Aquaman és az elveszett királyság filmkritika

Miután kiderült, hogy a Warner teljesen beszántja a 2013 óta vergődő, nagy ritkán erőre kapó, de akkor sem túl reményteli, leginkább a csernobili atomkatasztrófa felé konvergáló DCEU-t és tiszta lappal újrakezdi az egészet James Gunn-nal a fedélzeten, minden következő filmjük olyan volt, mint a sulimenzán felszolgált tökfőzelék utolsó falatjai az ízletes jutalomdesszert előtt. Ugyan Gunn univerzum-rebootjára 2025-ig várnunk kell, és bár már látszik némi fény az alagút végén, még nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy finom lesz-e a menü, de a DC idei évét elnézve azt könnyen kikövetkeztethetjük, hogy ennél tényleg csak jobb lehet a helyzet – mert amit 10 év alatt összehoztak, a 2023-as felhozatallal megfejelve, az vitathatatlanul a hollywoodi filmipar legnagyobb kóklerévé tette a stúdiót. Állkapcsunkat összeszorítva próbáltak leerőszakolni a torkunkon a rosszabbnál rosszabb produktumokat, egyfajta „tudjuk le a kötelező köröket és gyorsan essünk túl rajta” mentalitással, amire a közönség nyilvánvalóan nem nagyon volt vevő.

El is bukott mindegyik, ahogy kell: a Warner a rajongók maradék bizalmát is eljátszotta, a mozitermek üresen kongtak (a Flash-filmmel egészen odáig mentek, hogy kevesebb pénzt vesztettek volna rajta, ha be sem mutatják), a pezsgők pedig nemhogy bontatlanul maradtak a székházban, hanem inkább meg sem rendelték őket. És ebbe eléggé nehezen lehet belemagyarázni, hogy a sikertelen oka az, hogy túl korán jelentették be a DCEU kukázását, és nem az, hogy a komplett frencsájz, Zack Snydertől kezdve a „kreatív” döntéseken át az amúgy színes és végtelen lehetőségeket kínáló alapanyag kettépisálásáig bezárólag úgy ahogy van, en bloc egy viccnek is rossz tragikomédiának minősül. Amire nem utolsó sorban a szuperhősműfaj egyre gyorsabb hanyatlása is rátett még egy lapáttal (aki azt hiszi, hogy a konkurens Marvelnél minden rendben mennek a dolgok, az nyugodtan nézze meg a 2021 óta tartó lejtmenetüket), de ha más nem, mostanra már amúgy is be kellett volna jelenteni azt a bizonyos rebootot, szóval akárhogy nézem, a DCEU utolsó filmje, az Aquaman és az elveszett királyság mindenképpen rossz lapokkal indult volna, és még ez a legkisebb probléma az egyenletben.

Ugye a 2018-as első rész a franchise legsikeresebb filmje lett, az egyetlen, ami átlépte az 1 milliárd dolláros álomhatárt, mindezt természetesen a szuperhősmánia csúcsán, viszont a Warner hiába állította rá rögtön az alkotókat a folytatásra, a bemutatót több váratlan esemény is hátráltatta, sőt, tulajdonképpen talán nem is volt még egy olyan DC-mozi, ami a külső tényezők miatt ennyit szívott volna. Előbb a koronavírus jött, aztán Amber Heard pereskedése (a jeleneteinek legtöbbje végül a vágószobában landolt, ettől függetlenül akárhányszor feltűnik, mindig automatikusan eszébe jut az embernek, hogy Johnny Depp ágyára nyomta a gittet), majd a sztrájk, és ha nem a pótforgatások miatt tolták el a bemutatót, akkor a Warner sakkozott a premierdátumokkal a többi filmjük miatt. Közben a műfaj is hanyatlásnak indult, szóval hiába a karácsonyi szezon, hiába a szépen teljesítő első epizód, a második résztől eleve nem érdemes kirobbanó mennybemenetelt várni – a körülményeket tekintve pedig sokan a DCEU leggyalázatosabb filmjét vizionálták.

Mondjuk ennyire azért nem rossz a helyzet, mi több, meglepő, hogy a zavaros helyzet ellenére mennyire korrekt lett Az elveszett királyság, de ezúttal sem fekete-fehér az ügy, rendesen megsínyli a film, hogy eddig húzták a megjelenést. A második etapnak a legszerényebb becslések szerint is valamikor 2021-ben kellett volna kijönnie, ha így történik, minden bizonnyal nagyobbat üt, csakhogy az elmúlt két esztendőben rendesen megcsömörlöttek az emberek a tizenkettő egy tucat szuperhősfilmektől. Nem érik be holmi sablonos alibizéssel, jobb sztorikra, jobb forgatókönyvekre van szükség, több merészségre, több varázsra, szóval valami frissre, valami újra, amire addig még nem nagyon volt példa. Viszont Az elveszett királyság egyetlen egy olyan jelenetet, sőt, pillanatot sem tartalmaz, amit nem láttunk már ezer más szuperhősfilmben, ráadásul, mivel folytatás, azt az egy erényét is elvesztette, ami az első részt kiemelte a nagy átlag középszerű posványából.

