Batman: A köpenyes lovag sorozatkritika

Soha az életben nem hittem volna, hogy így 30-on felül, több száz filmmel, tévésorozattal, könyvvel és képregénnyel a hátam mögött valamin még komolyan meg fogok tudni lepődni a popkultúrával kapcsolatban, de ahogy mondani szokás, ember tervez, isten… apropó, Hollywood végez, meg hát mégiscsak furcsa idők járnak mostanság a szórakoztatóiparban. Hogy hová akarok kilyukadni? Rögtön rátérek a lényegre. Szóval már egészen korán volt szerencsém találkozni a képregényekkel és a szuperhősökkel, nagyjából úgy hat esztendősen – s mint rajtam kívül sok más gyereket, úgy engem is egy csapásra elbűvöltek a daliás, maszkos, köpönyeges igazságosztók. Két pofára zabáltam Superman, Pókember, Spawn, az X-Men és persze Batman izgalmas kalandjait, és noha nagy bajban lennék, ha meg kellene neveznem azt a hőst, akit a legjobban szeretek, ha az életem múlna rajta, akkor talán a Sötét Lovagot jelölném meg a kedvencemnek.

Az évek során bődületesen sok Batman-képregényt olvastam el, láttam az összes filmet, rajzfilmet, tévésorozatot, játszottam szinte az összes videójátékkal, tehát bizton állíthatom, hogy jó mélyen magamba szívtam a Denevér-mítoszt, és eléggé otthon vagyok a témában. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert megérkezett a Prime Video streaming-platformjára a legújabb Batmanes animációs széria, A köpenyes lovag, amely egyszerre inspirálódik a ’40-es évek sötétebb és szikárabb hangulatú füzeteiből és a ’90-es évek DC-s rajzfilmsorozataiból, köztük a legendás The Animated Series-ből (a továbbiakban TAS), amin velem együtt még rengeteg gyerek felnőtt, és a sokak véleménye szerint mindmáig a legeslegzseniálisabb Batman-interpretációnak számít.

Menjünk szépen sorjában! A köpenyes lovag koncepciója a címszereplő ridegebb és erőszakosabb korszakát eleveníti fel, sokat kölcsönöz Az első év című sztori Gotham-ábrázolásából, a képi világ a retrós, art decós stílust idézi, és úgy en bloc az egész sorozat az ikonikus TAS szellemiségét viszi tovább, ráadásul minden idők egyik legjobb képregényírójával, Ed Brubakerrel, illetve azzal a Bruce Timm-el a fedélzeten, aki a ’90-es évekbeli szériáért is felelt. Szóval megcsinálnak egy ilyen sorozatot, ami már látatlanban is instant nyálcsorgatásra késztet, olyan dolgokat ígér, amik hallatán teljesen bizonyos, hogy minden rajongó megnyalja majd mind a tíz ujját – aztán mégis jön a hideg zuhany: nem nekem szól. Mi több, igazából azt is kétlem, hogy ez a sorozat az igazi hardcore Batman-fanoknak készült volna.

Most biztos azt hiszitek, hogy a jó öreg woke-szálra kenhetünk mindent, hiszen a megszokott  módon A köpenyes lovagban is minden férfi életképtelen (néha még maga Batman is), nincs logika a rasszváltás, legfőképp a női Pingvin mögött, amin amúgy már a premier előtt felháborodott a rajongói közösség (elvégre 2024-et írunk, csoda lenne, ha valami végre simán menne, és nem dobnák oda megint a kenyeret és a cirkuszt a népnek), meg hogy a széria már a legelső epizódban is egy csomó olyan elemet tartalmaz, ami alapján rögtön rájössz, hogy miért áll ez a sorozat 96%-on a Rotten Tomatoes-on. Nem mondhatjuk, hogy ez a sorozat alapvető problémája, ugyanis ezzel csak a felszínt kapargatnánk, mivel A köpenyes lovag problémája nem egy torta, a tetején habbal. Nem, ez egy böhömnagy jéghegy, aminek a csúcsán a női Pingvin ül, az alja viszont annyira széles és masszív, hogy az kivétel nélkül mindent elsüllyeszt, és így jutunk el a végső konklúzióig, hogy a teljes képet látva totál olyan benyomást kelt, mintha a készítőknek halvány lila gőzük sem lenne az egész Batman-univerzumról.

Tehát lendüljünk túl Oswalda Cobblepotton, meg azon, hogy az alkotók pusztán csak azért csináltak belőle nőt, mert Bruce Timm (akiről a munkássága alapján mindenki azt feltételezi, hogy nála jobban kevesen ismerik a Denevér-mítoszt) úgy gondolja, hogy nincs elég jó női Batman-gonosztevő, és ezen a nyomvonalon haladva kb. ez az egy tulajdonsága van a karakternek. Meg az, hogy megöli a saját, tulajdon fiát az ősellensége egyik emberének a bemondása miatt. Lépjünk tovább azon is, hogy a Sötét Lovag sokszor konkrétan mellékszereplővé degradálódik a saját sorozatában, az ügyeket pedig nagyrészt nem is ő oldja meg, hanem a női karakterek. Ezek csupán amolyan zavaró apróságok, mivel az igazi gond az ezzel a szériával, hogy nem koherens a történet, egyik figurának sincs karizmája, és úgy összességében hiányzik belőle a hangulat.

