Úgyhogy alapvetően nem lenne okunk annyit panaszkodni a játékok hosszúságára, mint amennyire azt jelenleg tesszük. A probléma, hogy nagyon sokan még mindig úgy gondolják, a hosszabb mindenképpen jobbat jelent. Pedig valójában nem ez a helyzet, a hosszabb maximum csak többet jelent, de nem feltétlenül jobb élményt – és egy játéktól alapvetően az élményt várjuk el.
Ahhoz, hogy ezt egy kicsit jobban megértsük, először is kanyarodjunk el a filmek világa felé, aztán majd visszatalálunk a játékokhoz. A hollywoodi filmek átlagosan 120 percesek, s ez nem véletlen. Az ezzel foglalkozó szakemberek az utóbbi évszázadban pontosan felmérték és kitalálták, hogy mi az ideális hosszúság egy egészestés, szórakoztató közönségfilmhez.
Mint ahogy kitalálták azt is, mi az a pontos recept, ami alapján egy filmet fel kell építeni, hogy működjön. Elég kézbe venni bármelyik forgatókönyv-íróknak készült tankönyvet, és nagyjából ugyanazt fogjuk bennük látni: az első 30 oldalon (a forgatókönyvekben 1 oldal általában 1 percet jelent a filmből) a bevezetést, a helyzet és a karakterek felállítását kell megcsinálni. A
"...
..."
harmincadik perc környékén jön a Plot Point 1-nek nevezett rész, ami elindítja a 30-tól a 90. percig tartó középső, konfrontációs szakaszt, a 90. perc környékén jön a Plot Point 2, ami pedig elindítja a 90-től a 120. percig tartó lezárást és megoldást.
Ez egy recept, s persze még tengernyi, sok-sok könyvet megtöltő szabály vonatkozik arra, hogy kell olyan forgatókönyvet írni, ami aztán megfilmesítve leköti majd a nézőket.
S azok a filmek, amikre beülsz az Aréna Plázában, pontosan ezen recept alapján készülnek a Mátrixtól a Vasemberig. Amelyik valamiért eltér a formulától, arról úgy jössz ki, hogy valami tüske van benned – nem igazán érted miért, de nem működött a film, nem volt az „igazi”. Persze, a forgatókönyvön kívül még rengeteg más dolog is elronthat egy mozit, például a rendező, vagy a színészek, vagy az, ha zene helyett két fémdarab egymásnak karcolását kell hallgatni.
Aztán persze ott van a vágás.
Egyszer a Top Gear egyik műsorvezetője mondta, hogy az egyik legrosszabb érzés, amikor összevágod a felvett anyagot, úgy érzed, minden benne van, amit szeretnél, és aztán veszed észre, hogy 2 órával hosszabb, mint kellene. Ezt követően nagy szívfájdalommal kivágsz belőle mindent, csak azt hagyod meg benne, ami feltétlenül szükséges, és rájössz, hogy így sokkal jobb lett a kész film.
Persze, ezen a ponton sokan biztos azt gondoljátok: mi a helyzet A Gyűrűk urával? Nos, Jackson szerint az első vágás körülbelül 7-8 órás volt, onnan mentek le A gyűrű szövetsége esetében 178 percre, minden olyat kiszórva, ami nem abszolút szükséges a történet előreviteléhez. Már ez is jóval hosszabb, mint egy átlagos hollywoodi film, aztán pedig ott van a 208 percre bővített rendezői változat. Nos, az igazság az, hogy az utóbbi kizárólag a rajongóknak készült: a mozis vágás a legtöbb ember számára jobban működik, és csak a könyvek kedvelői értékelik igazán a hozzáadott jeleneteket, amik az esetek többségében csak lelassítják a film menetét.
Itt kezdődik a probléma: a filmeknek tehát van egy körülbelül sztenderd hossza, amin belül élvezetesek maradnak. De a játékoknál nincs ilyen.
