Ragadozó városok filmkritika

Philip Reeve regényfolyama, a négyrészes Ragadozó városok azon ritka YA-regények egyike, amelyik szokatlan világba, egy posztapokaliptikus, steampunk univerzumba helyezi hőseit. Nem vitás, hogy a Ragadozó városok egyik legnagyobb erénye a körítés, ami van annyira izgalmas és szédítő, hogy a filmvásznon megelevenedve is szívesen viszontlássuk. A lehetőségre az évek óta sok izgalmasat nem alkotó Peter Jackson és korábbi gyűrűk urás alkotótársai, Philippa Boyens és Fran Walsh csaptak le. A végeredmény azonban nem lett több mint egy kilúgozott, alaposan megkésett, felszínes adaptáció, ami mindössze méretes, guruló monstrumaival próbálja meg ámulatba ejteni a nézőt. A kudarc pedig már most jól látható, hiszen a 100 millió dolláros büdzsé ellenére eddig mindössze 7,7 millió dollárt termelt a film. Ezzel pedig valószínűleg sikerült az utolsó szöget is beverni a young adult regények filmes adaptációinak koporsójába.

Az emberiség egy saját maga által épített fegyverrel alig 60 perc leforgása alatt csaknem teljesen kiirtotta saját magát. Az egész Földet érintő világégést követően a túlélők a kihalt síkságokat járják, méghozzá hatalmas, guruló városok fedélzetén. Akadnak kisebbek, amelyek a megmaradt erőforrásokkal kereskednek, míg mások élelmet biztosítanak. Vannak viszont elképesztően nagyra hízott, a kicsiket pedig saját túlélésük érdekében hajszoló, végül pedig bekebelező erődök is. Ilyen London városa, ami ismét mozgásba lendül, de ezúttal nem azért, hogy levadássza a kisebbeket, hanem azért, hogy végérvényesen bebiztosítsa életben maradását.

A projektet London megbecsült tudósa, Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) vezeti, akinek az élete váratlanul veszélybe kerül, amikor egy kisebb város bekebelezése után megtámadja őt annak egyik lakója, Hester Shaw (Hera Hilmar). A lány édesanyja halála miatt akar bosszút állni, de a gyilkossági kísérletet megakadályozza egy ifjú régésztanonc, Tom Natsworthy (Robert Sheehan), aki ekkor még nem is sejti, hogy évek óta bálványozott hőse, Valentine nem az az ember, akinek hitte. Miután világossá válik számára, hogy Valentine tényleg sáros, már késő, és London fedélzetén kívül találja magát. Natsworthy csakis a korábban üldözött lányban bízhat, így neki vágnak a végtelen pusztaságnak, hogy visszajussanak Londonba és kiderítsék, mire készül Valentine.

Adott tehát egy izgalmas steampunk világ, ahol egyszerre köszön vissza a BioShock, a Rage vagy éppen a Borderlands hangulata. Egyszerre sejtelmes, szokatlan és izgalmas, amit látunk, a gond csak az, hogy nem sikerült a cselekményt mondandóval, tartalommal megtölteni. A karakterek, amilyen gyorsan felbukkannak, olyan gyorsan el is haláloznak. Közben Shaw motivációját egy-egy rövid flashbackben vágják oda nekünk, de sem Valentine-ról és hatalmi törekvéseinek forrásáról, sem a szüleit balesetben elveszítő Natsworthyról nem tudunk meg semmit. A hősök papírvékonyak, csak statisztái ennek a monstrum univerzumnak, ahol az igazi szereplők valójában a ragadozó városok.

Érdekes lehetett volna kibontani, hogyan épül fel például London társadalma, egyáltalán jó lett volna megtudni, hogyan is jöttek létre ezek a hatalmas guruló szörnyetegek. Egyszóval az egész film cselekménye sekélyes, összecsapott, a két főhős utazása pedig öncélú. Csak azt a célt szolgálja, hogy újabb látványos meneküléseket, steampunk hangulatú városokat lehessen mutogatni. Persze ha már maga az alapanyag is papírvékony, akkor valahol érthető, hogy az alkotók kreativitása is keretek közé volt zsúfolva, de ez esetben vagy nem kellett volna megfilmesíteni a sorozat első felvonását, vagy érdemes lett volna a többi kötetből is átemelni, esetleg teljesen felrúgni a kötöttségeket és szabadjára engedni a kreativitást.

A végeredmény ugyanis sótlan és kiszámítható. És ezt sajnos sem a látvány, sem a színészek nem tudják megmenteni. Hugo Weaving a kisujjából kirázza a hataloméhes tudós karakterét, míg Robert Sheehan és Hera Hilmar között abszolút nem működik a kémia. Hilmar viszont nagyon jól hozza az édesanyja meggyilkolása miatt elkeseredett, bosszúszomjas lázadó csajt, aki néha a tekintetével is simán ölni tudna.

A Ragadozó városok kudarca nem az időzítésen múlott. Hiába a sűrű december, ez a film a légüres hónapokban sem találta volna meg célközönségét. Nemcsak azért, mert a YA-adaptációk kora rég tovaszállt, hanem azért is, mert lélektelen látványfilmet kaptak a rajongók.

Gamekapocs értékelés: 5.0

Ragadozó városok
Eredeti cím: Mortal Engines
Rendezte: Christian Rivers
Írta: Peter Jackson, Philippa Boyens, Fran Walsh
Szereplők: Hugo Weaving, Hera Hilmar, Tom Natsworthy, Bevis Pod, Magnus Crome, Stephen Lang, Colin Salmon, Caren Pistorius
Játékidő: 128 perc
Magyarországi premier: 2018. december 27.