Shellshock 2: Blood Trails

  • Írta: zoenn
  • 2009. február 25.
Link másolása
Értékelés 5.6
A nagy visszatérők közönség elé tárásával az Eidos is bepróbálkozott ismételten. Ha már a második világháború lejátszott menet, íme, a hatvanas-hetvenes évek szorongatott konfliktusa, a vietnámi rezsim megdöntésére ácsingózó jenkik arcul csapása. Az előd naturalisztikusságra épített, ahol elfelejthettük a hősiességért járó kitüntetéseket, háborús bűntények sokaságát vihettük végbe, s ezt el is intézték annyival, hogy csupán a túlélésre játszunk. A Shellshock 2 is a túlélésre épít, de történelmi hűséget megfejelték némi fertőzöttekkel való hacacáréval, a horror elemek létjogosultsága azonban erősen kérdéses, ahogyan a végtermék minősége is.
Az Eidos 2004-ben irigykedve figyelte a nagyobb kiadók sikereit, s a világháborús ömlengéseket a '67-es Észak Vietnámjába helyezte, egy nevesincs baka szemszögébe, aki attól a pillanattól kezdve, amikor kiszáll Saigonban a csapatszállító repülőből, elszabadul a pokol, amikor éppen nem a vietcongokra gyújtottuk rá a dzsungelt, a bázison könnyűdrogokon feledtük a kiszolgáltatottságot, valamint a közeli fabódéban hódolhattunk a távol-keleti prostituáltak szolgáltatásainak. A brutális hangulatban nem volt hiány, a Guerrilla Games alkotása azonban mégis a felejthető kategóriába csúszott, mivel a középszerű kivitelezés inkább zavaró volt – pedig akik a Killzone 2-t fejlesztették, azoktól többre számítottunk volna. A kiadó mégis látott potenciált a folytatásban pláne, hogy az előd is tisztességes pénzügyi eredményeket ért el mindezek ellenére, ami öt év elteltével meg is érkezett a Rebellion hegesztésében, s ismét csak egy kiszámíthatatlan csapat, mellettük szól az Aliens vs. Predator és a meglepően egyedi és varázslatos Sniper Elite.


Maga a kezdés egészen megkapó, éjszakai városi hangulat, sejtelmesen operálás a fény-árnyék effektekkel, riadó és egységünk lesomfordál az utcára. Amit a jótékony homály eltakar, azt a második pálya már nem képes titokban tartani – hiába, kurrensgen cím, a Blood Trails technikai megvalósítása idejétmúlt, durván kiütköznek hiányosságai a jelen kor gyöngyszemeivel szemben. Bár a szürke, fakó színek, s ez a misztikus hangulat, amit már itt megteremtenek, szerencsére az egész játékot végigkíséri, holott inkább tűnik egy három éves programnak. Ám ha hangulatban mégis képes meglepően jó húzásokra, egy esélyt mindenképpen megérdemel. A töltési idők érthetetlenül hosszúak, nem értem miért gondolkodik ennyit 4 giga RAM mellett is – a szögletes geometria és statikus összkép, mint kapott látvány ennyit érne?


Már megint az a rohadt háború, megkapod a behívót, inkább farmerkednél odahaza, vagy egy gyárban teljesítenéd a szalagmelót, helyette itt vagy ebben a trópusi pokolban. Nem vagy egy haza megmentője, legszívesebben nem ontanád a véred még az édestestvéreidért sem, pláne ezekért a barmokért, akiket szakaszodban látsz. Mind-mind egy szánalmas fickó, nem is számíthatnál rájuk, védik az irhájukat és elmélkednek, hogy bizony otthon milyen szép is jellemtelen életük. Kapjátok a parancsot, ezek a vietkongok meg alattomos módon mindenhol ott vannak, még a helyőrségen sincs nyugalom a város közepén. Minden nap meglepetés: egyszer a hegyek között baktatunk a monszun idején, máskor ótvar romok között keressük az ellenség járatait és a dzsungel… az az átkozott sötét dzsungel, mindenhol az van. Az ellenség pedig támad, csapdát állít ott, és ahol csak tud, pont, amikor nem is számítanál rájuk.


Mi derék GI-ok keressük a magunk igazát ebben a rohadt háborúban – a játék első harmada egy minden tekintetben pontatlan kivitelezésű tucat-FPS-nek tűnik, olyan elemekkel, mint a folyton újraéledő és szakaszokban érkező ellenfelekkel. Útválasztási lehetőség egyáltalán nincs, megyünk előre, gondolkodás nélkül, lőszereket, fegyvereket veszünk fel és ami valójában a játék címét adná, az igazi Shellshockot – az már inkább nevetséges: a granátok és robbanószerek hatása, kiszámíthatatlansága miatt léphetünk az Alt+F4-re. Pedig a türelem zombit terem, a sekélyes akciót idióta horrorfilmekből csent megoldásokkal próbálták überelni: nosza van titokzatos vegyi anyag, a „Fehér Lovag", s az ezt szállító repülő, ami találatot kap Kambodzsa felett. A mentőosztag elvész, de marad egy túlélő, aki zihált és az őrület szélén van: az anyag megfertőzte a dzsungelben rejtőzködő ellenséget. Nosza, élőholt zombikatonák irtásától sose ódzkodjunk, itt-ott ugyan a frász közelbe is hozhatnának, de nem, túlélő horrornak a Shellshock 2 kevéske, bár hozzátenném, azért a nyomasztó hangulat némileg javul a szakadt rongyú, bűzölgő és vánszorgó teremtmények megjelenése után.


