Különösen veszélyes bűnözők filmkritika

Ha nem is rohamos tempóban, de azért szépen lassan csökkenni kezdett a Netflix utcahossznyi versenyelőnye. A piaci versenytársak azonban nem ülnek a babérjaikon, és hamarosan mind a Disney+, mind az HBO Max komolyabb nemzetközi tényezővé fog válni, ráadásul a stúdióháttér miatt olyan film- és sorozatkatalógussal bír mindkét streamingszolgáltató, amivel hosszabb távon akkor sem tud majd versenyezni a Netflix, ha akar. Ezt tudják ők is, nem véletlenül kapjuk a hullámzó minőségű, de elképesztő mennyiségű saját gyártású tartalmat tőlük. Ezek egyelőre csak nagyon ritkán találnak be, a többségük nem kifejezetten emlékezetes próbálkozás. 

A Különösen veszélyes bűnözők valahol a két véglet között ingázik a játékideje alatt, mert vannak mélypontjai és egészen üdítő villanásai a közel 200 millió dollárból készült filmnek. Mégsem gondolnám, hogy emlékezetes produkció, mert hiába szerepel benne napjaink legkeresettebb színészei közül három is, a végeredmény valójában egy ezerszer látott tucatfilm, ami hétköznapi akcióinak és nem túl kreatív kalandjának köszönhetően nem tud és talán nem is akar újat mutatni. Mert ez a film inkább vígjátékként akar tetszelegni, a műfaji keveredés egyéb vonásait pedig csak egyfajta keretként igyekszik felhasználni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De ne legyünk igazságtalanok, mert a Különösen veszélyes bűnözők abszolút nem lóg ki a mai gyorséttermi minőségű, futószalagon szállított hollywoodi filmek sorából.

Inkább azért csalódás, mert sokszor nem látni rajta, hogy a színészek gázsiján kívül még mire ment el a büdzsé jelentős része. Hiába utazzuk keresztül-kasul a világot és látogatunk el Rómába, Londonba, Balira, Argentínába, Egyiptomba vagy Oroszországba, sokszor bántóan kilóg a lóláb a zöld háttér előtt rögzített jeleneteknél. Illetve ha már ennyi pénzt eltapsoltak erre a filmre, akkor lehettek volna sokkal kreatívabbak és látványosabbak az akciók, esetleg grandiózusabb a kaland, aminek a középpontjában ezúttal Kleopátra három rég elveszettnek hitt aranytojása áll.

A másik probléma, hogy a játékidő többségében hiába alkot remek párost John Hartley (Dwayne Johnson) FBI-ügynök és Nolan Booth (Ryan Reynolds), a világ második leghírhedtebb műkincstolvaja, valójában Reynolds karaktere és sokszor pihent poénjai teljesen rátelepednek a filmre és a duó kapcsolatára. Igen, tudom, Reynolds ezt a karaktert tolja már évek óta, és mást valószínűleg nem is igen tud, de néha a kevesebb több. Mert bizony vannak iszonyúan erős viccek a filmben, és Johnson és Reynolds kölcsönös vérszívásai is ülnek az esetek többségében. De a forgatókönyv adhatott volna sokkal több teret a Hartley ügynököt alakító Johnsonnak.

Sajnos Rawson Marshall Thurber rendező és forgatókönyvíró ennél is jobban elbánt a világ elsőszámú műkincstolvajával, Sarah Blackkel, aki néha felbukkan borsot törni a kényszerházasságból szövetkező páros orra alá, de közben némi kötelező csörtét és bájos incselkedést leszámítva semmit, de az ég egy adta világon semmit nem ad hozzá a történethez a Gal Gadot alakította a karakter.

Óriási kihagyott ziccernek érzem ezt a filmet, de talán a Netflix a jövőben megpróbálhatna tehetségesebb és merészebb rendezőket felkérni ekkora projektek lebonyolítására, mert ha megnézitek Rawson Marshall Thurber filmográfiáját, akkor a Felhőkarcoló és a Központi hírszerzés nem éppen azok az ajánlólevelek, amelyek alapján rámernék bízni egy ekkora volumenű projektet. Kudarcot nem vall, mert a végeredmény belesimul a Netflix-minőségbe, de sajnos ahogy vége a filmnek, és felgördül a szereplők névsora, már el is felejted, mivel töltöttél el két órát. Agykikapcsolásnak jó, de azért 200 millió dollárt talán kreatívabban is eltapsolhattak volna.

Gamekapocs értékelés: 5.0

Rendezte: Rawson Marshall Thurber
Szereplők: Ryan Reynolds, Gal Gadot, Dwayne Johnson, Ritu Arya, Chris Diamantopoulos
Játékidő: 118 perc
Hazai premier: 2021. november 12.