Az 1995-ben bemutatott Jumanji világa egyébként bőven rejt magában potenciált, a készítők azonban - a rajzfilm-sorozatot nem számítva - messziről elkerülték az életveszélyes vadont az elmúlt két évtizedben. A mostani próbálkozásról sem mondható el, hogy folytatás lenne, sőt, nem is nagyon veszi a fáradtságot, hogy a Robin Williams-féle alapokra építkezzen. Ezzel szemben saját irányt jelöl ki, miközben remekül rezonál a mai fiatalokat foglalkoztató dolgokra, problémákra, legyen szó az Instagramról, a videojátékokról, a kirekesztettségről, a megalázásról, az önzőségről. A Jumanji - Vár a dzsungel mégis akkor a legerősebb, amikor a tipikus karakterek tipikus problémáira játszik rá, és amikor hagyja, hogy a színészek egymás külső és belső defektjein élcelődve röhögjenek egymáson.
Persze ez így ebben a formában meglehetősen közhelyes alaphelyzet, de az egész film klisés karakterekkel és felütéssel dolgozik. Ott van a gimnázium népszerű focistája (Kevin Hart, Ser'Darius Blain), a neki házi feladatot író szerencsétlen (Dwayne Johnson, Alex Wolff), a gyönyörű, csak magával foglalkozó szőke csaj (Jack Black, Madison Iseman), valamint a visszahúzódó, emberi kapcsolatok kialakítására képtelen könyvmoly (Karen Gillan, Morgan Turner). Mind a négyen iskolai büntetésben részesülnek, így az iskola alagsorában található termet kellene rendbe tenniük, de a pakolás közben meglelik a Jumanji című (most már) videojátékot. Innentől ismerős lehet a történet: miután mindannyian kiválasztanak egy-egy játékbeli karaktert, Jumanji beszippantja őket, és egy teljesen ismeretlen világban és testbe bújva találják magukat.
A kiválasztott avatárok egytől egyik tipizáltak, Spencer, a korábbi szerencsétlenkedő okostojás egy izomkolosszussá válik, akinek képességfája szerint csak erősségei vannak, gyengéi nem. A kötött pulcsis könyvmoly dögös, lenge ruhás csajjá, míg a focista egy törpe, nagydumás fegyverhordozóvá változik át. A legjobban a magával foglalkozó, öntelt szőke lány szívja meg, ő ugyanis egy pocakos, öreg térképész szerepébe bújik bele, akit Jack Black formál meg. Küldetésük nem lesz egyszerű feladat, az egyénenként rendelkezésre álló három élet birtokában vissza kell juttatniuk egy zöld kristályt a helyére, különben sosem jutnak haza, és Jumanji egyensúlya is örökre megbomlik.
A készítők remekül tapogatták le az elmúlt húsz esztendő főbb változásait, így azzal, hogy a korábbi társasjátékot videojátékká transzformálták át, friss lendületet adtak az egész koncepciónak. Ez az egész keret remekül működik, kezdve a már említett tipizált avatárokkal, a szabályrendszerekkel, a szórakoztató NPC-kel, mégis sokszor hiányérzetem volt, mert sokkal nagyobb kalandot és nem utolsó sorban kikacsintást is belesűríthettek volna a pár órás "játékélménybe". Ehelyett a már említett, hőseink testi adottságaira korlátozott poénok jutnak főszerephez, de egy-két olcsóbb beszólás mellett többnyire ezek is működnek, amiben óriási szerepe van a négy színésznek, akik láthatóan baromira élvezték, hogy egymást ugrathatták. Igen, még Kevin Hart ripacskodása is egészen emészthető volt, Jack Black pedig annak ellenére hozza zseniálisan karakterét, hogy a szinkron jó eséllyel teljesen hazavágja valódi játékát.
A Jumanji - Vár a dzsungel számomra egyértelműen az év egyik legkellemesebb meglepetése. Merész húzás volt a stúdiótól, hogy a Star Wars: Az utolsó Jedik ellenében küldte mozikba, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni a célközönségét. Még úgyis, hogy alapvetően inkább azon filmek táborát gyarapítja, aminek élvezhetőségét nagyban meghatározza, hogy mennyire vevő az ilyen jellegű humorra és kalandra a befogadó. Mindkettőre igaz, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de a friss megközelítés, a "játék" világa és azt élettel megtöltött "karakterek" egész jól el lettek találva. Ha egy kicsit lecsíptek volna a játékidőből, még feszesebb és kerekebb lett volna az összkép, és akkor talán a pontszám is magasabb lenne.
Gamekapocs értékelés: 7.0
Jumanji - Vár a dzsungel
Eredeti cím: Jumanji: Welcome to the Jungle
Rendezte: Jake Kasdan
Írta: Chris McKenna, Jeff Pinkner, Scott Rosenberg, Erik Sommers
Szereplők: Dwayne Johnson, Alex Wolff, Karen Gillan, Morgan Turner, Kevin Hart, Ser'Darius William Blain, Jack Black, Madison Iseman, Nick Jonas, Bobby Cannavale, Rhys Darby
Játékidő: 119 perc
Magyarországi premier: 2017. december 21.
Sokan várták, hogy 1 hétvége és eltűnjön.
Én nulla elvárással ültem be rá.
Kevin Hart-ért én se vagyok oda annyira, más filmben nem is nagyon láttam eddig őszintén szólva.
Nálam azért is több pontos 70-nél, mert bár tényleg, megvalósításra nem egy gyöngyszem, de ha az ember hangulata nullán van, akkor baromi jól fel tud vidítani.
Mondjuk a tervezett folytatást, én személy szerint hanyagolnám.
Egyszer ez jó volt, félek átmegy erőltetésbe.
Hogy ítélkeztek itt, hogy így bukás, úgy gagyi.
Dwayne és Kevin uralják a filmet, de többiek is jók.
Mi szó szerint visítoztunk alatta, a paprikás mogyóromat majdnem félre is nyeltem egy ponton.
Lányok is imádják.
Ritka zseniális darab, 100 pontos volt nálam.
Végre itt a blu-ray/DVD megjelenés.
Aki kihagyta volna, pótolja!!
Ráadásul már belejelentették, hogy készül a folytatás :-|
Ajánlom mindenkinek!
És így is túl pontoztam.
Rock filmjei erre mindig tökéletesek, a San Andreas is bejött, mondjuk a jövőre érkező Rampage-től kissé tartok, bár ott is az előbbi film direktora ül a székben, majd kiderül XD
De lehet javult a pali. Még alszom rá párat, hogy eldöntsem, mozi legyen vagy se. :D
Mert előzetesek alapján tipikusan úgy néz ki, mint az uccsó Rock-os felhozatal, a Rejtélyes sziget.
Viszont mindentől függetlenül holnap, vagy máskor sort kerítek rá moziban, vevő vagyok az ilyen poénkodásra és azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalok problémáit boncolgassák.
Remélem nem csak B kat szinten fogják.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.