Batman filmkritika

Miután a Zack Snyder-féle Igazság Ligájával végleg zátonyra futott a Warner és a DC filmes univerzumépítése, úgy tűnt, a stúdió megrázza magát és végre megtanul tisztességesen bánni a DC Comics örökségével. Egyelőre ha nem is sikerült folyamatában értékelhetőt alkotnia, a változás azért határozottan tetten érhető a DCEU-filmek felhozatalában. Egységes, filmes univerzumépítésnek egyelőre nyoma sincs, de talán nem is gond, mert önmaguk lábán is tökéletesen megállnak a különálló történetek. Erre tökéletes példa volt a Joker - tudom, kicsit kilóg innen -, a Shazam! vagy éppen a The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag, ami ha nem is váltotta meg a világot a pénztáraknál, azért kitermelt magából egy olyan rasszista gyökeret, aki túltolt, szánalomra méltó macsóságával, ultragáz jelmezével és bilisisakjával is elérte, hogy önálló sorozat formájában ismerjük meg, mi is rejlik valójában a maskara alatt.

És nem kizárt, hogy a jövő az lehet a DCEU számára, hogy részben függetleníti magát a Marvel-féle globális univerzumépítéstől, és kisebb-nagyobb áthallásokat és vendégszerepléseket leszámítva minden hősének saját világot teremt. Azt már sosem tudjuk meg, hogy a Ben Affleck-féle Batman-film pontosan milyen koncepciót vallott volna magáénak, de Gotham önkéntes igazságosztója pont olyan meghatározó ikonja a DC Comicsnak, mint a Marvelnél Amerika Kapitány, Pókember vagy éppen Vasember. Lehetetlen, hogy néhány évente ne kapjon újabb és újabb megközelítést a Bruce Wayne alteregójának igazságért folytatott küzdelme, így a Warner Bros. nem is engedte el a projektet, és az új Majmok bolygója-trilógiát elkövető Matt Reeves kapta meg a lehetőséget, hogy teljesen új aspektusból mutassa be Gotham sötét lovagjának felemelkedését. Viszont úgy tűnik, hogy hiába 83 éves már a karakter, Hollywood egyszerűen képtelen elrugaszkodni a jól bejáratott elemektől.

Amikor becsatlakozunk a történetbe, akkor Batman (Robert Pattinson) már két teljes éve rója Gotham City utcáit, igyekszik megtisztítatni a várost a bűnözéstől és a korrupciótól. Ebben alig néhány ember van csak segítségére, pedig a korrupt hivatalnokok és a romlott nagymenők ellen jól jönne a komolyabb támogatás. Még a város rendőrfőkapitánya is elítéli önbíráskodó tetteit, így kifejezetten kapóra jön, hogy Alfred (Andy Serkis) mellett szövetségesei között tudja Jim Gordont (Jeffrey Wright). Különösen akkor lesz szüksége a rendőrfelügyelő támogatására, amikor egy szadista gyilkos célba veszi a város regnáló polgálrmesterét, aki épp azért küzd, hogy az éppen zajló választási kampányt megnyerve újabb ciklust tölthessen be a Gotham City első emberként.

A Rébusz (Paul Dano) által hátrahagyott, titokzatos nyomok azonban egy nagyobb összeesküvés első morzsái. Idővel kiderül, hogy a városvezetés mellett az ügyészség és a rendőrség magas beosztású tagjai is érintettek egy, a maffiához és így az alvilágot irányító Carmine Falcone-hoz (John Turturro) köthető mocskos ügyhöz. Batman nem tehet mást, mint megpróbálja kibogózni a szálakat, miközben nem várt szövetséget köt az alvilág rettegett alakjaival, illetve azzal a Selina Kyle-lal (Zoë Kravitz), aki eltűnt barátnője után kutakodik. Közben Batmannek saját, tetteit markánsan befolyásoló múltjával is szembe kell néznie és meg kell szabadítania a metropoliszt az évek óta sújtó hatalmaskodás és korrupció fertőjétől.

A Matt Reeves-féle Batman csak érintőlegesen próbál meg újat mesélni a karakterről. Bruce Wayne személyét teljesen háttérbe szorítja, ennek a filmnek ugyanis nem ő, hanem alteregója, a Denevérember a főhőse, aki láthatóan még maga sem tudja, hogy pontosan mit is akar képviselni Gotham lakói számára. A film elején még nincs kiforrott szimbolikája tetteinek, mert inkább a bosszú hajtja, de a játékidő végére világossá válik számára, hogy csak úgy tud segíteni a korrupciótól fulladozó metropolisznak, ha a reményt és a tisztességet képviseli. Ehhez azonban szüksége van Rébuszra, hiszen ő az, aki rávilágít majd arra, milyen utat bejárva tudja beteljesíteni sorsát. Edward Nigma tökéletes kihívója és nemezise, és aki alaposan megizzasztja a láthatóan még saját útját kereső, néha botladozó Batmant. 

