Őszintén bevallom, hogy eddigi életem során nem hallottam még Yorgos Lanthimos nevét. Felmerül a kérdés, hogy ez vajon rólam és környezetemről árulkodik-e, vagy a görög rendezőről és filmjeiről. Valószínűleg mindkettő benne van a dologban, míg én nem jutottam el Lanthimos szürrealisztikus világalkotásához, és inkább a tömeggyártott hollywoodi termékeket fogyasztottam kisebb-nagyobb kikacsintásokkal, addig vélhetően ő sem tette meg a kellő lépéseket a mainstream és ezáltal a nagyközönség felé, viszont ez egyáltalán nem baj. Hála legújabb alkotásának, megismerkedtem stílusával, és több, mint valószínű, hogy ismerőseim is meg fognak, de nézzük meg inkább, hogy miről szól és hogy sikerült a Szegény párák!
Bella (Emma Stone) leveti magát a Tower Bridge-ről, Godwin Baxter (Willem Dafoe) pedig megtalálja holttestét és újra életet lehel belé, egy kisebb csavarral. Lényegében egy kifordított coming of age sztorit kapunk, melyben végigkövetjük, ahogyan Bella a szavak tanulásától eljut a lázadó kamaszkorig, végül pedig érzelmei megértésééig és a személye beteljesülésééig. Európai útja során egy kifejezetten kétesnek tűnő ügyvéd (Mark Ruffalo) tart vele; ő szökteti meg és vezeti be a szexualitás és dorbézolás világába.
Ahogy a bevezetőmben is írtam, nem voltam tisztában Lanthimos filmjeivel, azt viszont tudtam, hogy nem a megszokottra kell számítanom. Egyik legnagyobb félelmem az volt a filmmel kapcsolatban, hogy egy elvont, a „kulturális elitet” izgatni vágyó, de egyébként érdektelen alkotás fog visszaköszönni a nagyvásznon. A film első felében ez beigazolódni látszott, mikor a fekete-fehér képek, a halszemobjektívok és a kissé elnyújtott szuperközelik domináltak, viszont ahogy Bella fejlődött, úgy változott át a film is, és lett egy érdekes, néhol kifejezetten szórakoztató alkotás. A Frankenstein-szerű felnövéstörténet egyik legizgalmasabb kérdése, hogy: Milyen lesz az a gyermek, aki felnőtt testben születik, akivel nem gyermekként bánnak? Akit nem nevelnek bele a társadalmi normákba? Lanthimos megválaszolta; ösztönös lesz, és ettől az ösztönösségtől lesz humoros, olykor pedig megbotránkoztató az alkotás.
Természetesen a film első órájában is van mit néznünk, kifejezetten érdekesek a Godwell múltjáról és gyerekkoráról elejtett morzsák, de amint kitárul a világ Bella szeme előtt, úgy a mi szemünk elé is visszatérnek a színek mind metaforikusan, mind szó szerint. Onnantól kezd egy barátibb mederbe térni a film, és ugyan túlzás lenne könnyen fogyaszthatónak nevezni, de lényegesen emészthetőbb tálalással lett elkészítve a Szegény párák második fele, mikor már jócskán benne vagyunk az Európai-turnéban.
A rendező előéletéről szóló „kutatómunkám” során egy dolog világossá vált: Lanthimos személyéhez szorosan kötődik a határok feszegetése és a kísérletezés is, és ez tökéletesen meglátszik a Szegény párákon. Godwell mutánsai, mint a kacsa fejű kecske, remekül megalapozzák és hozzájárulnak a szürrealizmus megvalósításához, az élénk színekben pompázó környezet pedig, legfőképp az égbolt, felteszik az „i”-re a pontot. Amint túljutunk a fekete-fehér részeken, egy olyan varázslatos, mégis nyugtalanító látvány tárul elénk, amit nehéz lenne bármi máshoz hasonlítanunk.
Mark Ruffalo és Willem Dafoe remek alakítást nyújtanak. Godwell doktor úr személye, ahogy az empirikus igazság és érzelmei kereszttűzében ragad legbelül és Duncan Wedderburn törékeny egojú Don Juan képe egyszerre meghökkentők és figyelemfelkeltők. Dafoe karakterénél, Godwellnél még a lenyűgöző maszkmunkát is ki kell emeljem, a varrások, összefoltozások látványa nemcsak undort fog kiváltani belőlünk, de egy történetet is elmesélnek.
Térjünk rá viszont sztárunkra, Emma Stone-ra. Az, ahogyan a beszélni és járni tanuló korszakból, először a felfedezésre vágyó kamaszkori ellenszegülésbe, majd az önmagát is értő nőiességbe fejlődik karaktere, nem egy könnyű munka. Stone mégis helytáll. Több jelenete is van a filmnek, melyekkel remekül ki lehetne emelni Stone páratlan munkáját, viszont ezek csak úgy ütnek igazán, ha nem készülünk rájuk, így nem fogok spoilerezni. Elég annyi, hogy meglepődnék, ha nem kapna valamilyen díjat ezért az alakításáért.
Nagyszerű film lett a Szegény párák, elgondolkodtató, sokszor feltud rajta nevetni az ember és amint betér a megfelelő mederbe, egyszerűen a vászonra ragasztja figyelmünket, mégis úgy érzem, hogy elvontsága miatt, ami erősen rétegfilmmé is teszi, nem lehet mindenkinek ajánlani. Lanthimos-rajongóknak egyértelműen kötelező, de a bátor és kíváncsi természetek sem fognak csalódni benne. Külön pluszpont, hogy kishazánkban forgott a film, igaz, ez egyáltalán nem látszik.
Gamekapocs értékelés: 8
Rendező: Giorgos Lanthimos
Producer: Yorgos Lanthimos, Emma Stone, Nagy Mónika, Andrew Lowe
Forgatókönyv: Alasdair Gray, Tony McNamara
Szereplők: Emma Stone, Willem Dafoe, Ramy Youssef, Mark Ruffalo, Vicki Pepperdine
Zene: Jerskin Fendrix
Operatőr: Robbie Ryan
Vágó: Yorgos Mavropsaridis
Gyártó: Searchlight Pictures, Element Pictures, TSG Entertainment
Forgalmazó: Forum Hungary
Játékidő: 141 perc
Eredeti premier: 2023. december 8.
Hazai premier: 2024. január 25.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.