Fallout 1. évad sorozatkritika

Amikor Todd Howardot, a Bethesda atyaúristenét arról faggatták, hogy mikor készül már el a a Fallout televíziós vagy mozis változata, mindig lerázta a nagyérdeműt. Elmondása szerint rengeteg próbálkozást visszautasított, mivel egyik ötlet sem mozgatott meg benne semmi rendkívülit. Ez most megváltozott, és ehhez Jonathan Nolan, a Westworld alkotója és a The Dark Knight társírója (nem mellesleg Christopher Nolan kisöccse) kellett, aki bevallottan maga is a Fallout-játékok rajongója, szerette és értette az alapanyagot, 2020-ban pedig megszületett a megállapodás, amiből négy évvel később megérkezett a TV-sorozat - egyenesen az Amazon Prime Video-ra.

A Westworld-jegyek, mint olyanok, remekül megfigyelhetőek a Fallouton is, hiszen a western és a sci-fi műfaj elemeit keveri, hol jobban, hol kevésbé - nem véletlen, hogy Nolan áll mindkettő mögött. Sőt, vannak még átfedések, itt is találunk szadista cowboynak megfelelő karaktert, aki egy sugárfertőzött ghoul fejvadász, ráadásul háttértörténetük is hasonló. Nagy szerencséje az Amazon szériájának, hogy egy olyan játékvilágra támaszkodik, amelyről csak úgy lefolyik a retro-futurisztikus atompunk hangulat, és ezt az adaptáció is kiválóan átadja. Olyan az egész, mintha a jövőt közvetlenül a második világháború után képzelték volna el, kiegészítve kannibalizmussal, mutánsokkal és ‘50-es évekbeli, fülbemászó zenékkel. Ugye, nem kell senkinek bemutatni ezeket a jellegzetességeket?

A sztori 219 évvel játszódik az atomháború után, amely elsősorban négy főszereplőre koncentrál. A játékok idővonalára vetítve, a Fallout 3 és 4 eseményei után járunk, szóval egyfajta folytatásként is felfoghatjuk a tévés feldolgozást. Itt van nekünk a bájos és naiv Lucy (Ella Purnell) és tesója, Norm MacLean (Moises Arias), akik a Vault 33-ban születtek, amely egyike a sok földalatti bunkernek USA szerte, ahol a gazdag amerikaiak átvészelhették az atomkatasztrófát. Lucy éppen házasodni készül, ám egy szerencsétlen fordulat után a felszínen találja magát, ahol meg kell keresnie apját, Hanket (Kyle MacLachlan). Szóval itt van egy fiatal nő, aki egész eddigi életét a külvilágtól elzárva töltötte, és csak most ismeri meg a való világot - egy olyan pusztaságot, amely semmiben nem hasonlít arra, amit eddig ismert. Eközben Norm elkezdi összerakni a szomszédos bunkerekhez kapcsolódó rejtély darabkáit.

A felszínen találkozunk Maximusszal (Aaron Moten), aki az Acél Testvériségének tagja, egy olyan csoporté, amely a háború előtti technológiát gyűjti össze, hogy ne kerüljön illetéktelenek kezébe. Feladata az, hogy egy masszív power armorban feszítő felettesét, egy lovagot szolgálja. Szegény Maximusnak nehéz gyerekkora volt, mindenét elvesztette a háborúban, mielőtt bekerült volna a Testvériségbe, de azóta mindent megtett az új családjáért. Ő a leggyengébb karakter a négy közül, motivációi faék egyszerűségűek, nem eléggé összetett a fickó, pont ezért nem is annyira érdekes. Nem úgy mint a ghoul cowboy, Cooper Howard (Walton Goggins), aki az apokalipszis előtt híres hollywoodi színész volt, ám a sugárzás mutánssá változtatta, ami nem csak hosszú életkort adott neki múmiaszerű bőrrel és hiányzó orral, hanem tapasztalatot is, hiszen ő az egyike azon keveseknek, akik ismerték a világot a háború előtt. Számomra Howard volt a kedvenc, talán azért, mert a háttérsztoriját is neki bontották ki a legszebben az írók, két különböző idővonalon keresztül ismerjük meg, hogyan lett egy halk szavú színészből egy rendíthetetlen sivatagi fejvadász. Nem mellesleg színészi játéka messze kiemelkedik a kvartett közül!

Szereplőink útja idővel keresztezi egymást, és bőven lesz hely konfliktusoknak is. Míg a ghoulban nem sok empátia van, Lucy még hisz a jóságban, bár emiatt sokan ki is gúnyolják, sznobnak és naivnak tartják származása miatt. A lány később már szembesül azzal, hogyan tudtak túlélni a nélkülözők segítség nélkül - nem nehéz párhuzamot vonni a mai világgal. Túl sok mélységet viszont ne keressük a Falloutban, hiába szeretne görbe tükröt tartani a kapitalizmusnak, a kommunizmusnak, valamint a különféle vallásoknak - mindezt felszínesen teszi. Habár relatíve sok pénzből készült a széria, Dél-Kalifornia kicsinek hat, hiába tűnnek fel karaktereink új helyeken, nem érezzük azt, hogy nagy távolságokat tennének meg. Maga a posztapokaliptikus világ nem eléggé marasztaló és emlékezetes, noha minden cent meglátszik rajta - a díszleteken bizony nem spóroltak semmit.

