Altered Carbon sorozatkritika

Laeta Kalogridis írótól már kaptunk jót (Viharsziget) és rosszat is (Terminator: Genesys) az elmúlt években, idén azonban visszatért a sorozatokhoz, hogy Richard K. Morgan 2002-ben megjelent regényét, a Valós halált dolgozza fel a Netflixnek. Kezdetben egész estés filmben gondolkodott az alkotó, ám a több szálat és karaktert megmozgató sci-finek nagyobb teret kellett engedni. Az epizódonkénti 7 millió dollár minden látványos hozadéka tetten érhető az Altered Carbonon, amin két évet kotlottak a készítők: iszonyúan látványos a neonfényben úszó nagyváros, ahol lent a mocsok és a bűn az úr, de a gazdagok sem szentek az égi palotáik kényelmében.


A történet több mint 300 évvel ugrik előre az időben. Az emberiség technológiája már lehetővé tette az örök életet. A tudatokat bármikor át tudják költöztetni egy másik, mesterséges testbe (vagy itt hívják: burokba), így ha természetes vagy erőszakos halált halunk, a tarkónkban lévő chip eltárolja a tudatunkat (a tehetősebbekét pedig egyenesen a felhőbe menti), ami átültethető egy másik burokba. Csak a bankszámlánk nagysága szab határt annak, hogy milyen testet választunk magunknak, és pont itt érhetőek tetten a társadalmi különbségek.

A szegények ugyanis egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy egy gyönyörű, erős testet vásároljanak. Könnyen lehet, hogy egy baleset következtében egy kislány vagy egy nő egy korábban meghalt tetovált elítélt burkában tér magához. Ezzel szemben a gazdagok akár több klónt, vagy implantokkal teletömött szupertestet is birtokolnak, így örökké fiatalok és vonzóak maradnak. Ha a chip megsemmisül, vagy nincs pénzünk új burokra, a valós, visszafordíthatatlan halál vár ránk.


Ebben a kétarcú jövőben éled fel hősünk, Takeshi Kovacs (Joel Kinnaman), aki több százéves börtönbüntetését töltötte hibernálva. Teste sem a régi már, azt ugyanis szitává lőtték, és hiába japán, neki is egy fehér ember bőrébe kell bújnia. Bay City mindenható urának, Laurens Bancroftnak (James Purefoy) köszönheti szabadságát, de a gesztus nincs ingyen. Kovacsnak fel kell kutatnia azt a személyt, aki meggyilkolta Bancroft egyik korábbi testét. Az esetre nem emlékszik, két nap eseményei törlődtek nála; ha Kovacs megtalálja a rejtélyes gyilkost, elnyerheti szabadságát. Hamar kiderül, hogy az arisztokrácia körében sincs minden rendben, az intrikák mindennaposak, és hiába a fényűzés, a több százéves semmittevés nagyon unalmas tud lenni. 

A szálak elég szövevényesek, bűnszervezetekkel és korrupt rendőrökkel hozza össze a sors Kovacsot. A világ alaposan megváltozott, míg a tudata aludt, és hiába próbál múltjába kapaszkodni, be kell látnia, hogy a régi fejvadász-módszerek nem működnek, mindenképp segítségre szorul. A menedékeként szolgáló Holló hotelt egy rendkívül segítőkész mesterséges intelligencia, Edgar Allen Poe irányítja, de ott van a csinos spanyol rendőrnő is, aki egyike azon kevés bűnüldözőnek, aki nem néz félre akkor sem, ha a várost markában tartó hatalom úgy akarja.


Maga a világábrázolás és a társadalomkritika egy ideig még jól is működik a sorozatban. A halhatatlanság nehéz téma, de itt is kiütköznek a kicsinyes emberi érdekek, még nagyobb lesz a szakadék a társadalmi osztályok között. A fő nyomozás végső soron érdekes, de Kovacs rengeteg szereplővel kerül összetűzésbe, és még a nyomozónő életébe is betekinthetünk. Az írók jó pár epizódot szentelnek az ilyen közjátékoknak, ami kétségtelenül sokat hozzáad az atmoszférához, de a cselekmény egy centit sem lendül előle.

A sorozat tehát pár rész alatt ellövi a puskaport, felvázolja az intő jeleket, de nem szövi tovább, hanem megtorpan egy helyben. A vérontás viszont zsigerekig hatol, a VR-vallatás tényleg emlékezetes; az Altered Carbonban nincs finomkodás, ha elszabadulnak az indulatok, törik a csont és folyik a vér.


A színészi játékkal már nem tudtam kibékülni, Kovacs karaktere nem a legárnyaltabb, és bár a múltja alapján volt benne valami plusz, az őt alakító Kinnaman unottan, hiányzó mimikával darálja le a félmondatait - látszólag nincs több benne. A dialógusok sokszor csak lógnak a levegőben, és amilyen jól állt a művészi fennhang a Szárnyas fejvadász 2049-nek, annyira nem való az Altered Carbon jéghideg, már-már noiros témájához.

Sajnos Chis Conner, mint Poe is inkább idegesítő lesz egy idő után, Purefoy azonban még most is megbízható színész, jól áll neki a kicsit kiszámíthatatlan és mindenre elszánt Bancroft karaktere. Ortega kisasszony, azaz Martha Higareda igyekszik, de sajnos eléggé hiteltelennek éreztem a céltudatos, de sebezhető rendőrnő szerepét.


Görcsösen többnek akar tűnni az Altered Carbon annál, mint ami lett. Ha bírod a lebegő autókat és a mocsokban tocsogó jövőképet, akkor imádni fogod a sorozatot, a fényképezés pazar és helyenként kísérletező. Ha viszont az átlagnál több mondanivalóra vágysz - aminek nem volt híján az alapanyag -, akkor még mindig a klasszikus sci-fik mellett tedd le a voksodat. A nyomozós cyberpunk témához bátortalanul nyúltak az alkotók, nem mertek kockáztatni, meditatív élménynek túl erőszakos, kriminek pedig csak simán átlagos a sorozat. De legalább kényezteti a szemet.

Gamekapocs értékelés: 7/10

Altered Carbon
Showrunner: Laeta Kalogridis
Írta: Nevin Densham, Leata Kalogridis, Richard Morgan
Rendezte: Uta Briesewitz, Alex Graves, Peter Hoar és mások
Szereplők: Joel Kinnaman, James Purefoy, Martha Higareda, Chris Conner, Dichen Lachman, Ato Essandoh, Kristin Lehman
Zene: Jeff Russo
Fényképezte: Martin Ahlgren, Neville Kidd
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 10
Magyarországi premier: 2018. február 2. (Netflix)