A Karib-tenger kalózai-sorozat hiába hozta vissza a szórakoztató kalandfilmeket a köztudatba, a Disney annyira túltolta a hóbortos Jack Sparrow kapitány kincsvadászattal, misztikummal teli tengeri kalandjait, hogy a nézők végül alaposan megcsömörlöttek Johnny Depp ripacskodó kalózától. Nem csoda, hogy a Fekete Gyöngy legénységének trilógiáját lezáró A világ végén után óriásit hasalt a kifejezetten maníros Sparrow-ra koncentráló Ismeretlen vizeken, a stúdió pedig a Depp magánéletét övező botrányok mellett bőven talált okot arra, hogy egy időre lehorgonyozza a szériát. Viszont manapság mindenki újrahasznosít, újraindít, univerzumot épít, így a Disney számára is belefért, hogy az egykoron több kincsesládányi pénzt termelt sorozatnak adjon egy újabb esélyt. Hogy ezt mennyire komolyan gondolták, azt jól jelzi, hogy közel 350 millió dolláros költségvetésből készült a Salazar bosszúja, és bizony minden elköltött aranytallér visszaköszön a vásznon.
De ha egy stúdió, ráadásul olyan nagy, mint a Disney ennyi pénzből készít mozifilmet, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy szeretnék viszontlátni a befektetésüket. A norvég Espen Sandberg és Joachim Ronning párosa így képzelőerejüket hátrahagyva, olyan biztonsági rendezést vezényeltek le, ami lényegében az elmúlt 14 évben bemutatott részek vizezett változataként elevenedik meg, annak minden hibájával és erényével. Közben azért igyekeztek megágyazni annak a lehetőségnek is, hogy ha a mozinézők vevők lesznek a mostani tengerre szállásnak, akkor akár Sparrow, Barbossa (Geoffrey Rush) vagy Turner nélkül is nyugodtan tovább lehessen fűzni a cselekményt.
Azt a cselekményt, ami ezúttal erőteljesen visszakanyarodik a Fekete Gyöngy átkával elindított történetszálhoz, így az Ismeretlen vizeken után tényleg minden ismerős, ki több, ki kevesebb időre, de visszatér. A keresett kegytárgy ezúttal Poszeidón legendás szigonya, aminek a segítségével a tengerek minden átka feloldható. Nem véletlen, hogy a Bolygó Hollandi kapitányaként szolgáló Will Turner (Orlando Bloom) időközben felcseperedett fia, Henry (Brenton Thwaites), illetve a Saint Martin szigetén boszorkánysággal vádolt és akasztásra váró, egyébként asztrológus és horológus Carina Smyth (Kaya Scodelario) is arra utazik, hogy megkaparintsa azt. Útjukat aztán a Gyöngy egykori, még életben maradt személyzete és a lókötő Sparrow (Johnny Depp) keresztezi, aki ezúttal az Ördög Háromszögéből megszökött, kalózokra utazó Salazar kapitány (Javier Bardem) és legénységének bosszúját igyekszik megúszni, méghozzá szintén a szigony segítségével.
A Disney biztonsági játékával az a legnagyobb probléma, hogy tulajdonképpen ugyanazt a történetet mesélik el, amit az elmúlt négy rész során már láthattunk. A történetvezetés egy pillanatra sincs megbolondítva, helyette viszont ugyanazokból a panelekből építkezik a Salazar bosszúja, amelyek a korábbi felvonásokra is jellemzőek voltak. És bár Jack Sparrow belépői mindig látványosra, hangosra és emlékezetesre sikeredtek (ez most sincs másként), lényegében felbukkanásának percétől kezdve tudni lehet, hogy ezután mikor mi következik.
