A Sonyn kívül minden értelmes ember tudta, hogy a Pókember nélküli Pókember-univerzumnak az ötlete már a legelejétől kezdve halálra volt ítélve, senki sem kérte, senki sem mondta, hogy ilyen filmekre van szüksége, legalábbis nagyon-nagyon elszánt fanatikus rajongónak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy ez a terv a legminimálisabb szinten is működőképes lehet. 2018-ban, a szuperhősmánia csúcsán aztán jött a Venom, ami olyan volt a Sonynak, mint amikor egy pókerjátszmánál az első körben hagynak nyerni, te meg elhiszed, hogy ez később is sikerülni fog, de a végén a gatyádat is elveszted. Ezt követték az olyan agyament elképzelések, hogy a Morbius jó film, csak a kritikusok indokolatlanul lehúzták, ezért még egyszer meg kell azt futtatni a mozikban. Hogy meg voltak róla győződve, hogy a Madame Web majd nagyot fog menni, és tényleg ez kell az embereknek. Hogy ennek a filmnek a hatalmas bukása után még kinyomnak egy Kravent is.
A Sony önpusztítását és hozzá nem értését tökéletesen példázza az, hogy egy ideig még El Muertónak is külön filmet akartak csinálni, aki – javítsatok ki, ha tévedek – eddig összesen kétszer szerepelt a képregényekben. Az egyetlen sikerük a Venom-trilógia, de attól függetlenül, hogy azt még félig-meddig elvitte Tom Hardy lelkesedése és a karakter iránti szeretete, a főhős prezentálása külön fejezetet érdemel a „Hogyan heréljünk ki egy népszerű figurát” című könyvben. Erre most jött a Kraven, a vadász, ami nem csak kritikailag szerepelt le, de konkrétan még az eddigi legnagyobb anyagi bukásuknál, a Madame Webnél is kevesebb bevételt termelt. A Sony elképzelhetetlen mennyiségű pénzt égetett el ezekre a filmekre, aminek kb. a kilencven százaléka meg sem térült. Ezt szándékosan, készakarva sem tudták volna jobban elcseszni, ezt már-már tanítani se lehet.
A Kraven ugyan valamivel jobb film, mint a Morbius és a Madame Web, viszont lényegében ez az egyetlen pozitívum, amit elmondhat magáról. Már az alapfelvetésnél el van baltázva az egész: az egy dolog, hogy Aaron Taylor-Johnson kínos pózolására van felhúzva a komplett produkció (minden jelenetben bevágják az izmos hátát – természetesen félmeztelenül – és te a harmadik ilyen alkalomnál már felnyerítesz), de ha eddig valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva azt gondoltad, hogy a Sonynak van valami halványan fogalma arról, mit akar ezzel a franchise-zal, milyen irányba szeretné vinni és milyen közös végpontra tervezi kifuttatni, akkor azt a Kraven úgy söpri félre egyetlen suhintással, mint ahogy Thanos elcsettintette a fél univerzumot. Annál is inkább, mivel az aktuális főszereplő nemhogy nem gonosz, de még antihősnek sem igazán lehet nevezni – körülbelül annyira tartozik bele ebbe a kategóriába, mint mondjuk Schwarzenegger a Kommandóban vagy Stallone a Rambo 2-ben.
Ami abból a szempontból nem rossz, hogy a Sony korábbi Marvel-filmjeiben eléggé hadilábon állt azzal, hogy másfél-két óra alatt faragjon antihősöket olyan karakterekből, akiknek a képregényben ehhez húsz év és többszáz füzet kellett, szóval végülis tényleg, minek próbálkozzanak, de végeredményben az itteni Kraven mégis totál szembemegy az eredeti figurával. Ugyan kamionként csörtetve vadássza le áldozatait (persze mindig embereket, állatokat sosem, nehogy a PETA infarktust kapjon), az érzékei kifinomultak, a falon is tud mászni, amolyan Morbius-stílusban, de ezen felül úgy gyakja le a rosszarcúakat, mint egy nyolcvanas évekbeli akcióhős. Fröcsög a vér, akad egy-két brutális halálnem és némi trancsírozás is – mondjuk a kreativitástól ezek messze vannak, mivel a vágás borzalmas, túl rövidek a snittek, túl keveset látunk belőlük, szóval a Kraven az R-kategóriás megközelítésétől függetlenül nem ad semmiféle feldolgozást a gyerekbarát Venom-filmek elpuskázott lehetőségei után.
