Ha egyszeri nézőként ülsz be a Dűnére, akkor az első percek után kikerekedett szemmel szembesülsz majd vele, hogy nem egy teljes, kerek történetet kapsz a pénzedért, hanem egy grandiózus eposz első felvonására váltottál jegyet. Ez önmagában nem szentségtörés, ha a történet méretei nélkülözhetetlenné teszik a többrészes elmesélést, akkor nyilvánvalóan indokolt, hogy több felvonásban bontakozzanak ki a felvázolt keretrendszeren belüli erőviszonyok, illetve a karakterek személyisége.
Ha azonban a stúdió a marketing során mélyen hallgat a kettészedett történetmesélésről, joggal érzed magad majd becsapva, a nagyobb probléma pedig az, hogy közel sem biztos, hogy megkapjuk a Dűne második epizódját, ahol kiteljesedhetne Denis Villeneuve koncepciója. Így viszont az első rész képtelen megállni a saját lábán. Ez már a forgatókönyvírók és a rendező egyértelmű hibája, akik egyszerre akarnak megfelelni a regényfolyam rajongóinak és a nézőknek. Előbbiek valószínűleg elégedettebbek lesznek a látottakkal, mert a szükséges háttérinformációk birtokában sokkal könnyebben helyezik majd el őket a koordinátarendszerben, míg a többieket a két és fél órás játékidő alatt gyakorlatilag végig homályban tartják az alkotók. Nem kapunk igazi mankót ahhoz, hogy megértsük a Dűne univerzumának kolosszális méreteit, a benne elhelyezkedő uralkodóházak viszony- és kapcsolatrendszerét vagy az egész történet középpontjában álló nyersanyag, a fűszer jelentőségét.
Villeneuve mindent nagyvonalúan ábrázol. A film elején nagyon röviden bemutatja, mi is az Arrakison található fűszer szerepe a Galaktikus Impériumban, miközben a Dűne-rajongók tudják, hogy azért a nyersanyag ennél sokkal markánsabb tényezője a történetnek. Ugyanilyen lazasággal vetik oda a nézőknek a Harkonnen-dinasztia több évtizedes elnyomását, majd aztán hirtelen bemutatkozik az Atreides család, akik a császár parancsára átveszik a fűszer kitermelésének a jogát. Villeneuve egy percig sem veszi a fáradtságot, hogy felvázolja, milyen ellentétek húzódnak meg a különböző uralkodóházak között, de családok között fennálló feszült politikai viszonyokra sem tér ki. Cserébe viszont hajlamos olyan momentumokon elidőzni, amelyek az átlag néző számára nem mondanak semmit. Ott vannak például Paul Atreides (Timothée Chalamet) álmai, amelyek az első részben egyszerűen nemigen nyernek értelmet azoknak, akik nincsenek tisztában a regénnyel.
Kapcsolódási pontként mentőövet dobhatnának az egyes karakterek, hiszen ezekből bőven akad a filmben, de a játékidő nem volt elég arra, hogy a kulcsszereplők a váz helyett markánsabb jellemmel is fel legyenek ruházva. Egyesek szó nélkül eltűnnek a film egy pontján, másoknak csak a biodíszlet szerepe jut. Ott van például Leto Atreides (Oscar Isaac), az Atreides-ház vezetője, aki az Arrakisra érkezést követően hiába igyekszik a korábbi megszálló Harkonnen ellenpólusaként pozicionálni magát az őslakos fremenek előtt, valójában nem kap sem teret, sem időt arra, hogy ezt bizonyítsa, így úgy marad meg számunkra, mint egy újabb, a másik népet a búsás haszonért cserébe elnyomó vezér. Duncan Idaho (Jason Momoa) a kevés játékideje alatt mindössze egy átlagos hűséges zsoldos benyomását kelti, de ami nagyobb baj, hogy a Harkonnen bárót alakító Stellan Skarsgård sem tud igazán kiteljesedni és közel sem tudja a romlott, olykor kisstílű, máskor az élvezeteket nagykanállal zabáló antagonistát hozni. A Zendaya által alakított Chani meg tulajdonképpen csak annyi szerepet kapott, hogy narrálja a felvezetést.
Persze mindezt elintézhetnénk annyival, hogy ez a történet alapvetően nem róluk, hanem Paulról és részben anyjáról, Lady Jessicáról (Rebecca Ferguson) szól. De ahogy a többiek, úgy a két központi alak karaktere is papírvékony. Az első rész végig csak sejtet dolgokat Jessica rejtélyes hátteréről, miközben Paul felnövéstörténete igazából egy helyben toporog, mert nincs honnan elindulnia és hova tartania. Mármint a személyisége fejlődésének, mert alapvetően végig olyan érzésem volt a film nézése közben, mintha egy teljesen kész hőst látnék, aki az álmaiból fakadó bizonytalansága, az ismeretlentől való távolságtartása ellenére nagyon is tudja, milyen központi szerepet tölt majd be a családok közötti háborúban.