A film is akkor működik igazán, amikor a nyomozáson van a hangsúly. Egyrészt Rébusz tettei és fejtörői kis túlzással, de felérnek Jigsaw hajmeresztő próbáival, másrészt Reeves ilyenkor tudja igazán átadni azt a sötét, kilátástalan és komor hangulatot, ami a főhős vívódásának is egyfajta leképezése. A Batman olykor a legjobb krimiket is megszégyeníti, máskor pedig egy visszafogottabb horrorfilmnek is elmenne. És ez nem baj, mert fantasztikusan áll a karakternek és a történetnek a sötét, vészjósló, feszült tónus és a noir hangulat. A problémák akkor lépnek elő, amikor a detekívsztoriból kifogy a szufla, márpedig ilyen hosszú játékidő alatt több esetben is megbicsaklik a tempó. Reeves ugyan igyekezett kiaknázni azt a lehetőséget, hogy a főhős korai éveire koncentrál, de valójában még mindig ugyanazokat a köröket futjuk, csak a máz lett picit más.

De Reevesnek van még egy ütőkártyája, amivel képes feledtetni, hogy alapvetően ugyanazt a történetet kapjuk, csak újracsomagolva. Ez pedig a körítés. A Batman már említett horrorisztikus hangulatához sokat tesz hozzá, hogy a rendező tökéletesen gyúrta össze a Tim Burton-féle gótikus miliőt a Christopher Nolan-féle földhöz ragadt megközelítéssel. A díszletek, a jelmezek, a helyszínek, a kameraállások egytől egyig hűen visszaadják a képregények hangulatát, de közben nem rugaszkodnak el a hétköznapi ábrázolásmódtól sem. Gotham végre egy mocskos pöcegördönek tűnik, ahol a korrupció mételyként ette bele magát a város mindennapjaiba. Mindent a kiábrándultság, a fásultság ural, a kilátástalanság pedig tökéletes terepet biztosít az olyanoknak, mint a fehérgalléros bűnözők, Falcone vagy éppen Pingvin (Colin Farrell).

Ez az elhivatottság pedig nem csak a rendező sajátja. Amikor három éve hivatalossá vált, hogy Robert Pattinson ölti magára Batman jelmezét, sokan kételkedtek abban, hogy alkalmas lehet-e egy ilyen szerepre az Alkonyat-filmek Edwardja. Ahogy korábban, úgy most is örök vita  tárgya marad, hogy ki volt eddigi legjobb Batman, de Pattinson biztosan nem a sor végén fog kullogni. Sőt, szerintem tökéletesen hozta a vívódó, belső démonaival küzdő maszkos igazságosztót. Ahogy Zoë Kravitz is remek választásnak bizonyult Macskanő szerepére. Pajkos, rátermett, pont olyan kacér, mint Michelle Pfeiffer, ráadásul izzik közte és Pattinson között a levegő. És amikor már azt hittük, hogy a Heath Ledger-féle Jokernél nem láthatunk őrültebb mániákust, akkor jön Paul Dano és egy maszk mögé bújva is megmutatja, hogy Rébusz nem csak rejtvényeket feladni szeret. Őrületes sakkjátszma a kettejük parázs kapcsolata. És ha ez nem lenne elég, akkor ott van Pingvin, akit a teljesen elmaszkírozott Colin Farrell kelt életre, nem is akárhogy.

Az új Batman-film talán hosszabb a kelleténél, így nem elég feszes a tempója. Sokszor szerintem le is ül, és sajnos nem ad semmit hozzá ahhoz, amit már eddig is tudtunk Gotham sötét lovagjáról. Cserébe elképesztően stílusos, amikor pedig működik, akkor egy kiváló krimit kapunk, némi horrorízzel fűszerezve. A végeredmény így egy olyan kezdés lett, amire nyugodtan lehet a jövőben alapozni, és bizony a DCEU-nak erre most nagyon szüksége van.

Gamekapocs értékelés: 8.0

Rendezte: Matt Reeves
Szereplők: Robert Pattinson, Zoë Kravitz, Andy Serkis, Paul Dano, Jeffrey Wright, John Turturro, Jayme Lawson, Peter Sarsgaard, Colin Farrell, Rupert Penry-Jones
Játékidő: 176 perc
Hazai premier: 2022. március 3.