Találunk szerepjátékot több 100 óra játékidővel, és találunk akciójátékokat, melyek csak pár órányi szórakozást nyújtanak – s általában az utóbbiakat szokták hatalmas elánnal szidni a Gamekapocs kommentelői is. De a helyzet az, hogy egy profi stúdió pontosan tudja, mennyi t tartogat az adott anyag játékmenete.
A legtipikusabb példa a Call of Duty; amint megjelenik, még a 74 éves szomszéd Manci néni is beszól rá, hogy milyen röhejesen rövid a single player. Inkább közelítsük meg a másik oldalról: a Modern Warfare 3 minden egyes pályája és jelenete a végletekig látványos, filmszerűen eltúlzott és a non-stop akcióra van kihegyezve. Fontos, hogy a képernyő előtt ülve egy
"...
..."
pillanatra se unatkozzunk, mindig történjen valami. Egy ilyen játéknak kifejezetten jót tesz, ha nem túl hosszú, ha ugyanis a készítők kifogynak az ötletekből a végére, a játékmenet helyenként leül, nem tud végig egységes színvonalat produkálni, akkor hiába hosszabb 2-3 órával, sokkal rosszabb szájízt hagy maga után, miután végigtoltuk, mintha meghagyták volna rövidnek, de érdekesnek.
Erre a hibára pedig találunk példát, nem is egyet. A Gears of War 2 hiába hosszabb, mint az első rész, még a hozzáadott változatossággal együtt is több benne a felesleges kitöltő szekció és az érdektelenebb rész, mint az elődben. Mert az utóbbi ugyan rövidebb, de sokkal jobb a ritmusa, ezért jobb az összhatása is. Az Epic megtanulta a leckét, ezt láthatjuk a harmadik részben.
A Bulletstorm az első pár órában brutálisan élvezetes, de amint elkezdjük kimeríteni a harcrendszer lehetőségeit, elkezd leülni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha levágnak a végéből egy órát? Hasonló a helyzet az Alan Wake esetében is: az egyszerű lövöldözési mechanika mellett túlzottan vontatottá és repetitívvé vált a sok harcra kényszerítő utolsó fejezet, néhányan már csak azért fejezték be, hogy lássák a történet végét. Vághattak volna belőle?
A válasz valószínűleg minden esetben igen. Persze a listát még hosszan lehetne folytatni, és persze bele kell venni azt is, hogy az adott érték szempontjából nem mindegy, hogy a rövid, de élvezetes single player mellé társul-e olyan többjátékos mód, ami ezután hosszabb ideig le tudja kötni a vásárlót.
A problémát azonban nem is minden esetben a vásárló jelenti: ha élvezte a játékot, nem fog reklamálni, és nem fogja stopperrel mérni a játékidőt sem. A gondot a kritikusok jelentik: túl sok tesztben látni manapság, ahogy a játékidő kérdése kifejezetten előtérbe kerül, ahelyett, hogy az adott élményt, vagy történetet a vele eltöltött idő kapcsolatával mérnék. Elég volt ez a játékidő ahhoz, hogy elmesélje a sztorit? Végig élvezetes volt? Ha igen, akkor egyáltalán nincs szükség arra, hogy az anyag hosszabb legyen.
Aztán ott van még egy dolog, amit számításba kell venni: a legtöbben szeretik váltogatni a különböző játékstílusokat, nem mindenkit köt le egy 60 órás szerepjáték után egy másik, 70
"...
..."
órás szerepjáték. Sokaknak szükségük van rövidebb intervallumokban játszható, adrenalimpumpáló címekre, amikbe ha belekezdenek, már látják előre, hogy meddig fog tartani, s nem valamikor hónapok múlva érnek a végére.
A helyzet hasonló az alkoholhoz: egy jó üveg whiskey-t lehet, hogy fél év alatt kortyolsz el, szépen, lassan. De egy üveg bor pont annyi nedűt tartalmaz, amit el tudsz fogyasztani egy este. S mindkettőre szükség van.