Nyilván nagyon nehéz ugyanazt az elvárt minőséget nyolc epizódon keresztül tartani, óhatatlan, hogy itt-ott leül a széria - főleg a közepénél. Noha rengeteg a kikacsintás és a polgárpukkasztás benne, ráadásul ez a fajta különcség jól is áll neki, az egész valahogy nem nagyon áll igazán stabil alapokon. Rengeteg a vér és az erőszak, amiben tényleg nem kertelnek: szakadnak a végtagok, hullnak a fejek, becsapódnak a lövedékek - mindezt premier plánban, talán néha túl sok lassítás mellett. Ugyanakkor a készítők megpróbáltak némi komolyságot is erőltetni magukra, bemutatva a világvége utóhatásait és a társadalomra való hatását. Van perlekedés a diszkrét utópiában, egy-egy bunker biztonságában felnőtt emberek és a sugárszennyezett felszínen tengődő szerencsétlenek között. Ez pedig úgy-ahogy össze is jön nekik. Az ellentétek pedig elfogadható minőségben megkomponált akciójeleneteket során feszülnek egymásnak, tévés műfajban is a merészebb vonalat képviselve. 

Viszont a Fallout narratív szempontból gyenge lábakon áll. Egyes részei erőltetettek, egyszerűen nincsenek olyan emlékezetes epizódjai, mint például az HBO-féle The Last of Us-nak. Félreértés ne essék, bőven nézhető kategóriát képvisel Geneva Robertson-Dworet és Graham Wagner sorozata, még ha előbbinek a Marvel Kapitány és a sekélyes Tomb Raider-mozi volt az ajánlólevele, utóbbinak pedig a Szilícium-völgy. Egyszerűen nem vonja be a nézőt, megmaradunk közömbös szemlélőnek, nincs ami torkon ragadjon minket és még a stáblista után is rajta agyaljunk. Ha viszont ledaráljuk a töltelék-fejezeteket, a fináléban végre összeérnek a szálak és tisztességes lezárást kapunk - csak az odáig vezető órák nem mindig szórakoztatóak. A rendezésre és a fényképezésre egy rossz szavunk nem lehet, bár látszik rajta, hogy az első három részt a Nolan-öcsike rendezte, utána éreztem azt, hogy leül a történet.

Habár hangnemben, világépítésben és karakterekben nagyon eltérő a The Last of Us, a Fallout nem éri el annak a minőségét. Forgatókönyvben, színészi játékban és céltudatos koncepcióban előbbi jön ki győztesen, de van még egy igen fontos előnye Joel és Ellie kalandjának. Ez pedig, hogy a laikusok számára is pont ugyanannyira szórakoztató, nem úgy mint a Fallout, amely tömve van a játékosoknak szóló tolakodó kikacsintásokkal. Mintha a készítők abban látták volna a nyerő formulát, hogy mindig sulykolni kell belénk a fan service-t: legyen benne power armor, lassított csaták, nuka cola, csuklóra erősített, katódcsöves pip-boy és így tovább - csak, hogy tudjuk, mit nézünk. Viszont arról mintha megfeledkeztek volna, hogy a nézők tetemes hányada nem játszott a Bethesda játékaival, és őket fokozatosan kéne bevezetni a világba, nem nyakon önteni utalásokkal, mindenféle kontextus nélkül, hogy még csak pislogni se legyen idejük. Ha viszont rajongó vagy, a TV-sorozat ki fog szolgálni, nem is akárhogy!

A Fallout-sorozat nem lép ki a közepesnél nem jobb szatírák komfortzónájából, ha pedig elfogy az ötlet egyik-másik epizódban, zenés akciójelenetekkel próbálja leplezni a hiányosságokat. Nincs időnk belemerülni a világvége utáni állapotokba - pedig mennyire izgalmas látni az emberiséget a maga állatias valójában, visszarepülve az őskorba, ahol csak az ösztönök uralkodnak! Hiába a jól elkapott felütés és kellő mennyiségű humor, a hullámzó minőségű történetmesélésen és a nem túl izgalmas karaktereken megcsúszik az egész. A már zöld utat kapott második évadban kérnék egy kicsit visszavenni a túl sok információból és hagyni minket elidőzni a részleteken!

Gamekapocs értékelés: 7

Készítő: Geneva Robertson-Dworet, Graham Wagner
Rendező: Jonathan Nolan, Clare Kilner, Frederick E.O. Toye, Daniel Gray Longino, Wayne Yip
Producer: James Altman, Todd Howard, Lisa Joy, Margot Lulick, Jonathan Nolan
Író: Chaz Hawkins, Geneva Robertson-Dworet, Graham Wagner, Karey Dornetto, Kiearan Fitzgerald, Carson Mell, Gursimran Sandhu
Szereplők: Ella Purnell, Aaron Moten, Walton Goggins, Moises Arias, Leslie Uggams, Zach Cherry, Kyle MacLachlan, Dave Register
Zene: Ramin Djawadi
Operatőr: Stuart Dryburgh, Teodoro Maniaci, Alejandro Martínez, Dan Stoloff
Vágó: Ali Comperchio, Micah Gardner, Daniel Ray Koobir, Yoni Reiss
Gyártó: Amazon Studios
Forgalmazó: Amazon Prime Video
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 8
Premier: 2024. április 11.