Amit viszont nem lehet elvitatni a filmtől, az a grandiózus látványvilága. Nem véletlen, hogy a rendező kiakadt, amikor a Warner Bros. úgy döntött, hogy a mozis premierrel egy időben HBO Maxen is nézhetővé teszik az év legjobban várt sci-fijét. Ha tehetitek, kerüljétek az otthoni megtekintést, mert nincs az a tévé vagy projektor, ami vissza tudja adni a gyöngyvásznas élményt, legyen szó a látványról vagy a hangzásról. A Dűne határozottan a nagyvászonra készült, és végig kiaknázza az abból fakadó erényeket, amitől nem érdemes megfosztanod magadat.
Denis Villeneuve nem találta meg az egyensúlyt, és a Dűne esetében inkább a rajongók igényeit igyekezett kielégíteni. Egy filmadaptáció esetében viszont nem lehet arra építeni, hogy majd mindenki képben lesz az alapanyaggal, vagyis muszáj kompromisszumokat kötni. Talán ez az oka annak is, hogy a közvélekedés szerint a Dűnét lehetetlen adaptálni. Egyszerűen azért, mert maga a könyv inkább a világépítést helyezi előtérbe, a cselekményt pedig ritkább esetben mozgatják előre látványos űrcsaták vagy akciók. Az már Villeneuve hibája, hogy ennek ellenére képtelen volt alaposabban elmerülni és megágyazni az esetleges folytatásnak. Mintha minden, de tényleg minden puskaport ott szerettek volna ellőni, csak közel sem biztos, hogy lehetőségük lesz meggyújtani a kanócot, hogy végignézhessük, mekkorát szól a folytatás, mert a Warner meg lehet, hogy eltaktikázta magát a marketinggel.
Az első felvonás így egy nagyon hosszúra nyúlt prológus lett, aminek lehet sosem kapjuk meg azt a részét, ahol tényleg történik is majd valami. A Dűne első epizódja ugyanis pont akkor vágja el a látottakat, amikor Paul elérkezik a jövőbeli sorsát is befolyásoló fordulóponthoz. Az egyszeri néző csak annyit tehet, hogy értetlenkedve kijön a moziteremből, a Dűne-rajongó meg csak reménykedhet, hogy elég egyszeri néző vált majd jegyet a filmre. És ez így nagyon nincs jól.
Gamekapocs értékelés: 6.0
Rendezte: Denis Villeneuve
Szereplők: Rebecca Ferguson, Timothée Chalamet, Josh Brolin, Charlotte Rampling, Javier Bardem, Oscar Isaac, Dave Bautista, Stellan Skarsgård, Zendaya, Jason Momoa
Játékidő: 155 perc
Hazai premier: 2021. október 21.
A lényeg: Ez a film jó. :)
Dűne - 6.0 pont
Ezért szoktam le róla, hogy kritikákat olvassak. Ha érdekel, hogy egy filmet érdemes-e megnézni, Rotten Tomatoes audience ratings. Plusz pont, ha nagy az eltérés a kritikusi és nézői értékelések között a nézői javára.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, leszámítva azt, hogy túl sok jelenet van nappal.
Persze közel sem hibátlan a film, sok problémája van, de mindezek ellenére mégis nagyon jól működik. Én személy szerint nem értek egyet a kritikával, szerintem többször kellett volna megnézni a filmet mielőtt ír róla a cikkíró, mert a végigolvasása után az volt az érzésem, hogy pár dolog elsuhant a feje felett.
Szerintem jó volt a megérzésed a film alatt és ez egyáltalán nem baj. A komplexitás miatt nehéz átadni mindent ami a könyvben történik, de ha a film azt éreztette Veled, hogy elolvasnád a könyvet is akkor valamit mégiscsak jól csinál, nemde?
Viszont itt jön be a képbe az, hogy ki mennyire felnőtt fejben és milyen szemlélettel rendelkezik. Ha olyan személyekre hallgatsz, mint aki közvetlenül utánad kommentelt és előadja, hogy mindent ért miközben semmit sem ért, akkor inkább bele se kezdj.
Először is: a science-finciton és a fantasy művek jelentős része tartalmazza a “kiválasztott” történeti elemet ami általában központi szál a történetben de legalábbis egy fő mozgatórugó. Még a Gyűrűk Ura is ide tartozik, ráadásul többszörösen… akkor minden fanatsy és sci-fi lerágott csont? A Dűne egy 56 éves könyv. Több kommentelőnek még az édesanyja is fiatalabb, mint maga a könyv. Egyébként pedig a messiás-történet csak a felszín, pont az a lényeg ami mögötte van.
Érdemes megnézni ezt a rendezői kommentárt, hogy kicsivel több képet adjon arról, hogy hogyan is érdemes a jeleneteket nézni:
https://youtu.be/GoAA0sYkLI0
A látvány elvitathatatlan érdem, a zene Hans Zimmer eddigi egyik legjobbja, de a karaktereken annyit éreztem csupán, hogy "igen, ez a könyvben biztos sokkal izgalmasabb/rétegezettebb, kár hogy nem azt olvasom inkább".