Amikor megkérdezték, hogy lehetnek ennyire izgalmasak a regényei, Stephen King azt válaszolta, hogy megírja a történetet, de kihagyja belőle az unalmas részeket. Gondoljunk mi is így a rövidebb, de élvezetes játékokra: lehet, hogy ha elnyújtják, sokkal rosszabb lenne.
Másodsorban kedves hőbörgők: amennyiben nem easy fokozaton rohannátok végig iddqd-módban a 120. FPS-eteken, talán több, s jobb élményt kapnátok, így viszont vessetek magatokra! :D Hát még szép, hogy rövid a játék, ha tíz fejlövés után sem purcantok ki. :(
Of Course! (http://www.youtube.com/watch?v=X8u7px_GzWQ)
4 órás kampány és nincs multiplayer? Én egyébként nem untam meg a harcrendszerét, egyszerre mindig egy fejezetet játszottam, majd vártam egy-két napot, és cserélgettem a fegyvereket is.
Második végigjátszásra már valóban unalmassá vált, de ezt nem a történet lecsípésével kellett volna orvosolni, hanem egy jobb harcrendszer felépítésével.
Alan Wake-el kapcsolatban hajlok rá, hogy egyetértsek veled. :)
Alan Wake - A története nagyszerű, de a játékmenete kegyetlenül repetitívvé válik nagyon hamar, ami fel tudja dobni valamilyen szinten, az az időnként változatos környezet és a titokzatos sztori iránti folyamatos érdeklődés. Ha nem lenne olyan érdekes a története, akkor sokan végig sem játszották volna szerintem...nem a játék hosszával vannak gondok, magával a repetitív és unalmas, helyenként erőltetett gameplay dizájnnal. Aztán jön a nagyszerű Alan Wake's American Nightmare, amelyből a sztorit kioperálják és marad az eredti játék unalmas, repetitív játékmenete úgy natúre. Amerikai rémálom, hogy ugyanazért a szemétért valaki képes újra fizetni...
Lehetne vitatkozni a cikk sok-sok részletével, de nem érdemes, a lezárásban található a nagy igazság. A játékipar rájött hogy a "whiskey" túl igényes a fogyasztói számára, miért törekednének hát bonyolultabb, szórakoztatóbb, igényesebb termékek gyártására ha ugyanannyi pénzért eladhatnak igénytelenebb "csövesbort" is, kevesebb törődéssel, ráfordítással...
Ez azért eléggé kifogásolható és van akit sérthet.A mondat folytatásával egyet értek.
az a jó játék ami hosszú is és élmény is, pl melyik a jobb 2percig ülni a hullámvasúton vagy 5percig? vagy pl mindenki kérdezze meg a barátnőjét melyik a jobb a két perces menet vagy a ..... :) és sorolhatnám a példákat
Én személy szerint igyekszem tartalmas játékokkal játszani. Legutóbb beruháztam a Red Dead GOTY-re. Jó áron, igencsak hosszú szórakozást tartogat. Csak győzze az ember meló mellett a szabadidővel :D
Persze a másik oldal is érthető. Egy jó, velős, lényegre törő akciójáték. Egy borús hétvégén az ember nekizuhan és jobban szórakozik, mint a mai hulladék hollywood-i filmeken.
#15: "Hiába jó 6 órán keresztül egy játék, mégis úgy érezzük, hogy jó volt meg minden, de ezért adtam ki 12k-t?" Valóban, persze ez azért mástól is függ. Újrajátszhatóság, mellékküldik stb. esetén ez sokkal tovább elhúzható, és máris nem lesz akkora a hiányérzet. A COD "féle" játékok esetében meg ott a multi. (Már akinek.)
És jöhetnek még nyugodtan ilyen irományok szerintem is.
