Szárnyas fejvadász 2049 filmkritika

Ridley Scott minden próbálkozása ellenére harmincöt évet kellett várnunk a Szárnyas fejvadász második részére, amely végül Harrison Fordostul robbant be a mozikba. Természetes, hogy az egyszeri rajongó szkeptikusan ül neki egy ilyen kaliberű folytatásnak, aggodalomra azonban semmi ok, Denis Villeneuve és csapata mindent elkövetett, hogy elégedettek legyünk! A Szárnyas fejvadász 2049 ugyanis nem épít univerzumot, és az ember-replikáns háború is elmarad, ehelyett a készítők (és a közel háromórás játékidő) célja az, hogy elmerülhessünk a mondanivalójában. Továbbmegyek: kisebb csoda, hogy 2017-ben ez a film ebben a formában megszülethetett.

Pedig minden adott lett volna egy jó kis csihi-puhihoz, elvégre nemcsak a film folytatására kellett várnunk ilyen sokat, a történet is harminc évvel később veszi kezdetét. Gondolhatjátok, hogy azóta történt ez-az a Szárnyas fejvadász világában, ezekről a cseppet sem jelentéktelen eseményekről azonban stílszerűen csak egy néhány mondatos összefoglalót kapunk a film elején, később pedig a szereplők utalgatnak rájuk legfeljebb. A lelkesebbek esetleg megnézhetik azt a három kisfilmet a YouTube-on, amelyek arra hivatottak, hogy kibontsák előttünk az elmúlt harminc év kulcsfontosságú történéseit, de más segítséget nem kapunk.

2049-et írunk, a Tyrell Corporation tönkrement, miután évtizedekre betiltották a replikánsok gyártását. A céget a Nexus-8-as modellek vitték sírba, a természetes élettartammal szállított darabokat különösen veszélyesnek minősítették, miután az emberek és a replikánsok közti ellentét polgárháborús helyzetet eredményezett, a replikánsok pedig több terrorcselekményt is végrehajtottak az elnyomás ellen küzdve. A replikánsgyártás újraindítását a Wallace Corporation lobbizta ki magának, miután egy, a korábbiaknál megbízhatóbb modellel rukkolt elő. A Nexus-8-asok után hajtóvadászatot indítottak, a piszkos munkát pedig még mindig fejvadászok végzik. Hősünk, a Ryan Gosling által alakított K is közülük való, aki az egyik melója után olyan titokra bukkan, amely újra a polgárháború szélére sodorhatja a társadalmat...

A cselekmény részleteibe nem is szeretnék belemenni ennél részletesebben, de annyit elárulhatok, hogy a folytatás érdekes irányban viszi tovább az eredeti film történetét és mondanivalóját. Fordulatokból ezúttal sem lesz hiány, ráadásul a készítők nagyon ügyesen zavarják össze a nézőt, a trükk hatásának okára pedig előszeretettel hívják fel a figyelmet a csavar leleplezése előtt. Külön érdekesség, hogy az új rész nem ad egyértelmű választ az első rész legnagyobb és egyébként megoldottnak vélt rejtélyére sem, sőt, az egyik monológból konkrétan úgy tűnik, mintha rá is játszanának arra, és szándékosan lebegtetnék a kérdést.

A Szárnyas fejvadász 2049 tempóját tekintve is igyekszik visszanyúlni az első részhez. A film cselekménye relatíve vékony, és hiába érdekfeszítő, egy kövér másfél óra alatt kényelmesen el lehetne mesélni. A folytatás ehhez képest 164 perces játékidővel dolgozik, ebből már sejthetitek, hogy egy lassú, szándékosan elnyújtott jelenetekkel operáló filmet kaptunk. Igazi akciójelenetből nincs sok, párbeszédből és monológból viszont annál több jutott, a történet pedig lassú léptekkel halad előre, hogy mi kényelmesen elmerülhessünk ebben a világban, és átadhassuk magunkat a hangulatnak.

