Forradalmat emlegettünk, amikor a Daredevil első évada két éve megmutatta, hogy az igazán összetett, sötét hangulatú és nem kevés drámával teletömött képregényes alkotásokat nem a mozikban találjuk, hanem a Netflixnél. Sajnos viszonylag hamar elfogyott a lendület, az iszákos, de még kedvelhető Jessica Jonesnál már sejtettük, hogy valami nincs rendben, és a Hell’s Kitchen ördöge sem tudta tartani a színvonalat a második nekifutásra. Tavaly ősszel jött a mélypont a szörnyen jóságos és önfejű Luke Cage-dzsel, ami idén tavasszal a piperkőc Iron Fisttel folytatódott. 
Az alkotók is sejtettek valamit, így az egész New York-i kompániát összeeresztő The Defendersből már nem mertek bevállalni 13 részt, csak nyolc epizódot kaptunk. Joggal hittük, hogy a feszesebbre vágott évadból minden sallangot kiszórnak, és végre ugyanolyan jól szórakozunk, mint a legelején. Nem így lett. Azt már korábban lenyeltem, hogy a noirosabb hangulatot végképp kiherélte Douglas Petrie és Marco Ramirez. Ahelyett, hogy a The Defenders a saját útját járná, inkább a Marvel mozis univerzumát próbálja meg majmolni, nem akar többdimenziós karakterekkel és valódi emberi motivációkkal bíbelődni. Csak harc legyen és kész. A gond az, hogy erre sem pénze, sem ideje nincs.
A történet a Kéz nevű bűnszervezet körül bonyolódik, lényegében a Daredevil második etapjában felvezetett, de leginkább az Iron Fistben kibontott sztorit folytatja. Kiderül, min munkálkodnak a gonoszok, szóba kerül az örök élet kérdése, a feltámadás, de bárhogy is lesz, annak New York lakossága issza meg a levét. Az első két epizóddal még nincs is különösebb baj, a The Defenders tagjai nem is sejtik, hogy céljaik ugyanazok, így a sors hamar összehozza őket. Nem mindenki örül annak, hogy csapatban kell dolgozni, de még működik köztük a kémia, és végül félreteszik a saját érdekeiket. De így sem biztos, hogy a Kézzel le tudnak számolni. 
Szerencsére az alkotók még mindig tudják, hogyan kell igazán fenyegető főellenséggel ellensúlyozni hőseinket. A Kéz vezetőjeként Sigourney Weaver igazán megnyerő karakter, társai eltörpülnek mellette, holott korábban ők is kivívtak már maguknak némi tekintélyt. Visszatérő karakter még Elektra, aki egy pálfordulás következtében a gonoszok befolyása alá került, illetve Stick is, aki látva, hogy közeleg a vég, képes mindent és mindenkit beáldozni a győzelemért. A város védelmezői hiába különböznek egymástól, egyszerűen nincs idejük arra, hogy rátaláljanak a saját útjukra a konfliktusban.
Így aztán jön az olcsóbb B-terv: rakjuk őket egy-egy kiélezett helyzetbe és jöhet a csihi-puhi. A bunyók koreográfiájával nincs baj ugyan, de korántsem olyan ötletesek és brutálisak, mint korábban. Néhány kaszabolást leszámítva teljesen családbarát a The Defenders, már-már délutáni matinénak is elmegy. A készítők sejtették, hogy mindez kevés, kell egy kis dráma is, és ehhez bevonták hőseink szeretteit is. Teljesen feleslegesen dilemmáznak a háttérben, vagy próbálják óvni a brigádot, ők is tudják, hogy Daredevilék nem menekülhetnek sorsuk elől. Főleg a finálé maradék lendület töri meg a rengeteg aggódás, az őrsön például már nagyon feltűnő volt az időhúzás. 
A tetejébe még a forgatókönyv is elég sablonos, ráadásul csak pár nap eseményeiről szól az egész, amely egy komplett évadhoz nagyon kevés - kevés helyszínen, lényegében alig történik valami. És még így is kapkodóvá válik a legvége! Néhány meglepő fordulatot azért kapunk, de főszereplőink nem nagyon változnak meg az események hatására, mindenki megmarad ugyanolyan, a maga módján szerethető figurának (most nem rád nézek, Vasököl!). Egy ilyen kaliberű csatánál ez kicsit furcsa, Luke hidegvérét egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ennyire bátortalanok a készítők? Nyilván féltik őket, hiszen mindegyik karakter megkapta a következő saját évadját.
Az alkotók tehát biztonsági játékot játszottak a The Defendersszel, a sorozat korántsem hat olyan üdítően, mint két éve a Daredevil. Petrie-éknek egyáltalán nem kéne nézniük a mostani mozifilmeket, mert csak károsan hatnak rájuk. Kevesebb akcióval, felnőttesebb témákkal, de mélyebb karakterekkel és motivációkkal csodákat lehetett volna tenni. Nem értem, miért tértek le a járható útról! Reméljük, a közelgő The Punisherben lesz annyi merészség és elhivatottság, hogy véres rendet vágjon a New Yorkban!
Gamekapocs értékelés: 6
The Defenders
Showrunner: Douglas Petrie, Marco Ramirez
Szereplők: Charlie Cox, Krysten Ritter, Mike Colter, Finn Jones, Elodie Yung, Jessica Henwick, Scott Glenn, Sigourney Weaver
Rendezte: S.J. Clarkson, Phil Abraham, Farren Blackburn és mások
Író: Douglas Petrie, Marco Ramirez, Lauren Schmidt, Drew Goddard
Zene: John Paesano
Fényképezte: Matthew J. Lloyd, James McMillan
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 8
Magyarországi premier: 2017. augusztus 18. (Netflix)
A legtobb sorozattal amugy nem volt kulonosebb bajom, egyedul az Iron Fist lett igen gyenge, sikerult szegeny Danny Rand-bol egy kifejezetten ostoba rinyagepet csinalniuk.
A baj a Daredevil 2. évadában jött, és az Iron Fistben erősödött meg számomra: ott volt a nagyon erős, nagyon jó Punisher szál (nagyon várom a saját sorozatát, Jon Berental nagyon meglepett ilyen jól játszotta a karaktert), de a Hand vonal egyszerűen nem illett ide, és nem hagytak időt rá hogy valahogy besimuljon. Kilógott. Aztán az Iron Fist (ami szerintem közel se annyira rossz mint mondják, de nem is igazán jó) pont erre a gyenge lábra állt rá, de nem csinált túlzottan semmit, hogy erősítsen rajta. Aztán a Defenders is erre építkezett, de az alap közel sem volt elég erős. A karakterek közti kémia jó, van 1-2 pofás fight, de egyébként nagyon semmis az egész. A végén lévő áldozat is üres, főleg hogy semmit nem jelent, és azonnal le is van lőve az értelme.
Tudnám még sorolni, de így is elég összeszedetlenül írtam szóval inkább befogom.
Luke Cage-et a 8 részig bírtam kínlódva.
Ennek neki se fogok ugrani.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.