és egymással acsarkodó, csili-vili rucikba bújtatott hősökre. A Logant pont az teszi csodálatossá, hogy az elejétől a végéig egy földhözragadt, realisztikus, hétköznapi történet.

Ez egyébként az akciókban is tetten érhető, ráadásul Logan betegsége miatt a sérthetetlenség mítosza is megdől. Sebei lassabban gyógyulnak, így minden bekapott golyó, ütés újabb és újabb lyukat üt áthatolhatatlannak hitt fizikai páncélján. Hiába lakozik még benne az a féktelen, kitörésre kész állat, a korosodó Logan azért már nem a régi. És éppen ezért az akciók sincsenek túltolva. Persze amikor Rozsomák kiereszti a karmait, biztosak lehetünk benne, hogy fröcsögni fog a vér és végtagok fognak hullani, de a filmre jellemző komótos tempó itt is visszaköszön. Igaz, a tét is nagyobb, így sokkal könnyebb azonosulni a filmbéli hősökkel. Nem véletlen, hogy egyszerű, de fantasztikusan megkomponált, feszült, de a maguk földhözragadt módján mégis csodálatosan kegyetlen és véres összetűzésekben lesz majd részünk.

És ezt a lehetőséget nemcsak Hugh Jackman, de Patrick Stewart is tökön ragadja. Nemcsak azért, mert ez az utolsó alkalom, hogy Loganként és Xavierként látjuk őket, hanem azért is, mert ők is érzik, hogy az eddigi x-menes kiruccanásuk után ez a mostani tényleg egy sokkal komolyabb, érettebb történet. Mindketten fantasztikusan hozzák a megfásult, az élet gyötrelmeibe belefáradt öregembereket, miközben a maguk módján megváltásra áhítoznak. Az egykori mutánsok ezúttal esendőek, keserűek és nincs ellenpólusuk. Mert az élet szar és könyörtelen, így a Laurát alakító Dafne Keen sem feltétlenül azt a megváltást hozza hőseink számára, amit az ember várna. Keen annak ellenére fantasztikus a szerepben, hogy a játékidő jelentős részében szótlan, az arca mégis minden egyes pillanatban mindent elárul érzelmeiről. Arról, ahogy gyermeki lelkesedéssel csodálkozik rá a világ dolgaira vagy éppen arról, hogy szomorú múltja milyen mély nyomokat hagyott benne az évek során. Ő tulajdonképpen ugyanolyan, mint Rozsomák, nyers, keserédes, mogorva és magának való. Tényleg csak a whiskys pohár és a szivar hiányzik a kezéből.

A Logan tökéletes és méltó búcsú lett. Az a film, amit egyébként a kezdetek óta megérdemelt volna a karakter, így nagy kár, hogy az eltelt 17 év alatt tulajdonképpen saját, önálló történeteiben nem tudott igazán kiteljesedni az X-Men univerzumának legismertebb és legközkedveltebb hőse. Nagy kár, hogy erre ennyit kellett várnunk, de a végeredményt látva talán még a lehető legjobbkor is jött ez a film. Mert hiába a nagy univerzumépítés, ha közben elvész a lényeg, vagyis az egyén és annak tragédiája. A Logan megmutatta, hogy úgyis lehet szuperhősfilmet készíteni, hogy igazából nem is az, és hogy igenis lehet érett, felnőttes megközelítésben gondozni a képregényadaptációkat. Sajnos Hollywood A sötét lovag óta erről megfeledkezett.

Gamekapocs értékelés: 8.5

Logan - Farkas
Eredeti cím: Logan
Rendezte: James Mangold
Írta: Michael Green David, James Kelly
Szereplők: Hugh Jackman, Dafne Keen, Patrick Stewart, Boyd Holbrook, Richard E. Grant, Stephen Merchant, Elizabeth Rodriguez, Doris Morgado, Eriq La Salle
Játékidő: 135 perc
Magyarországi premier: 2017. március 2.