Csak a hangulat, mert a játékmenet nem lesz okosabb, a célkeresztbe minden további nélkül belegyalogolnak, az MI gyakorlatilag nincs, a fertőzöttek egy ideig özönlenek, majd hirtelen eltűnnek és mehetünk tovább. Távoli sikolyok, lobogó fények – némi sejtelmes zene, majd darálás, dióhéjban ennyire számíthatunk. Ugyan a muníció is gyorsabban fogy, fejlövésekkel operálni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk, ha pedig lecövekelt fegyverekre bukkanunk, ne habozzunk használni – már csak lőszerspórolás céljából is. De nem az elmaradott kialakítású dzsungel az, ahol a fenyegetettség nő, hanem a sötét belső terek, romos épületek, templomok, ahol a hely szűkössége miatt redukálódik elég közelre a vérre szomjazó zombisereg. Ott aztán nyugalomnak helye nincs, alsó kategóriás ijedség, mint a hirtelen beomló talaj, nyakunkba egy jó adagnyi ellenfelet, ohh, de meglepődtünk.


Pedig hiába koslatunk több katonatársunkkal is, csapat intelligenciája is tőlünk függ: türelmesen megvárnak, káromkodva figyelmeztetnek minden gyanús jelre, átlagban két percenként, ám a dolgok oroszlánrésze ránk hárul. A társakban nem érezzük azt, hogy rájuk vagyunk utalva, teljeséggel közömbösek számunkra, néhol drámainak szánt történeti csavar során elhullnak mellőlünk, ha a scipt úgy hozza, mégsem érezzük hiányukat egy percig sem.


A látvány mint mondtam nagyon is kiábrándító, egyszerű, ormótlan formák, béna karakteranimáció (csak nézzétek meg alaposan, hogy a zombik hogyan araszolnak felénk), szűken mért textúrafelbontás, tetejébe még sima futási sebesség sem mindig garantált. Ha pedig a hangokat nézzük a lövések dörrenéseitől feláll a hátunkon a szőr, gondolkodóba esünk, nem-e az évszámot néztük-e el. Nem, a Rebellion tényleg komolyan gondolta, hogy egy fakó engine-nel és sablon-audióval tárja elénk a játékot. Még ha tartanának egy középszintet, de nem. Némely gyakran hallható minta is olyan durva szinten bántja a fülünket, hogy lesütjük tekintetünket és vezekelünk, amiért korábban nagy reményeket fektettünk a játékba.


Nem is vezetnek a „Vérnyomok" hosszú háborús sci-fibe, a tíz pályát teljesítve gyakorlatilag hamar eltűnnek a torz emlékek és nem marad utána semmi, még multiplayer sem, hiszen a Shellshock 2 ízig-vérig single FPS, annak viszont kérdéses minőségű. Már alapjaiban sem tökéletes előd logikátlan folytatása, amit némileg magasabb költségvetéssel a tűrhető szintre lehetett volna hozni, mert így inkább a budget kategóriában a helye, semmint a teljes értékű stuffok között. Mélyebb történettel, csak az elkeseredett, kudarccal végződő háborúra koncentrálva még meglepetést is hozhatott volna, ám ez az iszonyat kínos storyboard, a maga fertőzött zombi-vietkongokkal, inkább paródiába illő. Nem a Rebelliont okolom, ők azért tudnak nagyot alakítani, hanem az Eidos-t, amiért nem úgy tekintett elfeledett címére, mint az illő lett volna.

Kapcsolódó cikk

5.
5.
jorákovics
#4: ...2011.május, pár napja vettem meg a Shellshock 2-t, egy bevásárló kp.-ban...455 ft. .... Szégyen,,,,egy ilyen fa...a játékot bagóért árulnak...hmmmm...., és zoenn kritikája többé kevésbé igaz, de több a pozitívum a játékban, mint a negatívum, no + van aki ezt a lineáris zombi kaszabolást élvezi, mint én is..:D... Viszont a nam67, tényleg úgy sz..r, ahogy van, ráadásul anno én még az IBM kompatibilis verziót vettem meg, amit nyögve sz..rt a Windows....:)))....
4.
4.
Fec
...És amiért a Gamekapocs a kedvenc számtech oldalam. Nem kertel, példágal támaszt alá, olvasmányos, lendületes kritika. Ízig-vérig újságíró.

Grat annak aki írta. Élvezet volt olvasni, és teljes mértékben magam előtt látom a játékot, és annak menetét, és át tudom élni a csalódást anélkül, hogy kipróbáltam volna...nagyon jó cikk. A játékért pedig kár. Egy ilyen alapötletből zseniális játékot lehetett volna kihozni..."parasztnak jó lesz az..." elv alapján készülhetett...
3.
3.
Chavez
Bizony. Egyetértek. átlagon aluli játék, sajna.
2.
2.
kankadi
azt hittem egy pillanatra h bioshock 2 sea of dreams teszt vagy előzetes... nemtom hogyan nézhettem el :D

amugy alapbol nem szerzem meg mert a shgellshock 1 nagyon jo volt, de mikor hallottam h a 2ben zombik lesznek.. elrontották az egészet!!!
1.
1.
HATRED
hát ez se fog kikötni a polcomon ha ilyen kritikákat kap...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...