Barbie filmkritika

A Mattel Inc. már 1959 óta szédíti a világot az első olyan játékbabával, ami nem az anyaságra, a gyermeknevelésre, hanem sokkal inkább a divatra, a szépségre és az erős női szerepekre tanítja a kislányokat. Ezzel a húzásával a mai napig óriási bevételeket biztosít a cég számára: a Margot Robbie és Ryan Gosling főszereplésével készült mozifilm pedig csak a cseresznye volt a habos sütemény tetején. 

A film kezdő jeleneteiben bepillanthatunk Barbie Land rózsaszínű mindennapjaiba, ahol a Barbie-k zavartalanul és felhőtlenül élik az életüket egy hibátlan álomban. Itt az egész világ rózsaszín, minden fontos szerepkört - mint például az orvos, a bíró vagy az elnök - a Barbie-k töltenek be, senki sem öregszik és minden este csajos buli van Barbie álomházában. A Keneknek csupán annyi a feladatuk ebben a vattacukor-színű körforgásban, hogy jól nézzenek ki a strandon, és hogy várják, vajon mikor pillant rájuk életük szerelme, egy Barbie. Főhősünk, a sztereotipikus Barbie-baba is így tengeti a mindennapjait, amíg az egyik napon el nem kezd gondolkodni a halálon; ettől a pillanattól kezdve minden megváltozik, narancsbőrös lesz a lába, nem tud magassarkúban járni és semmi nem lesz már olyan tökéletes, mint eddig volt. Elindul hát a való világba, Kennel az oldalán, hogy kiderítse, miért fordult fel fenekestül az eddigi varázslatos, sziporkázó élete.

A bonyodalom itt szökken szárba; Barbie megtanulja, attól, hogy valaminek vannak hibái, még lehet gyönyörű, találkozik a ténnyel, hogy a Barbie-babák egyáltalán nem változtattak a nők társadalomban elfoglalt szerepén, és hogy a valóságban az emberek nevetségesnek találják a rózsaszín giccsparádét, amiben ő az eddigi életét leélte. De ez az utazás nem csak neki volt tanulságos, Ken megismerkedik a patriarchátussal és rádöbben, hogy valójában a férfiak feladata a fontosabb szerepeket a vállukon cipelniük és hogy nekik kellene irányítani Barbie Land-et is. Na, és persze a lovak. Hiszen lovak nélkül nem férfi a férfi.

Az egész filmben a férfi- és a nőuralom kettőse párbajozik valami eszméletlenül humorosan és visszájára fordított módon: a kezdeti csajos világ után Ken átveszi a hatalmat és kialakítja a saját birodalmát, ahol a Kenek a Mojo Dojo Casa House-ban tengetik az életüket és folyamatosan lovakat néznek a tévében. Majd egy csajos csellel visszatérnek a Barbie-k, levedlik magukról a csak szép, a férfiakat kiszolgáló agy nélküli szerepet, végül pedig kialakul a konklúzió. Greta Gerwig és Noah Baumbach fejéből kipattant a legjobb megoldás: a Barbie-k és a Kenek békében élhetnek egymás mellett és nincs feltétlenül szükségük egymásra, a lényeg, hogy találják meg az életük célját és legyenek boldogok. A forgatókönyvírók és a rendező mindezt úgy teszik, hogy egyik oldalt sem ítélik el, mindkettőt kellően nevetségessé teszik és pontosan bemutatják az ütköző nézőpontokat.

A Mattel és a vezetősége is terítékre kerül a film során: ugyanis a világ egyik leghíresebb női karakterét, a Barbie-t férfiak gyártják, és természetesen ők találják ki azt is, hogy milyen modell legyen a következő, gyártósorra kerülő baba. Bár mivel a Barbie-mozifilm egyfajta reklámként is szolgál, a humornak ezen forrását azért némileg visszafogták, de a rendezőnek sikerült pár pillanatban mégiscsak kimutatnia a foga fehérjét. Például abban a jelenetben, amikor a tizenkét öltönyös férfi együtt tandemezve érkezik meg Barbie Land-re vagy amikor a Mattel kiléptetőrendszere majdnem kifog rajtuk. Ennek az aspektusnak a megkoronázása egyértelműen a félresikerült, forgalomból kivont babák felvonultatása volt: megjelent a folyamatosan kutyagumit szóró házikedvenc, az állapotosként ábrázolt Barbie vagy a személyes kedvencem, a saját mellét megnövesztő Barbie.

A kritikus, merész és az előzetes elvárásokhoz képest mély mondanivalótól eltekintve a Barbie egy elképesztően látványos és részletgazdag mozifilm. Elég tíz percet megnéznünk ahhoz, hogy tudjuk, a film készítői kiváló díszletet hoztak létre: undorítóan rózsaszín és tökéletes az egész, nagyszerűen mutatnak a műanyag látványelemek, mint például a tenger vagy amikor Barbie a reggeli rutinját végzi. A kosztümökről pedig ne is beszéljünk! Zseniális, hogy a Mattel Barbie-babáknak szánt legnagyobb kollekcióit mind-mind felvonultatták a mozivásznon is: gondoljunk csak a Cowboy Barbie rucikra, amit a való világban oroznak el a hőseink! Emellett számos apró easter egg rejtőzik meg a pink kalandban, rengeteget csak többszöri végig nézés alkalmával fedezhet fel az ember: ilyen például a rendező monogramja a ruhákon és a szőnyegeken.

Ami nekem különösen tetszett, hogy a moziteremben nem csak felnőttek, hanem gyerekek is voltak szép számmal és úgy tűnt, hogy ők is maximálisan élvezték az alkotást. Eleinte tartottam tőle, hogy ez egy kislánynak talán sok lesz, de végül a Barbie rámcáfolt: a színes, zenés táncjelenetek, a néhol igencsak gyermekded humor és persze Margot Robbie meseszép mosolya nagyszerűen le tudta kötni a fiatalabb generáció figyelmét is.

Mindenesetre egy biztos: Greta Gerwig és Noah Baumbach ezzel a filmmel történelmet írt, akármilyen nézőpontból vizsgáljuk is a Barbie-t. Legyen szó a humoráról, az aktualitásáról, arról, hogy mennyire polgárpukkasztó vagy Ryan Gosling és Margot Robbie nagyszerű alakításáról, mindenképpen újra fogom nézni, amíg vetítik a mozikban. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy újító, de mégis profi, vicces és látványos őrületet szeretne látni!

Gamekapocs értékelés: 9

Eredeti cím: Barbie
Rendező: Greta Gerwig
Producer: Margot Robbie, Tom Ackerley, Robbie Brenner
Forgatókönyv: Greta Gerwig, Noah Baumbach
Szereplők: Margot Robbie, Ryan Gosling, Will Ferrell, Emma Mackey
Zene: Mark Ronson, Andrew Wyatt  
Gyártó: Heyday Films, LuckyChap Entertainment, Mattel Films
Forgalmazó: Warner Bros. Pictures
Játékidő: 114 perc
Eredeti premier: 2023. július 21.
Hazai premier: 2023. július 20.