Fekete Özvegy filmkritika

A Marvel közel egy évtizednyi tudatos építkezésének gyümölcsét aratta le 2019 áprilisában, Thanos és a Bosszúállók csörtéjének záróakkordja után azonban hiába érezhettek a rajongók keserédes ürességet, tudták, a történetmesélésnek ezzel még nincs vége. A negyedik fázis ugyanis minden eddiginél izgalmasabb lehetőségekkel kecsegtetett, kezdve az új hősök, újabb főgonosz(ok) bevezetésével, valamint a Disney+ nyújtotta lehetőségekkel, amivel további korlátokat is leküzdhet a Marvel. A streamingszolgáltatás elindításával olyan páratlan lehetőséghez jutottak a készítők, amivel még bátrabban nyúlhatnak a képregényes alapokhoz, kísérletezgethetnek a műfajok keverésével, illetve még jobban összemoshatják az elmesélni kívánt történeteket. Erre kiváló példa a WandaVision, a The Falcon and the Winter Soldier vagy az éppen futó Loki, amelyek ugyanúgy szerves részei a moziverzumnak, mint a Fekete Özvegy.

Ráadásul a Disney és a Marvel már Natasha Romanoff önálló kalandjában is egyértelműen utal arra, hogy ha rajongóként nem szeretnéd elveszíteni a fonalat, akkor bizony le kell ülnöd, és a Disney+-on futó sorozatokat is magadévá kell tenned. A történetek ilyen szintű összefonódása a moziverzum tágítása érdekében indokoltnak tűnik, ráadásul ahogy az a Lokiban is körvonalazódni látszik, olyan távlati jövőnek ágyaznak meg az alkotók, amelyben az alternatív univerzumok belépése, a Fantasztikus négyes csapatának vagy az X-Men mutánsainak behozatala sem tűnik elvetemült ötletnek.

Ehhez képest meglepő húzásnak tűnik, hogy a mozikban Romanoff karakterének különálló filmje indítja el a negyedik fázist. Mert hiába is rejtett izgalmas titkokat Natasha sötét, rejtélyes múltja, tragikus sorsa ellenére akkor is csak az asszisztálás jutott neki Thanos és a Bosszúállók csetepatéjában. Ennek ellenére bőven lett volna potenciál a karakter eredetét boncolgató sztoriban, a Marvel mégsem mert mélyebben leásni, így kaptunk egy felvizezett, családi drámába oltott lagymatag kémtörténetet, ami bátortalanságának köszönhetően egy szirupos, klasszikus értelemben vett Marvel-kaland lett. Minden tűpontosan megtervezett, az akciók decensek, az önreflexív kikacsintások jópofák, de közben az egészből hiányzik a karaktert eddig körüllengő rejtélyek, kémjátszmák, politikai thrillerek aurája. 

Mert a Fekete Özvegy nem más, mint tökéletes tollbamondása a Marvel-receptnek. Annak minden pozitívumával és negatívumával. A kicsit több mint kétórás játékidő habkönnyű, szó szerint elrepül, mellőz mindenféle komolyabb hangvételt, mert még a családi szál erőteljesebb hangvételét is sikerül folyamatosan hol viccesebb, hol kevésbé viccesebb egysorosokkal elvenni vagy tönkretenni. A film főgonosza hozza a klisés Marvel-motivációkat, ráadásul ahogy lenni szokott, nem sok idő jut neki, hogy ki tudjon teljesedni, ami azért egy öncélú, de mindenképpen azonosulásra, napjaink globális problémáira reflektáló Thanos vagy a nárcisztikus Loki után már tényleg kezd kínos lenni.

De legalább megtudjuk, milyen titkos akciót hajtott végre Sólyomszem és Fekete Özvegy Budapesten, továbbá olyan izgalmas karaktereket vezet be az univerzumba a Marvel, mint Fekete Özvegy testvére, Yelena (Florence Pugh) vagy szülei, a szovjet Amerikai kapitány, Vörös Őr (David Harbour) és a mérnök-tudós Melina Vostokoff (Rachel Weisz). A négyes állandó csipkelődése, élcelődése alapvetően működik, de pont a film családi vonalának a komolyságát vágja haza. Mégis, mindenki lubickol a karakterek nyújtotta laza, kötetlen hangvételben. Az is nagyon jól körvonalazódik, hogy Natasha távozásával Yelena tölti majd be a Fekete Özvegy utáni űrt, de hogy milyen formában, arra majd talán csak a készülő Sólyomszem-sorozat adhat végleges választ.

Már az Ultron korában is kaptunk utalást arra, hogy valamikor önálló kalandot kaphat Natasha Romanoff, aztán valahogy ez mindig elmaradt. A mostani időzítés viszont semmilyen formában nem sült el jól. Ez a kitérő egyértelműen a Marvel moziverzumának gyengébb darabjai közé sorolandó, mert bátortalan és ilyen formában teljesen felesleges. Nem ad hozzá új rétegeket a hősnő karakteréhez, nem mélyíti tovább eddigi, visszaemlékezésekből táplálkozó ismereteinket, így hiába ez a negyedik fázis felvezetése, lényegében nem előre, hanem folyton visszafelé tekint. Nem is tehet mást, hiszen a moziverzum idővonalán időben a Bosszúállók és Thanos nagy összecsapása előtt járunk, de az ott történtek ismeretében Natasha utolsó nagy dobása akár lehetett volna érzelmesebb és izgalmasabb is. Fekete Özvegy kalandos útjának keretbe foglalását azonban sziruptól tocsogó látványos akciófilmé silányította le a Marvel, ami azért csalódást keltő, mert az Amerika kapitány: A tél katonája képében megvolt a követendő példa.

Gamekapocs értékelés: 5.5

Rendezte: Cate Shortland
Szereplők: Scarlett Johansson, Florence Pugh, Rachel Weisz, David Harbour, O.T. Fagbenle, William Hurt, Ray Winstone, Michelle Lee
Forgatókönyv: Ned Benson, Jac Schaeffer
Játékidő: 133 perc
Hazai premier: 2021. július 8.