Ez ugyanúgy igaz a korelhelyezésre és a narratívára is. Ami előbbit illeti, a sorozat, mint ahogy fentebb említettem, a TAS ellentmondásos dizájnját eleveníti fel, amiben egyaránt megtalálhatóak a régi autók, a katódsugaras televíziók, a dobtáras gépfegyverek, a hatlövetű pisztolyok, és a nyomtatott újságok, mint a szupermodern Batmobil és a főhős high-tech kütyüjei. Illetve csak szeretné feleleveníteni, mivel hiába minden igyekezet, a képi világ borzasztóan sótlan és üres. Olyan az egész, mintha az alkotók összeírták volna egy papírra a ’40-es évek jellegzetes elemeit, aztán csak úgy tessék-lássék módon beszúrták volna őket bizonyos helyekre, és végül ezt a félkész, amúgy csak egy szimpla ízelítőnek szánt vázlatot dobták a nézők elé.

És akkor az utóbbiról még nem is beszéltünk. Mindegyik epizód más-más antagonistát helyez középpontba, akik mind-mind egy kicsit más formában tűnnek fel a korábbi adaptációkhoz képest. Pontosabban nem kissé, hanem annyira máshogy, hogy szinte rájuk sem lehet ismerni, és ennyi erővel új nevet is kaphattak volna, annyira nem egyeznek az eredeti, jól ismert karakterekkel – emellett rettenetesen érdektelenek is, a gyakorlatilag főszereplőkként tetszelgő Barbara Gordonnal és Renee Montoyával együtt. Barbara és Renee, oh, igen… azt talán még le tudtam volna nyelni, hogy ebben a sorozatban ők ketten fontosabb figurák a Sötét Lovagnál (elvégre ott van a zseniális Gotham Central képregényszéria, ami a bűnös város rendőrállományának mindennapjait volt hivatott bemutatni), de hogy a dialógusok több helyen is a Szex és New Yorkot, valamint a Gossip Girlst idézik, már kevésbé.

Ám akin keresztül a leginkább meglátszik, hogy a komplett sorozat az „azért legyen más, hogy ne olyan legyen, mint régen” szellemiségben készült, és hogy Bruce Timm a ’90-es és a 2000-es években már az összes érdemi puskaporát elpufogtatta, az nem más, mint Harvey Dent, azaz Kétarc. A karakter itteni változata egy igazi önelégült, nárcisztikus barom, aki mindent csak a saját hatalmának növelése érdekében tesz, így barátsága Bruce Wayne-nel is totál értelmezhetetlen: elvileg azért küzd, hogy megtisztítsa a várost a mocsoktól, mégis lepaktál a maffiával, így a sorsszerű bukása és az ezzel járó drámája, illetve karakterfejlődése semmilyen szinten nem működik. Tulajdonképpen megérdemelte, amit kapott. Persze az írók a végén kiizzadnak magukból egy erőltetett önfeláldozást, de akármennyire ragaszkodnak a jó öreg hollywoodi szabálykönyvhöz, egy jó cselekedetet nem ír felül ezer rosszat. Magam sem hiszem el, hogy ezt mondom, de ennél még a Mindörökké Batman is jobban prezentálta a karaktert.

Nem mintha a TAS-hoz mérhető csodát vártam volna, de mégis, hol van az a gyönyörű karakterív, amit ott mutattak be Dent kettős személyiségével, a gonosz énjével, akit elkeseredve próbált elnyomni, mígnem az az ikonikus baleset után megállíthatatlanul előtört belőle, így formálva őt egy mélységesen tragikus karakterré? (Természetesen Kétarc morális rendszerét és igazságszolgáltatását szimbolizáló pénzérméjének funkciója itt teljes mértékben kimaradt, nem több egy kötelező kelléknél.) Meg úgy egyáltalán: hol vannak az olyan frappáns epizódok, mint például a Majdnem elkaptam, a Jégszív, A nevető hal, vagy Az ember, aki megölte Batmant? Félreértés ne essék, nem konkrétan ilyen minőségre számítottam – de a TAS legrosszabb része is mérföldekkel nézhetőbb és érdekesebb, mint A köpenyes lovag legjobb epizódja.

Önmagában ez még nem lenne akkora katasztrófa – de pont egy Bruce Timmtől? Már bocsánat, de… mi a jó büdös p*csa történt? Persze a profi kritikusok maximálisan elégedettek, röpködnek az 5 csillagok, meg a 10/10-ek, évtizedek óta nem készült ilyen zseniális Batman-rajzfilm, az egyik legjobb Bőregér-adaptáció valaha, az Emmy-díjak már most borítékolhatók, meg minden, és naná, hogy készül a második évad, de ha nem haragszotok meg érte, arról már biztos nem én fogom írni a kritikát.

Gamekapocs értékelés: 4

Eredeti cím: Batman: Caped Crusader
Készítő: Bruce Timm
Rendező: Christina Sotta, Matt Peters, Christopher Berkeley
Producer: Adamma Ebo, Adanne Ebo, Gabriel Strick
Író: Jase Ricci, Bruce Timm, Greg Rucka, Ed Brubaker, Adamma Ebo, Adanne Ebo, Halley Gross, Marc Bernardin
Szereplők: Hamish Linklater, Jason Watkins, Krystal Joy Brown, John DiMaggio, Gary Anthony Williams, Michelle C. Bonilla
Zene: Frederik Wiedmann
Vágó: Mark Stone
Gyártó: Bad Robot Productions, 6th & Idaho Motion Picture Company, DC Studios, Warner Bros. Animation, Amazon MGM Studios
Forgalmazó: Amazon Prime Video
Játékidő: 22-24 perc
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 10
Premier: 2024. augusztus 1.