Aki régóta követi a képregényes írásaimat, az nagyon jól tudja, hogy sosem győztem eléggé méltatni Scott Snyder író és Greg Capullo rajzoló Batman-sorozatát. A páros még 2011-ben, a DC-univerzum akkori, friss rebootjának, a New 52-nek a hajnalán fogott össze, és azóta szállítja a jobbnál jobb denevéremberes történeteket, amelyek nem csupán a New 52-es címek legjobbikai lettek (a szintén remek Justice League mellett), hanem a több mint nyolcvan éves karakter agyonhasznált, kissé már elkoptatott mítoszát is alapjában forgatták fel. A duó tíz esztendő alatt számos új figurát, helyszínt, csoportosulást mutatott be és illesztetett bele a szuperhős mitológiájába. Többek közt a Bagolybíróságot, Harper Rowt, Duke Thomast, a Nevető Batmant, különböző alternatív univerzumokat, és gyakorlatilag a nyers, szikár detektív-történetektől kezdve (A Baglyok Bírósága), a sötét, groteszk horroron (Halál a családra) és a poszt-apokaliptikus akció-kalandon át (Nulladik év), a science-fictionig (Nehézfém) és az elborult rémálomszerű víziókig bezárólag (The Batman Who Laughs, Dark Nights: Metal) mindenfajta Batman-sztorit papírra álmodott már.
Bár a fentebb felsorolt történetek szinte mindegyike a Denevérember legendáriumának legelőkelőbb helyein terpeszkednek, és ezeknek köszönhetően az olvasók legtöbbjében berögzült az a megállapítás, hogy a Snyder/Capullo páros képtelen hibázni, a New 52-es korszakot átnyálazva azért kiderül, hogy bizony ők sem tévedhetetlenek. 2016-ra az általuk vezényelt Batman-széria (kb. az egész New 52-vel egyetemben) rettenetesen elfáradt, ráadásul az újabb univerzum-reboot, a Rebirth előtt beiktatott „lezáró” történet sem sikerült a legjobban, részben azért, mert az a lezárás már megtörtént úgy tíz számmal korábban, így hát a Snyder/Capullo-féle Batman történetek végén egy hatalmas, keserű űr tátongott. A páros viszont három évvel később újra összeállt, hogy egy kánonon kívüli sztoriban pontot tegyenek a karakter útjának végére.
Az utolsó lovag a Földön az ő közös Batmanjük szépen és gondosan megfogalmazott végső története, a karakter kíméletlenül, ámde egyszersmind végtelenül melankolikusan megénekelt hattyúdala – lényegében annak az adósságnak a tisztességes befizetése, amivel Snyder és Capullo még tartozott a rossz emlékű Kikelet után. Persze nem ez az első ilyen, úgynevezett „utolsó” Batman-sztori – a jó nagy, kövér idézőjelet már csak azért is tegyük oda, mert ezek a történetek nagyrészt a fő-kontinuitáson kívülre esnek, másrészt nem a karakter halálával végződnek. A sötét lovag visszatérben Frank Miller már elbúcsúztatta a hőst, majd több folytatást is írt hozzá, de még maga Snyder is megalkotta a maga befejezését (a Végjáték tökéletes „utolsó sztori” lehetett volna, ha Snydert nem kötik a DC fősodrának kellemetlen béklyói), ám Az utolsó lovag a Földön messze a legfurcsább, legszürreálisabb Batman-történet, amit a Snyder/Capullo páros összehozott. És még ha nem is ez a DC legagyamentebb képregénye, az tény, hogy ilyen mértékben még sosem rohasztották le az univerzumukat, mint itt.
A kiindulópont a szokásos, éjsötét neo-noir denevérembere nyomozós felütés, ami csakhamar egy borzasztó látomásba fordul át, amelynek kilátástalan, könyörtelen mivolta végül felveti azt a kérdést, hogy van-e még remény a világ megmentésére, miután az általunk ismert világnak már régen vége lett. Főhősünk egy filmszakadás után az Arkham Elmegyógyintézetben ébred ágyhoz szíjazva: hamarosan kiderül, hogy húsz év telt el, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva azonban ő még mindig fiatal, és sosem volt Batman. A sötét lovag identitása csupán egy elkeseredett tévképzet volt, amellyel Bruce Wayne próbálta feldolgozni szörnyű tettét, azaz szülei meggyilkolását. Kiszabadulva az intézetből egy sivataggal borított pusztasággal szembesül: a szuperhősök és az emberiség nagy része halott, az apokalipszis már régóta lezajlott, az pedig, hogy mi vezetett ehhez a borzalmas jövőhöz, rejtély. Batman tehát elindul, Joker levágott, életben maradt fejével karöltve, hogy kiderítse az igazságot és megtalálja azt a gonosz hatalmat, amely romba döntötte a hajdani világot.
Snyder ugyan a történet elején eljátszadozik annak gondolatával, hogy Bruce Wayne tudata a gyermekkori tragédia miatt megbomlott, ezért felépített magának egy képzelt, csak az ő fejében létező identitást (volt már hasonló felvetés a népszerű, 1992-es rajzfilmsorozatban is – amiről egyébként nemsokára mi is megemlékszünk), de nem kell hozzá sok, hogy végül merőben más irányba vigye a történetet. Rémisztő, félelmes víziót tár az olvasó elé, és ezt a bizarr alternatív univerzumot hasonlóan beteg, néhol kifejezetten gyomorforgató elemekkel tölti meg. Vérvörös homok, épületromok között sétafikáló zombik, akik zöld energiagyűrűkkel hatalmas csecsemőket formálnak, tomboló energiavihar, amelyet a különböző, múltbéli Flash-ek teste alkot, sugárfertőzött, eltorzult élőhalott szörnyetegekkel hadakozó bekötözött fejű katonák, és hasonló nyalánkságok díszítik a poszt-apokaliptikus miliőt, Snyder pedig frappánsan visszavezeti mindezt Batmanre, aki tulajdonképpen azzal okozta a világ pusztulását, hogy hitt benne. Az utolsó lovag a Földön kíméletlen, életszagú látleletet ad az emberiség természetéről és a szuperhősök feladatának mibenlétéről.
