Fear the Walking Dead - 4. évad sorozatkritika

Figyelem! A cikk enyhe spoilereket tartalmaz!

Az áprilisi startkor csak pislogtam, rá sem ismertem a The Walking Dead testvérsorozatára, ami nem véletlen: Dave Ericksont Andrew Chambliss (a Vámpírnaplók és az Egyszer volt, hol nem volt írója), valamint Ian Goldberg váltotta a showrunneri székben, akik szépen hozzá is kezdtek a reformokhoz. Lényegében a felperzselt föld taktikáját választották, miközben teljesen új narratív elemeket és képi világot alkalmaztak. Nem is vártam erre, hiszen a tavalyi harmadik évad minden szempontból az anyasorozat nyakára nőtt: nem volt tökéletes, ám végig izgalmas etap lett, jó arányban tálalva a drámát és az akciót. A finálé után azonban tiszta lap következett, Chamblissék pedig tele is rajzolták azt ismeretlen motívumokkal, és csak az új évad felénél kerültek helyre a kirakó darabkái.


Az írók érdekes csavarral indítottak. A nagytestvérből ismerős Morgan Jones a Negannal való összetűzés után otthagyta Rickéket, és meg sem állt a nyugati partig, ahol a Clark-család erősen megfogyatkozott tagjaival találkozott - kiegészülve Lucianával, Victor Stranddel, és a többi friss szereplővel. Al, aki még a zombiapokalipszis után sem hagyott fel a videóriportjaival, páncélozott SWAT-járműjével járja az utcákat. Már a nyitány első perceiben feltűnik John, a jóravaló revolverhős, aki eltűnt kedvesét keresi. Naná, hogy a nő is a csapathoz verődik, ám June múltja mellett eleinte még nagy kérdőjel van. Az évad első fele lényegében két idősíkon fut, a jelen már-már fekete-fehér, depressziós képekkel operál, míg a múltbéli szál színes – érdekes a kontraszt a kettő között. A visszaemlékezésekből nyolc rész alatt derül ki, hogy mi történt pontosan Madisonékkal, és hol vannak azok, akik valamiért távol maradtak. Mérget vehetünk rá, hogy a sors ismétli önmagát, és a régiek nem tudják megtartani az újdonsült menedéküket.

Már rögtön az első epizódokban kinyírnak egy oszlopos szereplőt, és a tisztogatás nem áll meg itt. Csak nyolc rész után érünk el teljesen a jelen eseményeihez, de addigra szívünkbe zárjuk a friss arcokat – az alkotok kétségkívül velük képzelik el a sorozat jövőjét. Ebbe az új irányba pedig csak néhány korábbi arc fér bele. Ám közülük nem mindenki fejlődött úgy, ahogy azt elvárnánk. Talán Alicia az, aki egyre jobban az anyjára hajaz, igaz, neki még valahol a helyén van a szíve – naná, hogy a végletekig pacifista, Morgan nyitja fel a szemét, aki a sorozat katalizátorává érik. Strand többnyire passzív marad, Lucianának jutott egy-két fontosabb jelenet csak. Kétségkívül nem ők a negyedik évad mozgatórúgói.


Dicsérendő pozitívum, hogy a szereplőink szinte végig mozgásban voltak 16 epizódon át, így sokkal jobban átjön az a kilátástalanság, amiről a sorozatnak lényegében szólnia kellene. Folyamatos veszélyhelyzet van, hiszen a járkálókkal teli vidéken, kamionparkolókban, ipartelepeken, kórházban és vízzel elárasztott erdőkben soha nem tudni, kivel vagy mivel találkoznak a következő sarkon. A nyári szünet után egy hatalmas vihar szétszórja a gárdát, és a hátralévő epizódokban már az a cél, hogy újra egymásra találjanak.

