Figyelem, az írás spoilereket tartalmaz!
Már-már közmondásos a két nagy amerikai képregénybirodalom csörtéjében, hogy a Marvel a filmes univerzumalkotás terén ver körökét a DC Comicsra, míg utóbbi az animációs filmek és sorozatok terén verhetetlen. Míg a DC évente akár több animációs alkotást is letesz az asztalra, a Marvel inkább csak hébe-hóba készít valamit – legalábbis az elmúlt tíz-tizenöt évben ez volt a jellemző.
A Marvel időnként kölcsönadja a filmes dizájnokat a rajzfilmjeinek (ennek köszönhetően nálunk gyakran a mozis szinkronhangok köszönnek vissza a mesékből is), de azzal még nem próbálkozott, hogy a filmes univerzumba illeszthető alkotással rukkoljon elő. Egészen a What If…?-ig. Közvetlen kapcsolata ugyan ennek sincs a mozifilmekkel, de a Loki befejezése után egyértelműen ott van valahol a multiverzum végtelenjében.
A Marvel 1977-ben kezdte kiadni What If alcímű képregényeit, amelyekben a különböző alkotók a fősodorba tartozó történetek leágazásait, alternatív változatait fedezhették fel – mindezt pedig kezdetben Uatu, a Szemlélő fogta össze narrátorként. Ezekben a füzetekben olyan kérdéseknek jártak utána, mint például, hogy mi lett volna, ha Rozsomák az első találkozásukkor megöli Hulkot, vagy ha Pókembernek van egy szuperképességű lánya. Sőt, még olyan történet is akadt, amelyben Stan Lee-ből, Jack Kirbyből és más marveles alkotókból alakul meg a Fantasztikus Négyes.
Hasonló felütésre épít a Disney-Marvel What If…?-je is, csak ezúttal nem a képregénytörténetek széles tárházából merítenek, hanem a filmes univerzum cselekményeiből. A showrunner A. C. Bradley és írótársa, Matthew Chauncey kilenc történetben játszik el alternatív eseménysorok lehetőségeivel, amelyek hol sötétebb, hol humorosabb irányt vesznek. A Szemlélő ebben a feldolgozásban is jelen van, hogy az Alkonyzóna Rod Sterlingjéhez hasonlóan kommunikáljon a nézővel, és összefogja a látottakat.
Az epizódok alatt olyan párhuzamos univerzumokba tekinthetünk bele, amelyekben Steve Rogers helyett Peggy Carter kapja a szuperkatona-szérumot, vagy Yondu emberei Peter Quill helyett T’Challát rabolják el, így belőle lesz a tényleg ismert bolygóközi zsivány, Űrlord. Más történetekben elhaláloznak a Bosszúállók, még mielőtt egyáltalán összeállhattak volna, az egész világot zombik lepik el, Dr. Strange nem a kezeit, hanem élete szerelmét veszti el a sorsdöntő balesetben, Thor pedig egykeként nő fel, ezért a galaxis legnagyobb partiarca lesz.
Persze ez a sorozat sem maradhatott szuperhős-bandázás nélkül, így az epizódok egy olyan történetben futnak össze, amelyben Ultron képes volt legyőzni a Bosszúállókat és Thanost is, a Végtelen Kövek segítségével pedig omnipotens lett – felfigyelve ezzel a Szemlélő és a multiverzum létezésére. Amikor Ultron támadást indít az összes univerzum ellen, Szemlélő kénytelen megszegni esküjét, és segítségül hívja azokat a hősöket, akiknek eddig csak megfigyelője volt.
A What If…? két legnagyobb problémája, hogy az epizódok minősége nagyon hullámzó, és hogy a készítők mintha nem tudták volna eldönteni, mit akarnak, vagy mit mernek kezdeni egy-egy történettel. A Carter kapitányos rész például csak az Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló eseményeinek zanzásított újramondása, míg az a sztori, amiben Koncoló Tony Stark megmentője lesz, több filmből is összekapkod elemeket.
Máskor a hangulatot nem sikerül belőni, amelyre a zombis rész a legkiválóbb példa: ahol komolynak kellene lennie, agyonvágja az olcsó poénkodás, közben a sztori meg több sebből is vérzik. Néhol az események közötti logikai kapcsolat nem stimmel, néhol meg a mozifilmeket tünteti fel rossz színben az, amit a sorozatban látunk (mint a jelenet, amelyben az Ultimate Ultron végez Thanosszal).
