A csapda filmkritika

1985-ben az Egyesült Államok kormánya végrehajtotta a Flagship hadműveletet, melynek hála több, mint száz szökésben lévő elítéltet elfogtak. A siker kulcsa? Ingyenjegyeket kaptak az elítéltek egy Washington Redskins - Cincinnati Bengals meccsre, ahol csapdát állítottak nekik és így összesen 101 embert fogtak el – többek szerint ez volt az USA történetének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tömeges letartóztatása.

Shyamalan ezt vette alapul, mikor megírta A csapdát, csak több száz ember helyett egy szereplőre, pontosabban egy sorozatgyilkosra koncentrál a történet. A film háromnegyede Lady Raven koncertjén játszódik, ahol egy szinte már mintaapukát és lányát kísérjük végig, majd szépen lassan bontakozik ki a cselekmény és fény derül arra, hogy az apuka egy sorozatgyilkos, akit csapdába csaltak a koncerttel. Innentől egy üldözés veszi kezdetét, és mindkét oldalt – az üldözőt, illetve az üldözöttet - kissé megfigyelhetjük, hogy hogyan is szeretnének túljárni a másik eszén. Izgalmas alapötlet ugyan, de a megvalósítása olyannyira elcsúszott, hogy sokszor mintha egy 2000-es évek eleji Disney-filmet láttunk volna a nagyvásznon, amit valaki nagyon ügyetlenül egy thriller köntösbe szeretett volna becsomagolni.

Összességében nem lehetne kiemelni, hogy pontosan mely aspektusán hasalt el a film, hiszen egy koherens egészt alkot, mégis a végeredmény annyira vértelen és már-már semminemű, hogy ha hagy is szájízt maga után – ami felől kétségeim vannak – az is inkább a kellemetlen felé fog tendálni.

Az egyik leghíresebb macska-egér játékot képernyőkön DiCaprio és Tom Hanks főszereplésével láthattuk, Kapj el, ha tudsz címen. Ugyan merő balgaság lenne egy Spielberg-minőséget elvárni Shyamalantól, mégis rendre fel fog merülni a nézőben az összehasonlítás, hiszen hasonló szituációkban láthatjuk mi is főszereplőnket – akit egyébként Josh Hartnett alakít -, ahogy kisebb-nagyobb trükkökkel próbálja elkerülni a rendőrség figyelmét, miközben fenntartja a családapa szerepét, aki mintapolgár is lehetne.

A furfangosnak szánt megoldások sajnos alulmaradnak és emiatt az olyan jelenetek, melyekben Hartnett karaktere az „ellenség” táborában közlekedik észrevétlenül nem érik el a kívánt hatást: nem tartja lázban a nézőt. Sokszor légből kapottnak fogjuk érezni az ügyeskedő sorozatgyilkos cselekedeteit, és egyáltalán nem az a pszichopatákra jellemző rideg zsenialitás, hanem inkább egy pár kémfilmet látott normál ember alakja jelenik meg előttünk. Ezzel nem lenne baj, ha a film nem sulykolná a nézőkbe, hogy márpedig egy profi gyilkosról van szó, egy hidegvérű emberről, aki tökéletesen el tudja választani a családapa énjét és a sorozatgyilkos énjét egymástól úgy, hogy mindkettőben brillírozzon.

A legnagyobb hibája A csapdának ez, egyszerűen nem tud megfelelni az alaptörténet által felállított és elvárt ravaszságnak. Annyira bagatellnek tűnnek a fordulatok, hogy sokszor – a koncerti légkör nagyban hozzájárul ehhez – egy tinédzsereken szánt filmre emlékeztetnek a történések, sőt van egy-egy megoldás, amik teljes mértékben mellőzik a logikát, és ez egy halálos ítéletet jelent a filmnek.

Másik hatalmas ballépése a filmnek az az FBI-os profilozó személye, a macska-egér játék kritikus szereplője, a macska. Történet szempontjából egyértelműen fontos karakter lenne a profilozó, mégis a karakterépítés – ahogy a film többi aspektusa is – nyeszlett és ötlettelen lett. Nem látjuk olyan helyzetekben Hayley Mills karakterét, amivel fel lehetne húzni rá egy kultuszt, inkább mint egy háttérben megbúvó marionett-mester, azonban ezt sem sikerült a kellő misztikummal véghez vinni. Rejtélyesnek akarják beállítani a profilozót, egy zseninek, de hasonlóan főszereplőnkhöz, a papíron jól hangzó karaktermodellt nem a megfelelő hozzáértéssel alkották meg, így inkább egy kötelező, mintsem egy érdekes és magával ragadó szereplőt kapunk.

A szereplőgárda egyébként feldobja kicsit az alkotást: Hartnett ugyan nem a legjobb sorozatgyilkos, de a minta apa szerepet remekül alakítja, Saleka Shyamalan énekesnője meglepően kellemes látványt nyújt a vásznon, Ariel Donoghue és Alison Pill pedig nagyszerű támaszkarakterek. Kár, hogy így sem tudják megmenteni a filmet.

A csapda nem lett egy jó film. Nem nevezném kifejezetten rossznak, de az biztos, hogy a jó nem itt kezdődik. A felemás hangulat, a sok ötlettelen vagy hanyagul megvalósított történés, csavar sokkal nagyobb negatív hatást kelt bennünk, minthogy azt bármi ellensúlyozni tudna. A legtetejébe pedig van pár logikai hiba is a filmben, hogy biztosan csalódottan hagyjuk el a mozitermet.

Gamekapocs értékelés: 5

Eredeti cím: Trap
Rendező: M. Night Shyamalan
Producer: M. Night Shyamalan, Ashwin Rajan, Marc Bienstock
Forgatókönyv: M. Night Shyamalan
Szereplők: Josh Hartnett, Ariel Donoghue, Saleka Night Shyamalan, Hayley Mill, Alison Pill
Zene: Herdís Stefánsdóttir
Operatőr: Sayombhu Mukdeeprom
Vágó: Noëmi Preiswerk
Gyártó: Blinding Edge Pictures
Forgalmazó: InterCom Zrt.
Játékidő: 105 perc
Eredeti premier: 2024. július 24.
Hazai premier: 2024. augusztus 1.