Világrekorder a 8000 darabos Nintendo-kollekció

#27: Nadrág
A nadrág a láb és az altest takarására és melegen tartására viselt elágazó ruhadarab, a mai ember számára általános ruhakellék, az ókori lovasnomád népektől származik. A magyarok történelme során mindig alapvető ruhadarab volt, Nyugat-Európában azonban csak a 16. század óta általános a használata.

Története
Ókor

Szkíta íjászok, i. e. 4. század.
A történelem kezdetén a férfiak és a nők egyaránt szoknya típusú alsó ruhadarabokat viseltek. Az ókori eurázsiai lovasnomád népeknél alakult ki a nadrágviselés szokása. Nadrágban ugyanis sokkal kényelmesebb volt lovagolni, mint szoknyában! A lovasnomádoknál a férfiak és a nők egyaránt nadrágot hordtak, hiszen mindkét nem képviselői lovagoltak.

Az ókori Kínában csak a lovasok viseltek nadrágot. A hagyomány szerint az észak-kínai Csao állam Wu nevű uralkodója öltött először nadrágot i. e. 375-ben, az északi lovasnomád népek mintájára.

A ránk maradt emlékek alapján tudjuk, hogy nadrágban jártak a szkíták és a szarmaták, de a babiloniaknál, perzsáknál, phrügöknél, pártusoknál és galloknál is használatos ruhadarab volt.

A rómaiakat annyira meglepték a gallok nadrágjai, hogy Gallia egyik részét nadrágosnak (Gallia Braccata) nevezték el. Rómában a nadrágot csak a késői császárok korában kezdték hordani (férfiak), ellentétben a galliai és Germaniai légiók katonáival, akiket a zord éghajlat már jóval előbb rákényszerített eme ruhadarab viseletére. Öreg és beteges rómaiak azonban már előbb is viseltek nadrágot (femoralia v. feminalia), sőt életének végső éveiben maga Augustus császár is felöltötte.

Adelvald longobárd királyról mondják, hogy a germán népek között elsőnek vezette be a nadrág divatját, de egy dániai bronzkori sírban is találtak már nadrágot.

Középkor

Pantallót viselő francia forradalmár
A középkori Nyugat-Európában végül a magyarok hatására terjedt el a nadrág általános használata. Itt ugyanis addig a férfiak is szoknyát hordtak. (Ez máig megmaradt például a skótok népviseletében.) Korábban elsősorban a hidegebb északi országokban hordtak nadrágot. Itt a nők is viselték (például a lapp és a grönlandi asszonyok), ellentétben az enyhébb éghajlatú vidékekkel, ahol csak a férfiaknál vált általánossá. Az északi népeknél még éjszakára sem vetették le.

Míg a szegényebbek egyszerű parasztnadrágot hordtak, az előkelő férfiak között különféle nadrágdivatok alakultak ki. Így például a 12. századtól kezdve a nadrág két részből állt: az alsó a térden felül a comb közepéig érő harisnyaszerű nadrág volt, míg a felső a 19. századi úszónadrághoz hasonlított (Bruch v. Broche), és kettős fűzős szíjakkal kapcsolták egybe.

A 15. században kezdték viselni az úgynevezett plundranadrágot (bugyogó), melyhez a gazdagabbak töméntelen mennyiségű szövetanyagot használtak fel. A 16. századbeli francia nadrágok (I. Ferenc korában) még térdig sem értek, III. Henrik idejében pedig csak az ágyékot takarták el. Amikor a nők krinolint kezdtek hordani, a férfiak kitömték nadrágjaikat. Ez Angliában (I. Erzsébet idején) olyan arányokat öltött, hogy a parlament ülőhelyeit ki kellett bővíteni.

Az alsónadrág a 16. századbeli krinolinokkal jött divatba, és először az olasz kurtizánok hordták, majd Franciaországban is elterjedt (IX. Károly udvarában), az olasz Medici Katalin kezdeményezésére.

XIV. Lajos korában nyerte el végleges alakját a selyemharisnyával együtt viselt francia térdnadrág, a culotte (ejtsd: külot), amely aztán divatban is maradt mindaddig, míg a 18. század vége felé a pantalló (hosszúnadrág) ki nem szorította.

Nadrág és forradalom
A ruhadarab fontos, jelképes szerephez jutott a francia forradalomban, ahol a culotte, a térdnadrág a gyűlölt arisztokraták szimbólumává vált, szemben a kétkezi, dolgozó emberek munkához viselt nadrágjával, a pantalon-nal, pantallóval. A sans-culotte-ok (ejtsd: szankülot), azaz a „térdnadrág nélküliek” büszkék voltak arra, hogy a társadalomnak nem élősdi, hanem alkotó tevékenységet végző tagjai, ennek megfelelően hosszúnadrágot viseltek, tegezték, polgártársnak szólították egymást, sőt az általuk viselt frígiai sapka, a forradalom másik szimbóluma is eredetileg „munkaruházati” kellék volt.

Elnevezései és eredetük
A nadrág régiesebb, illetve a divatszakmában használt másik elnevezése a pantalló. Népies neve a gatya, amely eredetileg a bőszárú vászonnadrágot jelentette, ma pedig mindenféle nadrágra használják humoros kifejezésként.

A nadrág szó az ószláv na-drzsatyi („rajtatartani”) kifejezésből származik. A pantalló szó az olasz vándorkomédia, a commedia dell’arte állandó figurájának, Pantalónénak, a velencei kereskedőnek a nevével kapcsolatos, és az általa viselt velencei hosszú nadrágra utal. A gatya szó eredete a szerb-horvát gate („parasztnadrág”). Az alsónadrág becézett formája a „bugyi”, ami a bugyogó (buggyos nadrág) rövidítése.

Gondolatébresztőként: a német és horvát wikipédia magyar eredetűnek tekinti a gatya szót. A gaće (nem gate) szó inkább tűnik magyar eredetűnek, ez egy kicsit idegen a szerb/horvát nyelvtől. Érdekesség, hogy ők a bugyit ženske gaće-nak, női gatyának hívják.