A nyári moziszezon nem is szólhatna másról, mint a látványos alkotásokról, hiszen ki menekülne a hőség elől a hűvös terembe, ha ott aztán nem kapcsolhatná ki az agyát legalább két teljes órára. A Transformers-sorozat tökéletes megtestesítője mindannak, amit ma a producerek látványfilmnek gondolnak, szerintük ugyanis az agykikapcsolás csak abban tud testet ölteni, ha totális orgazmusra kényszerítik audiovizuális érzékeinket, miközben az olyan apróságokkal, mint koherens cselekménnyel nemigen akarják terhelni a nézőt. Mi, mozilátogatók pedig mintha elfogadtuk volna, hogy a Transformers nem szólhat másról, mint a több mint kétórás, öncélú látványorgiáról, teljesen semmitmondó történettel, jellegtelen és papírmasé karakterek tolmácsolásában. Hajlamosak is vagyunk ezen gondolatmenet mentén védelmünkbe venni a szériát, pedig nem feltétlenül érdemli ezt meg.
Éppen ezért nem voltak különösen nagy elvárásaim, amikor beültem a Transformers: Az utolsó lovag vetítésére. Mert persze baromi jól néz ki, amikor ezek a monstrumok egymásnak feszülnek, és néha agyeldobós jelenetekben mérettetnek meg, de azzal nehezen tudok egyetérteni, hogy ez felülírja mindazt, aminek a filmekről szólnia kellene. Merthogy akármennyire vonzó, hogy egy mozifilm nézése közben nem kell gondolkodni, attól még nem feltétlenül vágyom arra, hogy értelmetlen, egymás után hajigált, egymást bármikor felülíró jeleneteket nézzek, marhaságokat összehordó színészek közreműködésével. Azzal, gondolom, mindenki egyetért, hogy nem jó úgy kijönni a teremből, hogy közben kisült az agyunk.
De Michael Bay és forgatókönyvírói egész egyszerűen úgy döntöttek, hogy az amúgy sem túl értelmes sorozatból teljesen kiölik a még megmaradt értelmet, így a Transformers: Az utolsó lovag már az első fél órában jelzi, hogy ne számítson senki semmi jóra, csak véget nem érő, 2,5 órás akcióra. És az a sok sületlenség, összefüggéstelen halandzsa, ormótlan, szexista, rasszista poén, ami a filmben elhangzik még arra sem magyarázat, hogy a Transformers alapvetően mindig is a fiatalabb korosztályt célozta meg. Eléggé elkeserítő, hogy a készítők üresfejű hülyegyerekeknek tekintik a célcsoportot. A hülyeségből pedig bőven kijut, nem véletlen, hogy Sir Anthony Hopkins is elismerte, fogalma sincs, miről szól az új Transformers.
Nem csodálom, mert igazából nekem sem sikerült összerakni, mit is akar elmesélni az ötödik rész. Itt van ugye Cade Yeager (Mark Wahlberg), aki az autobotok oldalán igyekszik menteni a Földön bujdosó robotokat, miközben egy katonai szerv az alakváltókra vadászik, a kormány pedig épp Megatronnal szövetkezik. A cselekmény aztán áttolódik Angliába, ahol Cade találkozik a történések sűrűjébe hirtelen belecsöppenő Izabellával (Isabela Moner), aki szintén a jó oldalt képviseli, illetve Sir Edmund Burtonnel (Sir Anthony Hopkins), aki egy ősi titok tudója. Szerinte ugyanis csakis Merlin varázsbotja mentheti meg a Földet a végső pusztulástól, így Wahlberg karaktere egy természetesen elképesztően dögös oxfordi professzornővel, Viviannel (Laura Haddock) és Űrdongóval az oldalán megpróbálják Megatron és a többiek előtt megszerezni azt.
A cselekmény értelmezhető követhetőségén az sem segít, hogy az amúgy is hányaveti módon felvázolt és bedobott karakterek egyik pillanatról a másikra eltűnnek, miközben a történések jelentős részének se füle, se farka. Mintha a négy forgatókönyvíró egyetlen egy alkalommal sem vette volna a fáradtságot, hogy leüljön egymással megbeszélni, éppen ki mit gányolt bele a szkriptbe, ami azért is szomorú, mert ott volt közöttük az Oscar-díjas Akiva Goldsman. Cserébe a látvány teljesen rendben van, de ha bármely képregényfilmnél képesek vagyunk felróni, hogy üres, semmitmondó, amit elmesélni próbál, akkor itt az ideje, hogy a csorgó nyállal vásárolt mozijegyek helyett végre fityiszt mutassunk a készítőknek, akik állítólag a sok-sok mellékszál mellett még legalább tíz Transformers-filmben gondolkodnak.
Gamekapocs értékelés: 3.0
Transformers: Az utolsó lovag
Eredeti cím: Transformers: The Last Knight
Rendezte: Michael Bay
Írta: Art Marcum, Matt Holloway, Ken Nolan, Akiva Goldsman
Szereplők: Mark Wahlberg, Sir Anthony Hopkins, Stanley Tucci, Josh Duhamel, Isabela Moner, Peter Cullen, Gemma Chan, Laura Haddock
Játékidő: 148 perc
Magyarországi premier: 2017. június 22.
Elég az előzetesét megnéznem, hogy azt mondjam, na ez érdekel.
Még régebben, amíg Ridley Scott helyben volt és nem szerződött a Disney-hez, mint ugye nemrég, addig olyan filmek, mint az American Gangster vagy éppen a Body of Lies jelentették a blockbusterek nagyját.
A blockbuster nekem a Bourne szériával volt egyenlő, és mivel jöttek ilyenek, nem zavart, ha mellette érkezett 1-1 Narnia vagy valami.
Sőt, azok még jók is voltak.
De nézd meg, idén eddig csak a Red Sparrow volt ilyen film, amiben a téma még szabadon választhatott volt és 70 millió dolláros volt a költségvetése.
De ilyen egyre kevesebb lesz.
Megadom neki a 100 pontot.
Életem hibája volt, hogy moziból kihagytam.
Miattam is bukott sajnos.
De legalább azóta megvettem.
3 lemezes blu-ray-en toltam (UK-ból), a képre, extrákra nem lehet panasz.
Én a 4-nél kiszálltam, mert az már nem volt kellően vicces, itt viszont toltak már néhány poént amiért önmagában megérte.
Az akció ütős, sztorija meg a Blade Runner-nek se volt, itt legalább pörög a gépszíj.
Idéna spin-off remélem sikeres lesz, mert azért kicsit magára kell találnia most már a sorozatnak.
100-ból 70
2 értelmes karakter volt benne: Hopkins és az őt szolgáló robotja.
Gamekapocs értékelés: 3.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.