A méhész filmkritika

A méhész húzóereje egyértelműen Jason Statham, viszont, hogy érdemben tudjunk beszélni a filmről tisztáznunk kell először, hogy miről is szól. Statham, vagyis Mr. Clay egy titkos hadcsoport nyugdíjazott tagjaként tengeti mindennapjait méhészkedve, egy kedves, idős hölgy fészerében. Clay-jel soha senki nem bánt olyan jól és tiszteletteljesen, mint az idős hölgy, Mrs. Parker. Sajnálatos mód Mrs. Parker csalás áldozata lesz, ami az öngyilkosságba hajszolja, Clay pedig bosszúittasan elindul, hogy pontot tegyen a csalássorozatok végére és semlegesítse a hálózatot azzal, hogy kiiktatja annak fejét, akit történetesen a remek Josh Hutcherson alakít. 

Ahogy látjuk, a történet nincs túlgondolva, nem kell hatalmas nagy fordulatokra számítani, de szerintem senki nem is várná ezt el egy Statham-filmtől. Én sem vártam el, mikor beültem a moziszékbe, viszont egy pörgős és látványos akciófilmre számítottam, amit sajnos nem kaptam meg, legalábbis nem teljesen. A történet elején, az indítékok és ok-okozatok ismertetésénél, a kapcsolatok bemutatásánál már feltűnt az, ami sajnos a későbbieknek a film egészére vonatkozott, mégpedig, hogy hihetetlenül erőltetett és kínos párbeszédeket hallhat az ember. Először csak legyintettem, mikor főhősünk egy vacsorameghívásra azt felelte, hogy soha senki nem bánt még vele ilyen jól, de utána hálaégnek bevágták a fő-, illetve algenyókat is, és rájöttem, hogy itt nem Statham karakterével lesznek a legnagyobb problémáim.

Szörnyen kellemetlen a filmben „gonoszként” ábrázolt alakok jelleme. Nem túl sikeres keverékei a túltolt – reményeim szerint parodizált, de ebben nem vagyok biztos – „kriptobróságnak”, a Wolf Street farkasának és egy teljesen félreértett Pagan Minnek. Erkölcstelenek és ebből fakad negatív státuszuk, de ezzel nem is lenne probléma, viszont azok a szövegek, melyekkel folyton dobálóznak, hihetetlenül elvesz a komolyanvehetőségükből. Josh Hutcherson karakterét például nem tudnám kifejezetten gonosznak mondani, ami akár jó jel is lehetne, ha egy rétegzett és mély karakterről beszélnénk, de jelen esetben csak egy elkényeztetett, a modern kor kifigurázására is alig alkalmas anyuci kedvencét kapunk, akinek jelenetei és szövegei kellemetlenek és teljes mértékben kerülik a jó ízlés fogalmát.

Mellé még a film utolsó negyedére megkapjuk a zsoldos szuperosztagot, melynek igazából csak a vezetőjét mutatják be, bár azt sem kellett volna. A disztópikus akciófilmek, -játékok egyik jellemzői a kissé túltolt, őrült karakterek, kiknek harsánysága csak vérszomjukkal tud vetekedni. A méhészben is megtalálhatók az ilyen jellegű figurák, viszont míg egy, a félig elpusztult jövőben játszódó alkotásban talán van is helyük, addig a jelenben játszódó akció-thrillerben aligha. Szétszakad miattuk a film lénye, és ezzel nemcsak saját magát, de a nézőt is megzavarja.

Szóval a történet faék egyszerűségű, a párbeszédek nem a legjobbak, sőt többször is inkább zavarók, idegesítők, viszont még így is jó lehetne a film, ha az akció olyan lenne, mint azt a Statham-filmektől megszokhattuk. Muszáj vagyok felhozni példának a Cranket, hiszen az is több sebből vérzik, de sikerül létrehoznia egy olyan adrenalinlöketet a film legelején, mely megragadja figyelmünket, feledteti visszásságait és mindezt majdnem a film végéig meg is tartja. A méhésznek sajnos ez nem jön össze, talán még az akció legelején sikerül megragadnia figyelmünket, de azzal, hogy folyton történetszálat vált és meg-megszakítja a pezsgést, elveszti a nézőket, és nem is sikerül visszaszereznie őket.

A verekedések nem emlékezetesek, az akciójelenetek – mint mikor Statham macska-egér játékot játszik egy maréknyi katonával – a moziszékben ülve talán ötletesnek hathattak, de most egy megoldást sem tudnék felidézni. Kissé olyan érzésem volt a film közben, mintha Stathamék egy saját John Wicket szerettek volna létrehozni, de a profi ceruzásgyilkos helyett csak egy korrekt, bár kissé már elöregedett mesterembert kaptunk, akinek csak azért van könnyű dolga, mert idiótákkal áll szemben.

Összességében A méhészt nem tudom ajánlani senkinek, egyáltalán nem lett kiemelkedő semmilyen szempontból, sőt sokszor inkább átlagon aluli. Kategorikusan nem lehetne kijelenteni, hogy rossz alkotás lenne A méhész, viszont semmiféleképpen nem mondanám jónak - inkább valami langyos, kissé zavaró, de azért végigszenvedhető filmről beszélünk, amit, ha kihagyunk, nem vesztünk semmit. Meghasonlott mivolta miatt nehéz eldönteni, hogy mit is szeretett volna létrehozni az Ayer-Statham-Wimmer triumvirátus, de szinte biztos, hogy nem jött össze nekik. Még a keményvonalas Statham-rajongóknak sem tudnám jószívvel ajánlani, hiszen az a sármos, de életveszélyes akcióhős, akit megszokhattunk Jason Statham képében, már rég tovatűnt, és most már csak régi önmaga árnyékát kapjuk vissza a nagyvásznon.

Gamekapocs értékelés: 5

Rendező: David Ayer
Producer: Jason Statham, Kurt Wimmer, Mark Birmingham
Forgatókönyv: Kurt Wimmer
Szereplők: Jason Statham, Jeremy Irons, Josh Hutcherson, Minnie Driver, Phylicia Rashād, Jonathan Cohen, Emmy Raver-Lampman

Zene: Jared Michael Fry, David Sardy
Operatőr: Gabriel Beristain
Vágó: Geoffrey O’Brien
Gyártó: Metro-Goldwyn-Mayer, Miramax
Forgalmazó: Forum Hungary, Amazon MGM Studios
Játékidő: 105 perc
Eredeti premier: 2024. január 11.
Hazai premier: 2024. január 11.