Előbbiek saját maguk választották az anarchiát és a sötétséget, így elkerülhetetlen végzetük végül beteljesült: megölték a hősöket és a gonosztevőket egyaránt, a világot pedig káoszba sodorták, utóbbiak viszont a végsőkig kitartanak, és akkor sem adják fel a harcot, amikor már minden elveszett, akkor is felállnak és küzdenek tovább, amikor az emberi faj elkárhozása miatt úgy tűnik, hogy már nem maradt senki sem, akit megmenthetnének. Ebben a mély, koromsötét alagútban pontosan Batman lesz az, aki megmutatja a fényt. Minden odavan, mindennek vége, ő azonban rendíthetetlenül megy előre, mert természeténél fogva hisz benne, hogy van még esély egy jobb világra, van még remény egy szebb holnapra. Ahogy a régi világban hitt abban, hogy ellenségei talán meg tudnak változni, és ahogy a legapróbb kilengés nélkül is betonbiztosan kitartott amellett, hogy nem gyilkol, nem mocskolja be a kezét, úgy rántja most vissza a szakadék széléről a megmaradt, kiábrándult egykori hősöket és úgy áll a lelkileg, szellemileg is mélyen a béka segge alatt kamillázó túlélők élére, hogy utat mutasson nekik. Ez a világvége után már kicsit naivnak tűnő, de talán pont ezért szükséges mentalitás a karakter abszolút esszenciája. Batman pont ettől Batman. És ennél egyszerűen nincsen batmanesebb Batman.
Snyder okosan végigmegy a figura főbb jellemzőin (bátorság, elszántság, makacsság, stb.), fontos életszakaszain (a szülei halála, a Liga megalapítása), a hozzá közel álló társain (Alfred, Gordon, Dick, Diana), valamint ellenségein (Joker), és mindenkinek szépen lekerekített/beteljesített karakterívet ad. Minden fő- és mellékszereplőnek logikus, a sztoriban felvázolt helyzet szempontjából maximálisan magától értetődő útja van, kezdve Dick Graysontól, aki a New 52-es múltjában köszönhetően a Bagolybíróság vezére lett (Snyder a csoportot frappánsan Gotham szabadságharcosaivá változtatja), Jokerrel és a titokzatos új főgonosszal, Omegával bezárólag.
Egyértelműen utóbbi kettő a képregény legfontosabb kulcsfigurája Batmanen kívül. Joker esetében Snydernek mindig is jó érzéke volt ahhoz, hogy új rétegekkel gazdagítsa őt és Batmannel való ellentmondásos, sajátos kapcsolatát, ami a Végjátékban egy új szintre lépett, így itt már nem Batman és barátainak épsége, vagy ártatlan civilek élete forog kockán, helyette Joker lesz az, aki Batman iránytűjeként funkcionál a sötét lovag számára ismeretlen világban. És nem az a kérdés, hogy ezúttal mivel próbálkozik ősellenségével szemben, hanem hogy vajon megváltást nyerhet-e az egykori pszichopata bűnöző a világvége után. Akármennyire is abszurd ez az egész, valahogy mégis működik. És ez alól utóbbi karakter sem kivétel: Snyder ügyes munkát végez a kilétének titokban tartásával kapcsolatban. Szépen sorban kizárja a Robinokat, Dicket, Jasont, Timet és Damiant, mint lehetőségeket, és noha ennek köszönhetően az olvasó valószínűleg már jóval a leleplezés előtt rájön a nagy fordulatra, a sötét kanyarokkal felvértezett út, amelyen keresztül ez a karakter a startvonaltól a végcélig jutott, és közben egy mentálisan megbillent, saját tekintélyelvű rendszert fenntartó zsarnokká formálódott, legalább annyira precízen megszerkesztett, mint amennyire logikus.
Az utolsó lovag a Földön – mint ahogy az ilyen sztorik általában – remekül összefoglalja főhőse igazi esszenciáját és lényegét. Ha valaki tudni akarja, hogy kicsoda Batman, mi mozgatja, mi motiválja, mitől az, ami, akkor ezt a képregényt kell neki megmutatni – amihez, bár nem árt hozzá elolvasni a New 52-es szériát, nincs feltétlen szükség az előzmények ismeretére, és önmagában is tökéletesen megállja a helyét. Nyugodtan odailleszthető A sötét lovag visszatér vagy épp az Old Man Logan, mint „utolsó szuperhősképregény” mellé. Noha nem korszakalkotó klasszikus, mint azok, és időnként rezeg alatta a léc, ha több idősíkon futó cselekményszálak értelméről, összefutásáról van szó, a bámulatos karakterprezentálás ezeket élből vágja ki az ablakon. Mert ha ez nem Batman, akkor nem tudom, hogy mi.
Író: Scott Snyder
Rajzoló és kihúzó: Greg Capullo
Színek: Flo Plascencia
Fordító: Sepsi László
Hazai premier: 2022. március 21.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.