Erre maguk a szereplők is rájátszanak, hiszen az ifjú Turner egyértelműen a trilógiában fontos szerepet játszó Willre igyekszik hajazni, míg Carina Elizabeth Swann (Keira Knightley) fiatalabb kiadása, a két fiatal kapcsolata pedig kis eltéréssel, de ugyanarra a kimenetre van kötve, csak amíg Willről elhittem, hogy bármit képes megtenni a szerelméért, addig a készítők sem időt, sem teret nem adnak Henry és Carina kapcsolatának elmélyítésére. Jack minden eddiginél unalmasabb és szürkébb, Barbossa kap egy teljesen kiszámítható és teljesen felesleges réteget, Salazar bosszúszomja pedig faék egyszerűségű motivációja miatt nem tud igazán izgalmas lenni.
Ami viszont működik, az a sodró lendület és a pazar látvány. Hihetetlen, mennyire jól áll a filmnek az IMAX-vászon. A nagy totálok, a parázs tengeri csaták, Salazar halott legénységének ábrázolása vagy éppen Jack belépője. Ezek azok a pillanatok, amelyek emlékeztetnek rá, hogy szerethető figurái mellett mi volt az igazi vonzereje a sorozatnak. Játékos, látványos jelenetekben ezúttal sem lesz hiány, bár ötletességben bőven elmaradnak a korábbi részektől, de még így is csodálatosan fest minden egyes pillanata a filmnek. Ha ezt sikerült volna némi kalandos cselekménnyel és kevésbé fásult szereplőkkel megtölteni, akkor a kétórás játékidő még élvezetesebb lehetett volna. Így az egész nem több egy látványos nyári mozinál, amiből az évek során kicsit elveszett a mesélős lélek. De ha önfeledt kikapcsolódásra vágysz, ráadásul ismerős arcokkal, ismerős íz kíséretében tennéd mindezt, ne habozz, válts rá jegyet és csatlakozz a Fekete Gyöngy legénységének újabb őrült utazására!
A stáblista legvégén van egy bónuszjelenet, ami előrevetíti, milyen irányban viszik majd tovább a történetet. Feltéve, hogy a mozinézők bizalmat szavaznak majd ennek a felvonásnak.
Gamekapocs értékelés: 6.5
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
Eredeti cím: Pirates of the Caribbean: Salazar's Revenge
Rendezte: Espen Sandberg, Joachim Ronning
Írta: Jeff Nathanson
Szereplők: Johnny Depp, Javier Bardem, Kaya Scodelario, Brenton Thwaites, Orlando Bloom, David Wenham, Kevin McNally, Geoffrey Rush, Golshifteh Farahani, Sir Paul McCartney, Stephen Graham
Játékidő: 129 perc
Magyarországi premier: 2017. május 25.
Hát egy ilyen alcím után gyanítom, hogy nem...
Jót nevettem. A filmen nem. Bár nekem már a másodiktól lejtmenet volt. A negyediknél azért jobb.
a sztori jónak mondható, vannak jó poénok, jelentek 3 szor még nevettem is.
De hogy az rákba lehet ennyire unalmasan összerakni valamit azt nem értem, a színészek karasztrófák, Jack is gyagyi és élettelen. Egyedül Szalmaszál, akarom mondani hozza az elvárható szintet. Jó a teszt, nálam max egy ötös de csak mert láttam hazafelé amoziból egy nagyon jó csajt. Kész. Nem akarok ilyen filmekre többet moziba menni, inkább megnézek egy b kat. vígjátékot és röhögök.
Mérges vagyok. Fasz van itten nem kincs.
kellene más kalózos film: tekintsünk csak a Fekete Vitorlák sikerére - az emberek vevők erre és én magam is. ez a karibi kalóz-misztikum van legalább olyan ikonikus, mint a vadnyugat, de soha nem lett igazán kihasználva: rég itt az ideje.
Véleményem szerint már az akciófilmek se léteznek (klasszikus akciófilmekről beszélek pl. Die hard, halálos fegyver stb) az új filmekből gyakran kilóg a főszereplő személye, és sokkal előtérbe kerül a látvány, tudom kell ez is a filmbe, de ezek az új akciófilmek mind erősen átesnek a ló túloldalára, nincs bennük egy szerethető karakter csak idétlen poénokkal próbál operálni és a szereplők gyakorlatilag töltelékszereplőkké válnak, persze ez csak az én véleményem.