Addig persze számos többé-kevésbé érdekes mellékszálat és szereplőt hoznak be az alkotók – utóbbiak közül kiemelkedik Sarah és a mozgássérült Wendell, akik kamionnal járják a vidéket. Életfelfogásuk alapja a folyamatos jókedély, amiből nekünk, nézőknek is kijut nem kevés; elképesztő, mennyi poént szállít Mo Collins és Daryl Mitchell a legbizarrabb pillanatokban. Ami a főgonoszokat illeti, egyiknél sem érezzük a tényleges fenyegetést. A visszaemlékezésekben szereplő, tizenkettő egy tucat csoport, szó szerint a kivárásra gyúr, addig a jelen őrült asszonya - akit egy múltbeli tragédia alakított ilyenné - nem csak azért került a fókuszba, hogy Morgannek legyen egy nemezise, hanem azért is, hogy túlélőink nehogy már háborítatlanul vigyék véghez terveiket. Már messziről látszott, hogy jelenléte erőltetett, ráadásul kínosan elcsépelt sablonokból építették fel a karaktert. Dühítő, hogy hőseink többször is meg tudták volna védeni magukat ellene, de képtelen húzásokkal mindig kiengedték a kezükből.


A Fear the Walking Dead talán legnagyobb problémája az, hogy az írók nehezen engedik el azt a képet, amilyennek kezdetekben lefestették a szereplőket. Hagyhatták volna egy kicsit megőrülni Morgant például. Látszik, hogy meghúztak egy határt egy adott karakternél,  de máskor nagyon is jól működik, ha valakit engednek kibontakozni. Blőd jelenetekből idén is kijutott nekünk, leginkább akkor, ha csapatunk tagjai csapdába esnek. Hihetetlen, hogy ilyenkor megáll a kreativitás, és csak az olcsó húzások, hihetetlen véletlenek jönnek elő. Máskor a kritikus jeleneteket se perc alatt letudták.

Már az anyasorozat is akkor ingott meg a leginkább, amikor a túlzásba vitt lelkizéssel próbáltak nagyobb hangsúlyt adni egy-egy szereplő halálának, és itt is előfordul ilyesmi. Vannak jobban sikerült „üresjáratok”, John és June saját epizódját ide lehet sorolni, dacára annak, hogy egy lépést sem tett előre a cselekmény. Garret Dillahunt és Jenna Elfman színészi kvalitás terén amúgy is kiemelkedik a sorból, míg a Morgant alakító Lennie James csak a The Walking Deadben megszokott arcát mutatja. Idén sajnos Strandet, azaz Colman Domingót sem engedték sziporkázni. Talán ez betudható annak, hogy mindenki kedvenc Victora belefáradt a szaladgálásba, ehelyett a könnyebb élvezeteket hajszolja.


Tegyük félre a kínos butaságokat és félresikerült finálét! A negyedik évad igenis járható út a Fear the Walking Dead számára. A régi arcok elvesztésének traumáján gyorsan túl leszünk, mivel a helyüket pótló arcokban is van annyi potenciál, ha nem több! A sikerhez mindössze annyi kell, hogy szereplőink életszerűbb helyzetekbe csöppenjenek, hagyjanak nekik mozgásteret, és ne legyenek már szuperképességű főgonoszok. Vagy egyszerűen csak fektessék le az írók a sarokpontokat és helyszíneket, és az odáig tartó út során nélkülözzék a logikai buktatók tömkelegét. Az évad végén a készítők megint ott tartanak, ahol egy éve, jöhet az újabb tiszta lap. Ezúttal viszont sokkal több az izgalmas szereplő, amire csuda jó dolgokat lehet építeni tökösebb forgatókönyvvel.

Gamekapocs értékelés: 7.5

Fear the Walking Dead
Alkotók: Andrew Chambliss, Ian Goldberg
Rendezők: Michael E. Satrazemis, Magnus Martens, David Barrett és mások
Írók: Charlie Adlard, Dave Erickson, Robert Kirkman, Tony Moore, Alex Delyle, Richard Naing, Andrew Chambliss, Ian Goldberg és mások
Szereplők: Lennie James, Kim Dickens, Frank Dillane, Alycia Debnam-Carey, Colman Domingo, Maggie Grace, Danay Garcia, Garret Dillahunt, Jenna Elfman, Daryl Mitchell, Mo Collins
Zene: Danny Bensi, Saunder Jurriaans
Fényképezte: Cort Fey, Adam Suschitzky
Évadok száma: 4
Epizódok száma: 16