A 2018-as film a csodálatos és részletes víz alatti világával nyűgözte le a közönséget, a saját műfaján belül logikusan végigvezetett működési elvével, valamint a különböző, változatos lényeivel tényleg valami újat mutatott, ami különbbé, egyedülállóbbá varázsolta az összképet – értelemszerűen a második rész már nem tud ezekkel a kiváltságokkal élni, jobbára csak ugyanazokat a parafrázisokat puffogtatja, hol mástól, hol pedig önmagától lopva. Igazán nem lehet azzal vádolni a forgatókönyvírókat és James Wan rendezőt, hogy túlgondolták a történetet, lényegében fogták az első rész vázát (elveszett szigony, egy rég elfeledett nép, egy felkutatásra váró ősi hely, ismerős főgonosz – még a helyszínek is majdnem ugyanazok), és egy az egyben lemásolták azt, és ha nem az előzménytől, akkor a konkurenciától nyúlnak, újrahasznosítva azok elemeit, mi több, sokszor konkrétan azok poénjait.

A globális felmelegedés veszélyei, a fejlett technológia megosztása az emberiséggel, egy zárt civilizáció nyitása a világ többi része felé, „egy igazi király hidakat épít” aranyköpés állandó ismételgetése, megfejelve a jó öreg testvérviszállyal, amely során a főhős a korábban aljasul gonoszkodó, trónra törő öccsének segítségét kéri, aki ezáltal végül megváltást nyer. Ismerős? Az elveszett királyság összegyűjti és egy fazékba dobja a zsáner utóbbi 10 évének népszerű, ám azóta agyonhasznált tulajdonságait, ami valószínűleg akkor is feltűnt volna, ha a filmet az eredeti tervek szerint mutatják be, de a második rész ennek ellenére is a 2021 előtti állapotok gyermeke, és még a frencsájz újratervezése is keményen rányomja a bélyegét az összképre. Jason Momoa lélekben már Lobo szerepére készül, én meg folyamatosan azon gondolkodtam a moziban ülve, hogy Patrick Wilson mennyivel jobb Aquaman lenne, a Fekete Mantát játszó színész, Yahya Abdul-Mateen II meg mennyire jó John Stewart. Viszont, ami meglepő, hogy a végeredmény, amit feltálaltak ebből a fazékból, nem is akkora moslék, mint arra számítani lehetett.

Persze nyilván a Warner úgy volt vele, hogy ezt az utolsó fogást még gyorsan tudjuk le, de a kész filmen ez nem látszik annyira: a CGI egyáltalán nem olyan gagyi, mint az előző két-három DCEU-produkcióban, a látvány IMAX-vásznon is szép, az akciójelenetek kivitelezése sem rosszabb bármelyik jelenkori szuperhősős csihipuhinál. És bár a cselekmény kevésbé lendületes, érződik rajta, hogy a filmet szanaszét vágták, pótforgatásokkal toldozgatták-foltozgatták összevissza, nem fekszi meg úgy a gyomrot. Ennek a filmnek, a franchise körüli káosz és a Warneres tökörészés fényében, gyakorlatilag minden egyetemes törvény szerint is sokkal rosszabbnak kellene lennie – ehhez képest teljesen fogyasztható, egy laza ünnepi mozizásnak épp ideális, ha nem tudnám, akkor meg nem mondanám róla, hogy pont ez zárja le ezt az univerzumot.

Mindenesetre üdvözlendő, hogy végre pontot tesznek erre a 10 éve tartó kínlódásra: hiába a jó casting, hiába a néha-néha fel-felcsillanó reménysugár, nem fog fájni, hogy vége, amennyire nem tudtak mit kezdeni ezekkel a hősökkel és amilyen sok remek történetet pocsékoltak el, épp itt volt az ideje elengedni az egészet. Gunn-nak vitán felül nehéz dolga lesz, de inkább a műfaj érdektelenségbe fulladása miatt, mintsem azért, mert az elődei magasra tették a lécet – mert valljuk be, a DCEU semmilyen szinten nem jelent és nem is jelentett soha komoly viszonyítása alapot.

Gamekapocs értékelés: 6

Eredeti cím: Aquaman and the Lost Kingdom
Rendező: James Wan
Producer: Peter Safran, James Wan, Rob Cowan
Forgatókönyv: David Leslie Johnson-McGoldrick
Történet: James Wan, David Leslie Johnson-McGoldrick, Jason Momoa, Thomas Pa'a Sibbett
Szereplők: Jason Momoa, Patrick Wilson, Amber Heard, Yahya Abdul-Mateen II, Randall Park, Dolph Lundgren, Temuera Morrison, Martin Short, Nicole Kidman
Zene: Rupert Gregson-Williamson
Operatőr: Don Burgess
Vágó: Kirk Morri
Gyártó: DC Studios, Atomic Monster, The Safran Company, Domain Entertainment
Forgalmazó: Warner Bros. Pictures
Játékidő: 124 perc
Eredeti premier: 2023. december 22.
Hazai premier: 2023. december 21.