Mindenesetre ezen felbosszantva magam - simán lehet, hogy elolvasom a regényeket. "Szakértőbb" szemmel lehet többet ad majd a film is - de a filmnek mondjuk önálló alkotásként is illene megállnia a helyét...szóval összességében kifejezetten validnak érzem a 6 pontot.
ez is egy tipikusan olyan film hogy a marketingre többet költöttek mint magára a filmre
"Kifogásom" csak az egy-az egyben filmbe emelt "gamer headset" 8000 éves technológiája ellen van. Az nagyon gagyi rendezői ötlet volt... :)
A mentálisan sérült Lynch agymenése után végre hozzányúltak a történethez úgy, ahogy legelsőre kellett volna. Spice is life.
Foundation-nel is érdemes lett volna összehasonlítani, ami egyébként szintén mostanában pörög.
Firkász úr nem végezte el a házit, u.i. nem tudja (?) Asimov ihlette F. Herbertet, majd a Dűne ihlette az SW-t. Illett volna megemlíteni.
Én nem olvastam a könyveket és nem nagyon néztem utána mire számíthatok, tipikusan az a mozi fogyasztó vagyok aki csak úgy beült a filmre.
Ennek ellenére a film előtt, jó fél évvel úgy futólag megkaptam az infót, hogy több részes lesz. Több helyen is találkoztam vele. Pedig nem olvastam el a cikket nem is érdekelt kifejezetten mit írnak róla, de már úgy ültem be, hogy ez több részes lesz.
Sőt valamiért úgy emlékeztem 3 részes lesz kitudja miért.
Lehet csak én tapasztaltam ezt és nyilván jobb lett volna, ha benne van a film nevében, hogy Dűne part one, de szerintem a legtöbben így is megkapták az infót.
Azt csak félve merem megemlíteni, hogy ennek ellenére én eléggé élveztem és rettentően várom a folytatást.
Az a gond, hogy mivel te olvastad a könyveket és tudsz bizonyos háttér információkat, nem veszed úgy észre amikor ezeket adagolja a film.
Anélkül, hogy olvastam volna a könyvet rettentően várom a folytatást, igaz én csak 1 ember vagyok, de nem hiszem, hogy én lennék egyedül aki értette és élvezte, ezért arra kérlek ne nézd hülyének az átlag nézőt, ha már a rendező sem teszi.
Ezt igazán nem fröcsögés miatt kérdezem, de azt megjegyzésedet "Remélem, nem gondolod véresen komolyan, hogy a pontozásnál azt kellene figyelnünk, hogy másra mennyit adtunk." ugye nem gondoltad komolyan?
Ezen csak azért akadtam fenn, mert nyilván te is csak egy ember vagy és a kritikád tükrözi a véleményed, de ha már foglalkoztok film kritikával érdemes lenne egységesíteni a pont rendszert mert teljesen hiteltelen lesz az értékelés.
Feltételezem te sem gondolod, hogy a halálos iramban 9 jobb lenne a Dűnénél, vagy igen?
Szerintem nagyon is ide áll a mai emberről mondott véleményem. Azzal egyetértek, hogy a stúdió részéről pitiáner húzás volt ez az egész, de feltételezem, hogy Villeneuve nem szólhatott ebbe bele, inkább engedelmeskednie kellett sajnos. Persze nem tudom biztosan, minden esetre ez nem egy kreatív döntés volt hanem inkább üzletpolitikai, engem pedig az teljesen hidegen hagy, mivel én a filmre vagyok kiváncsi és arra az eszméletlen atmoszférára, amit DV képekkel és hangokkal közöl le és örülök, hogy 2.5 óra helyett ezt - remélhetőleg - 5 órában fogom megélni minimum.
Part One ide vagy oda, szerintem jó volt a film és nagyon várom a folytatást.
"senki sem mondta, hogy ez egy teljes értékű full sztori lesz" ?
Olyan nincs hogy egy mozifilmnél azt várjuk hogy "aki minimálisan tisztában van a dolgokkal az tudta". Egyszerűen nem lehet elvárni hogy egy néző vagy rajongó, de legalább "képben van". Mert az oké hogy aki szereti az majd lelkesen várja a kövi filmet, az egyszeri néző meg nem érti hogy meg se volt említve hogy jön-e egyáltalán a folytatás, ha igen mikor.... Igy nem lehet.
"A mai ember mindig mindent instant akar, rögtön, most legyen meg minden"
Ebben egyetértünk, de ez ide nem áll. Ha "vakon" bemegyek a moziba egy filmre, aminél szó nincs arról hogy több részes, ne a moziban szembesüljek ezzel, és kapjak egy fél sztorit , ahol még csak nem is biztos hogy be lesz fejezve.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.