Villeneuve-ék impozáns színészgárdával vitték vászonra a folytatást, akik nélkül mindez feleannyira sem lenne hatásos. Ryan Gosling ezúttal is bizonyítja, hogy nem véletlenül ő napjaink egyik legkeresettebb színésze, az egyik pillanatban még pragmatikus sármőr, nem sokkal később pedig úgy megzuhan, hogy a könnybe lábadt szemei és az üres tekintete súlyosan telepedik rá a nézőre. Habár általában szkeptikus vagyok Jared Leto munkásságát illetően, a Wallace Corporation fejeként nagyon meggyőző volt, nem mellesleg pedig az ő - sokszor kifejezően ijesztő - karaktere a mozi filozófiai hajtómotorja. És ha már úgyis erre vagytok a legkíváncsibbak: Harrison Fordot szerencsére nem csak a nosztalgia miatt hozták vissza a készítők, és bár a szürke pólójában és farmerében úgy fest, mintha most sétált volna be az utcáról, lazán lejátszik mindenkit a vásznon.

Az élményt pedig a látvány teszi teljessé, amely az eredeti mozihoz hasonlóan a Szárnyas fejvadász 2049-nek is az egyik legerősebb pontja, a neo-noir körítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a néző elmerülhessen a filmben. Az alkotók előszeretettel lavíroznak a szélsőségek között, és úgy tűnik, mintha kizárólag két oldalról közelítenének - ezt az élményt adja vissza film plakátja is egyébként. Itt minden hatalmas, és vagy fojtogatóan sűrű, vagy nyomasztóan üres, a gigászira nőtt Los Angeles mellett kizárólag olyan helyszíneken járunk, ahol már alig maradt nyoma az életnek. Vagy éjszaka van, és szakad az eső, vagy nappal, és pusztítónak tűnik a szárazság. Ráadásul a futurisztikus technológia ezúttal is kéz a kézben jár a retróval, hiába látunk repülő autókat, a formatervük alapján azt sem néznénk ki belőlük, hogy egyáltalán elindulnak.

Egyetlen nagy szívfájdalmam volt a film kapcsán, és az a zene. Vangelis az egyik legjobb és legkarakteresebb filmzenét álmodta meg a Szárnyas fejvadászhoz, ő azonban a folytatásnál már nem működött közre, helyette Hans Zimmer és Benjamin Wallfisch szállította az aláfestést. Nos, minden elismerésem Zimmer munkásságáért, és szívből örülök, hogy Wallfisch pályafutása is meredeken ível felfelé, de a második rész zenéjéhez semmi érdemlegeset nem tudtak hozzátenni. Az igazán jó passzusokat Vangelis eredetijéből emelték át, az adalékok pedig Zimmer rutinmunkájának tűnnek - az úriember az Eredet óta nem tud elszakadni a kürtöktől, és sajnos ezúttal sem sikerült neki.

Ezt leszámítva azonban a Szárnyas fejvadász 2049 mindenben képes egy kis pluszt szállítani az elődjéhez képest. Nem egy tipikus blockbuster, talán furcsának is tűnhet, hogy a film harmada nem végezte a vágóasztalon, egy kis nyitottsággal azonban maximálisan élvezhető és elgondolkodtató darab lett a folytatás. A rajongók számára pedig nem kérdés, hogy megéri-e jegyet váltani rá: Denis Villeneuve pont olyan második részt szállított, amire vágytunk!

Gamekapocs értékelés: 9.0 

Szárnyas fejvadász 2049
Eredeti cím: Blade Runner 2049
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: Hampton Fancher és Michael Green
Szereplők: Ryan Gosling, Harrison Ford, Dave Bautista, Robin Wright, Jared Leto, Lennie James, Ana de Armas
Játékidő: 164 perc
Magyarországi premier: 2017. október 5.