“A vajákok erkölcstelen vadállatok. Ördögi teremtmények, amik mást sem tudnak, csak gyilkolni. Nincs helyük a tisztes emberek között.“ Jól ismerjük már ezeket a mondatokat Andrzej Sapkowski könyveiből és a CD Projekt RED játékaiból, de mégis, valahogy az ott megismert Geraltra, illetve a többi witcherre sem igazán aggatnánk rá ezeket a jelzőket. A Netflix viszont a fiatal Vesemir szemein keresztül most bemutatja nekünk, hogy nem volt ez éppenséggel mindig így.
Geralt mentorával egy csontig hatoló hideg kaedweni estén találkozunk először, amikor lesivadászat közben szokatlan reakciót vált ki a bestiából. Sajnos a munka járulékos veszteséggel zárul, és hiába hétköznapos ez a witcherek foglalkozását illetően, Tetra Gilcrest varázslónő így is megragadja az alkalmat, hogy besározza a Kaer Morhen-i szörnyvadászokat. Innentől pedig elindul a macska-egér harc a mágus és Vesemir között, ami természetesen tartogat jó pár meglepetést és fordulatot is.
Vesemir pedig itt korántsem az a szeretnivaló apafigura, akit eddig megismerhettünk, hanem egy kapzsi, dicsőséghajhász vándor, akinek Geralttal szemben be sem áll a szája, még a legvadabb ütközetek közben sem. A The Witcher: Nightmare of the Wolf nem fél megmutatni a vajákok sötét múltját, ahogy a brutalitással sem spórolt az animációs film - erről már a kezdőjelenetben meggyőződhetünk. Maga a kivitelezés egyébként bámulatos: az aláfestő zene gyönyörű, habár néha hajlamos maga alá gyűrni az összes többi hangsávot. A színészek is jól teljesítenek, az angol szinkronban minden szereplőt nagyon jól eltaláltak a producerek, és maga a rajzolás is elsőosztályú lett. Igaz, az utóbbi esetében az akciórészeknél kicsit túlzásba estek a készítők, de ez bőven betudható a műfaj sajátosságának is.
Habár a Nightmare of the Wolf igyekszik összevarrni a szálakat a streamingszolgáltató The Witcher-sorozatával, úgyis érdemes lehet beülni elé, hogy semmit nem tudunk erről a világról. A 83 perces játékidő alatt bőven szenteltek időt a készítők az alapok bemutatására (szó lesz a vajákok verbuválásáról és a Füvek Próbájáról is), de nem vitték túlzásba sem a politikai részeket, sem a frencsájzra jellemző filozofálást. Az utóbbit igazán sajnáltam, de nyilván nem lehet mindent ilyen rövid időbe belepréselni. Valószínűleg ez lehet az oka annak is, hogy a Szférák Együttállásának megemlítését szintén hanyagolták, illetve más pontokon is belenyúltak a készítők a lore-ba.
A világépítésnek a megnyirbálása nyilván elszakítja majd az ékszíjat a hardcore rajongóknál, de igazából sokkal nagyobb gond, hogy a Nightmare of the Wolf szereplői nem igazán tudnak belőlünk érzéseket kiváltani. Mint előbb említettem, sajnos tényleg nem lehet mindent ebben az szűkös időkeretben elmesélni, de ezt a karakterek is megérzik, és így igazából Vesemirre is csak azért fogunk érdeklődve figyelni, mert ő már alapból előnnyel indul a könyveknek/játékoknak köszönhetően. Mindenki másnak csak másodhegedűs szerep jut, és Tetrát, illetve Illyanát leszámítva még abból sem kimondottan sok.
Ettől függetlenül a The Witcher: Nightmare of the Wolf egy meglehetősen jól sikerült mellékküldetés lett, ami segít kibírni a fősorozat decemberi folytatásáig való várakozást. Sőt, a Henry Cavill-féle széria első évadához képest határozottan összeszedettebbnek tekinthető a dél-koreai Studio Mir alkotása, ráadásul külön piros pontot érdemel, hogy az animációs film szintén nézhető magyar szinkronnal és/vagy felirattal, ennek köszönhetően pedig még nagyobb közönséghez juthat el majd a véres kaland. Ja, és ezúttal is kaptunk egy ikonikus fürdőkádas jelenetet, szóval kellhet ennél több a boldogsághoz?
Gamekapocs értékelés: 7.0
Rendezte: Kwang Il Han
Szereplők: Theo James, Jennifer Hale, Lara Pulver, Graham McTavish, Mary McDonnell, David Errigo Jr., Keith Ferguson, Nolan North
Írta: Beau DeMayo
Zene: Brian D’Oliveira
Játékidő: 83 perc
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.