Ami a gonosztevőket illeti, azok három különböző részbe mehettek volna: az egyiknek gyakorlatilag az a szuperképessége, hogy el tud számolni háromig, a másik CGI-t hivatott prezentálni (az állatokat mintha Az oroszlánkirály élőszereplős remake-jéből és a Mufasából vették volna kölcsön), és végül, de nem utolsó sorban ott van Rhino, aki a hátitáskájával, a betűrt ingével és a szemüvegével tökéletes jól lakott napközis cosplay, rinocérosz-formában meg – az elszakadhatatlan farmernadrággal – olyan, mintha egy kilencvenes évekbeli Cartoon Network-rajzfilmsorozatból lépett volna ki. A cselekmény ezerszer lerágott sablonokkal operál (akár a tizedjére megmikrózott háromhetes rántotthús), tele van tömve csupa kontextus nélküli pillanattal, mint egy South Park-epizód, de a filmben amúgy is mindennemű logika nélkül hányták egymásra a jeleneteket. Tehát semmi extra, napestig lehetne sorolni a problémákat, de minek, teljesen felesleges, nyugodtan bemásolhatnám ide az előző öt Sonys Marvel-film kritikáját, a séma nagyjából ugyanaz. Ha bottal ütnének, sem tudnék többet írni erről az egészről, maximum feltehetem a szokásos kérdést, hogy most épp kik lettek az aktuális film legnagyobb vesztesei.
A Sony megint egy rakás lóvét szórt ki az ablakon, de hát ugye ez egy bírósági tárgyaláson sem lenne mentség, szóval irány a villamosszék, de hogy az amúgy eddig kifejezetten jó filmeket rendező J.C. Chandor, valamint az egész jó színészként számontartott Aaron Taylor-Johnson miért pont a Sonyval paktált le, az érthetetlen. Nincs az az isten, hogy nem volt ennél jobb alternatíva. Utóbbi esetében különösen fájó a bukás, mert Taylor-Johnson nem először kóstol bele a szuperhős-zsánerbe, de többszöri próbálkozás után úgy tűnik, hogy nem ez az ő területe. Az MCU-ban már a második feltűnésekor kinyírták, a Kravent már most mindenki elfelejtette, pedig alig több mint két hete volt a premier, de sovány vigasz, hogy siker esetén sem húzta volna sokáig, tekintve, hogy a direktor már a Kraven utolsó vadászatának az adaptálását vizionálta. Szóval tragikomédia az egész, és szerencsére most már a Sony is realizálta ezt: leállnak az élőszereplős Marvel-filmekkel, és ezután csak Pókemberre, illetve az animációs projektekre fókuszálnak.
Király, hogy ehhez hat év és hat mozgóképes merénylet kellett, de hát ahogy mondani szokás, jobb később, mint soha. Talán nem ártott volna már korábban beemelni valahogy a falmászót (mint nemrég kiderült, ezt amúgy nem akadályozta semmi), mert ez a Kraven-film is olyan lett mint egy Michael Bay film robbanás nélkül.
Gamekapocs értékelés: 4
Eredeti cím: Kraven the Hunter
Rendező: J. C. Chandor
Producer: Avi Arad, Matt Tolmach, David Householter
Forgatókönyv: Richard Wenk, Art Marcum, Matt Holloway
Történet: Richard Wenk
Szereplők: Aaron Taylor-Johnson, Ariana DeBose, Fred Hechinger, Alessandro Nivola, Christopher Abbott, Russell Crowe
Zene: Benjamin Wallfisch, Evgueni Galperine, Sacha Galperine
Operatőr: Ben Davis
Vágó: Chris Lebenzon, Craig Wood
Gyártó: Columbia Pictures, Marvel Entertainment, TSG Entertainment II, Arad Productions, Matt Tolmach Productions
Forgalmazó: Sony Pictures Releasing
Játékidő: 127 perc
Eredeti premier: 2024. december 13.
Hazai premier: 2024. december 12.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.