Általában nem ígéretes, mikor egy rendező nemcsak a forgatókönyvbe kontárkodik bele, de magára vállalja a főszerepet is. Ilyenkor valami mindig el szokott csúszni, azonban Dev Patel rendezői nyitánya ezt elkerülte és egy izgalmas, látványos és mindenek felett szórakoztató akcióthrillert sikerült letennie az asztalra.
Patel színészi képességét eddig is felesleges volt vitatni, mind a 2016-os Oroszlánban, a 2008-as Gettómilliomosban, mind pedig a tavalyi Henry Sugar csodálatos történetében megcsillogtatta tudását és nemcsak a nézők, de a kritikusok is imádták. A majomemberben övé a névtelen, a filmben csak Bobby-ként hívott főszereplő alakja, kinek bosszúhadjáratát kísérjük végig majd’ 2 órán keresztül. Bobby édesanyját meggyilkolták több tíz emberrel együtt, mikor a város korrupt rendfenntartói és a háttérből irányító szektavezető úgy döntöttek, hogy Bobby-ék lakóhelye más célt kell szolgáljon. Patel karaktere egész életét arra tette fel, hogy megbosszulja anyját, így szépen fokozatosan kezd beszivárogni a városi korrupt elit köreibe mint felszolgáló, miközben egy titkos harcosok klubjában gorillamaszkot viselve vereti szét magát mindennap pénzért cserébe.
Egyértelmű a John Wick-áthallás, a marketingstratégia is erre épült és a filmben is szóvá teszik egy poén erejére a hasonlóságot. Ám ezúttal mégis egy átfogóbb történetet kapunk, mint Keanu Reeves esetében, hiszen a film első felében Patel ugyan tud harcolni, de képtelen helytállni a korrupt rendőrfőnökkel szemben és vesztesként kerül ki az első összecsapásból, félig agyonverve, meglőve és megszégyenítve. Ezzel elveszti a karakter azt a misztikus profizmusát, mely Baba Yagának kijár, azonban a Hanuman legendájára építő harcos mélyebb lesz ezáltal és sokkal emberibb.
Három részre osztható fel A Majomember, az elsőben egy pörgős, de félresikerült bosszúhadjáratot kapunk, a második már egy lényegesen rövidebb, lassabb, de annál fontosabb szakasz, melyben Patel karakterét a korrupt állam által elnyomott és kitaszított közösség fogadja be, és készíti fel a harmadik szekcióra, a tényleges bosszúhadjáratra. Jól elkülöníthető részek, és egyértelműen az egyik nem lenne meg a másik nélkül, viszont ezzel egy olyan felépítést is ad a filmnek, ami az előnyére válik.
Az akciójelenetek látványosak. Nagyon. Azzal, hogy a film elején Patel megverette és meglövette magát egy olyan bizonytalanságot adott nézőinek, melynek hála sose tudhatjuk, hogy épp az adott ütés be fog-e találni, és ha igen, akkor hova. Konstans izgalom vár ránk, mikor bunyóról van szó és az egész természetesen nem lenne kerek, ha a koreográfia, vagy a dallamkíséret félrecsúszott volna, azonban szerencsére erről szó sincs. Szépen átgondolt és kivitelezett verekedéseket, üldözéseket és fegyverharcokat láthatunk, tele kreativitással, remek zenékkel megspékelve. Nem hagy nyugalomban a film, és van, hogy szorosan egymást követve érkeznek az izgalmak, sokszor teljes más kontextusban, éles váltásban. Az egyik legjobb példa erre, és számomra az egyik legkiemelkedőbb jelenetsor, amikor Patel egy baltással találja magát szemben menekülése közben. Amilyen hirtelen kezdődik az összetűzés, olyan hirtelen is ér véget, mégis az a pár perc képes megszégyeníteni egész alkotásokat – nem fair példa, de a Méhész a rajtvonalhoz sem állhatna A Majomemberrel szemben – és közben kedélyes indiai hangjegyekből áll az aláfestés, majd mikor Patel sikeresen kikerül a balta halálos fenyegetéséből újból üldözőbe veszik a rendőrök, immár egy katonai indulóra emlékeztető dobszóló kíséretében.
A történet úgy hiszem clichékből építkezik, mindenki látott már ezeregy ilyen bosszúhadjáratos filmet, ami viszont kiemelkedővé teszi A Majomembert az az átgondoltsága az egésznek. Természetesnek hat, ahogy bemutatja Indiát, az egymásra tornyosuló lakásokat, a temérdek embert, a zsúfolt piacokat és azok eldugott feketepiaci megfelelőit. Apró mozzanatokkal Patel karakterét építik és festik le, mint egy névtelen hős, aki bunyó közben, a földön fekve is figyel arra, hogy az ágy alatt megbúvó kislány biztonságban legyen, a gyorsabb és komplexebb jelenetek pedig az indiai nyomornegyed életérzését jelenítik meg ahogyan kézről kézre jár a lopott szajré, hogy végül 12 ember után Patelnél kössön ki. Ezeken felül Patel megtoldja, a valóvilágból is emel be elemeket és nem fél az indiai politikai történésekhez nyúlni, a megvesztegetésekhez, a lefizetésekhez és a különböző csalásokhoz sem, hogy egy még hitelesebb és ezáltal egy még izgalmasabb alkotást kapjunk.
Nagyszerű akcióthriller lett A Majomember és ugyan néhol még a film sem tudja eldönteni, hogy a társadalmi problémákat helyezze rivaldafénybe vagy a bunyót, de ezeken nagyon hamar átgördül – ahogy a nézők is – és zavartalanul folytatja szórakoztatásunkat.
Gamekapocs értékelés: 8
Rendező: Dev Patel
Producer: Dev Patel, Jordan Peele, Jomon Thomas
Forgatókönyv: Dev Patel, Paul Angunawela, John Collee
Szereplők: Dev Patel, Sharlto Copley, Pitobash, Sobhita Dhulipala, Sikandar Kher
Zene: Jed Kurzel
Operatőr: Sharone Meir
Vágó: Jancsó Dávid, Tim Murrel
Gyártó: Universal Pictures, Monkeypaw Productions
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Játékidő: 121 perc
Eredeti premier: 2024. április 5.
Hazai premier: 2024. április 4.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.