Szerintem egy akció filmnél erősen meghatározó pont, hogy hogyan is néz ki.
Kell a tapasztalat és a gyakorlat, lelki igény is.
Mint a nőknél XD
Na figyelj, ha te úgy gondolod, hogy Picasso nem tudott festeni akkor vess erre egy pillantást, s ha tudsz bárki mást mutatni azon a kb; 15 másik művészen kívül akik elérték ezt a szintet 16 éves korukig akkor elismerem igazad volt.
De nem tudsz, 16 évesen így 1 millióból művészlélekből 1 tud (bár itt bizonyos túlzok is már)
Én nekem ez az egész életem, de valószínűleg sose érem ezt el.
Nem is tudnám.
http://www.blogmuseupicassobcn.org/wp-content/uploads/2014/11/MPB_110.046.jpg
Ha a modern művészet kritikájáról van szó elsők között vagyok, ki nem állhatom a sznobokat akik vagyonokat fizetnek a semmiért, de ehhez Picasso-nak jóformán semmi köze.
Sőt mondok neked valamit, ezt a szintet a legnagyobbak között is csak igen kevesek érték el, azt amit ő mutatott még ezek után, az a megállíthatatlan fejlődés, gondolatbeli újraindulás megérdemli legalább a minimális tiszteletet.
Több 7000 munkát adott a világnak.
Forradalmár volt, több tucat ilyen másik képe van, óriási vásznak melyeket a semmiből hozott létre egy tinédzser.
Mert óriási a különbség a Gravitáció látványvilága meg a dögunalmas, a halálunalomig elvitt luftballon látvánnyal, mikor ez az egyetlen OK, amiért jó egy film.
Ez a Transformers szint, mikor el lehet söpörni a sztorit, a karaktereket mert van néhány zombicápánk ami jól mutat.
A Gravitációban a látvány csak része volt a nagy egésznek.
Felesleges giccseket nem pakoltak bele, pedig ki lehetett volna azt is tolni 30 perccel hosszabbra, de akkor oda a film ereje.
Ez olyan mint a festészetben, Picasso vagy Rembrandt mellé nem lehet odatenni valamelyik tucat giccsfestőt még ha technikailag 100-szor fejlettebb is.
Pedig elhiheted, hogy az emberek többsége nem lát semmit Picasso-ban, s inkább vesz valami agyonlakkozott csendéletet.
Ezért ülnek be a Transformers-re, mert vakok. A látvány csak akkor ér plusz pontot ha az a része egy nagy művészi egységnek, ha valami nemesebb célt szolgál.
Ha pedig ez a festészetben így van, ahol maga a vászon és a festék létezik csak, akkor ez a film esetében majdnem 100-szorosan igaz kell legyen.
Salazar kikopott Davy Jones 2.0, a legenysegevel egyutt, ismet kapunk egy felesleges szerelmi szalat (tehat Will fia es a csaj=Will es Elizabeth), Jacken pedig valaki ujra bosszut akar allni
Ridley Scott mondta maga a Prometheus audiokommentárjában, hogy a Fox nem adott elég pénzt az előkészületekre és ezért sok látványtervet szó szerint a múltból hoztak elő.
Ez pedig sokat elmond szerintem az egész rendszer kétszínű felépítéséről.
Bocsi ha félreérthető voltam akkor, csak azt hittem nem tudjátok milyen ratyi a helyzet.
Mindenesetre szerintem ez totál nonszensz, én tuti nem vállalnám ennyiért.
Wes Ball például 80 ezret kapott az Útvesztőért, a második részért valamivel többet.
Közben neki köszönhető nem csak a rendezés, besegítés a vágásban de a látványtervek óriási halmaza is.
Ezért mondom, hogy a látvány nem számít ilyen szinten.
Ennél a filmnél ha levonjátok a marketinget, a producereket, a színészeket lehet, hogy megdöbbennétek, mert a digitális effektesek munkája nem kerülhetett többet 10 millió dollárnál, esetleg 15.
Ezért van az, hogy egy District 9 a maga semmi költségvetésével grandiózus látványú.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.