Cserébe, ami jó, az nagyon jó – a Dr. Strange-es magasan kiemelkedik a többi közül, csak kár, hogy az a negyedik rész, így a What If…? első évada túl hamar érte el a csúcsát. A bárgyú szépfiúvá lett Thor pedig azt képviseli, hogy az oldottabb, röhögcsélősebb elképzeléseket is lehet jól képernyőre vinni. Ráadásul ez az epizód az elejétől kezdve elengedi magát, így nem billeg a komor és a nevetséges között.
A két említett epizódnak az is nagy erénye, hogy mind Benedict Cumberbatch, mind Chris Hemsworth jó szinkronszínésznek is, ami nem minden, a filmekből átrángatott színészről mondható el. A What If…? egyik reklámértéke ugyanis az volna, hogy több tucat színészt kértek fel, hogy játssza el újra a filmes univerzumbéli szerepét itt is. Ami elgondolás szintjén szép és jó, de például szinkronhoz szokott közönségnek amúgy sem ad annyit, és a gyakorlatlanabbak játéka kifejezetten élettelenre is sikerült.
A hangokat leszámítva írás szempontjából a legtöbb karaktert öröm nézni egy-egy epizód saját keretei között – ha valamihez, hát ehhez ért a Marvel. Mivel elrugaszkodunk a filmektől, így olyan párosításokkal találkozhatunk, amelyekre eddig még nem volt példa (és valószínűleg nem is lesz), ezzel pedig új szereplődinamikáknak lehetünk tanúi. Az évadzáró epizódnak is a figurák közötti összhang az egyik legjobb része, annak ellenére is, hogy a Multiverzum Őrzőinek összetrombitálása túl hirtelen. Annak fényében is érthetetlen kissé, hogy a legtöbb epizód cliffhangerrel zárult, ám a „crossover” után már a legtöbb folytatásának nem lenne értelme. Egy ekkora eseményt talán érdemesebb lett volna megtartani egy későbbi évadra – félő, hogy ha a készítők mindig überelni akarják az előző évadot, hamar a nagyzási hóbort áldozata lesz a sorozat.
Animáció terén egy cel-shaded, 2,5D-s megvalósítást kapunk, amelyben 3D-s modelleket használtak kétdimenziós megvilágítással, hogy a hatás képregényesebb legyen. A karaktereket igyekeztek a filmes megformálók után mintázni, és míg némelyik jobban sikerült, mások erős mellényúlásnak tűnnek. Egy kicsit talán hozzá kell szokni először, de alapvetően jól működik, és néhány akciószegmensben (ami mindegyik epizódban akad) még kifejezetten szép látvány is. Ugyanakkor nem is az a fajta animáció, amire azt mondanánk, hogy bárhol állítsuk meg, olyan, mint egy festmény.
A What If…? a kísérletezés első lépésének jó, de lehet ezt a formulát még finomítani– a második évadról tudjuk, hogy jön (ez a kezdő évadból kivágott Gamora-epizódot is pótolni fogja), szóval az alkotóknak lesz lehetősége tovább csiszolni rajta. Az alapötlet nem hamvába holt, hiszen a Marvel-képregények és a DC Elseworlds-sorozata is mutatja, hogy olvasóként, nézőként szeretünk elmerengeni a „Mi lett volna, ha?” kérdéskörön. A Marvel Filmes Univerzum nyújtotta lehetőségek értelemszerűen szűkebbek (elvégre kevesebb film van, mint képregénysorozat), de megvan benne a potenciál What If-történetekre. Csak ezt jobban kellene kiaknázni.
Gamekapocs értékelés: 6.0
Készítő: A. C. Bradley
Írta: A. C. Bradley, Matthew Chauncey
Rendező: Bryan Andrews
Szereplők: Jeffrey Wright, Hayley Atwell, Chadwick Boseman, Lake Bell, Benedict Cumberbatch, Michael B. Jordan, Chris Hemsworth, Cynthia McWilliams
Zene: Laura Karpman
Epizódok száma: 9
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.