A Gran Turismo 3 számomra egy hatalmas csalódás. A Formula GT-t egyszerűen szinte lehetetlen végig aranyra megcsinálni. Mi az, hogy amikor hajszál ugyanolyan autók vannak (ezeket nem lehet tuningolni, de még más gumit se venni hozzá), 10 meg 20 kört kibírnak box nélkül, mikor nekem már a 8. körben szarrá kopik a gumim, és mikor 10 egymást követő 30 körös versenyből az 5-6-nál 100 lóerőt romlik a kocsi teljesítménye, mert nem , az mennyire rcserélhetek olajat, a többieknek meg mindig zsír új az olaj az mennyire fair? A GT4-et meg megölik az idegtépően nehéz licenszvizsgák. Hiába a 800 autó, ha el sem jutok odáig, hogy meglegyenek a licenszeim. Ezek után lettem Forza fan. A GT nálam a 2. résszel befejeződött. Csak azt sajnálom, hogy azt a sok gyönyörű 50-es évek előtti verdát nem tudtam kipróbálni, amiknek nagy részét persze a GT5-ből ki is hagytak. Gratulálok! A Forza pedig maximálisan megérdemli a sikerét. Nem pöcsölnek 6 évig egy játékon, ami nem is lett olyan, amilyenre sokan számítottak, és csak frissítésként került bele a roncsolódás. Egy 2011-es játékba. A Forza ezt 2005-ben, régi boxon is megcsinálta nem is akárhogy. A sok exkluzív és különleges autó az egyetlen szerencséje a GT-nek, különben a Forza úgy elverné , mint a büdös szart.
Végezetül a lényeg: Legyen egy játék akármilyen hosszú, ha minden perce érdekes és változatos, mellesleg nem kell vért izzadnod, hanem könnyű, de mégis kihívásokkal teli, az jó játék. A játék pedig ne idegbaj és szenvedés legyen, hanem élvezetes szórakozás.
egy RPG-be kell minimum 25 óra szerintem.
viszont egy FPS-ben vagy TPS-ben már sok lenne,de azért az sem jó ha 3 óra alatt végig lehet rohanni rajta.Egy FPS/TPS akciójáték is legyen minimum 7-8 órás.Akkor már rendben van.Ha már 7-nél kevesebb egy ilyen játék (egy nehézségi szinten se lehet ennél rövidebb) akkor már nem éri meg szerintem.Meg kell találni a középutat.Mint pl az UC sorozat.mindegyik rész 7 óra felett van és nem válik unalmassá soha.Míg ha veszünk egy COD vagy MoH single részt azok már túl rövidek.Az egy dolog,hogy pörögnek az elejétől a végéig,de akkor is pofátlanság 50 euroért kiadni egy 3 órás singlevel rendelkező játékot....A vicces pedig az,hogy ők tudnának 7-8 órás singlet csinálni csak nem akarnak...
Ott a COD 1 vagy a COD 2.bőven tartottak 7-8 óráig és mégsem váltak unalmassá.Ha meg a MOHAA-t nézzük az még hosszabb volt.Itt nem azzal van a baj,hogy egy FPS már nem jó ha hosszabb 3 óránál(inkább szar...) hanem inkább azzal,hogy olyan pénzéhes gecik,hogy sajnálják a ráfordított munkát és pénzt,hogy néhány órával hosszabb storyt csináljanak.
persze kinek a pap, kinek a papné
A Cod jó a példa, bár az egy háborús FPS, és az egyszerű lövöldözésért kárpótolnak az epikus részek, az élmény, és ne felejtsük el a multit, amibe 1000 órákat szoktak nyomni. Plusz ugye egy Codban egy féle ellenség van, és azt kell lőni a végéig, addig egy tágabb felfogású játékban többféle van, és mindegyiknél másmilyen stratégiát kell alkalmazni (vagyis a játékot épp hogy a JÁTSZÁS adja el, mint pl a Halok, ahol a történet harmatos, de a harc élvezetes), és ezzel bővül a játékidő. Ezért nem szeretem pl.: a Force Unleashed 2. részét, hisz vannak benne viszonylag változatos ellenségek, fejleszthető képességek, de minek, ha az egész 5 óra? Rá lehet fogni, hogy az "élmény" miatt rövid, de szerintem szimplán csak tudták, hogy úgy is megveszi a pistike, minek vele szarakodni tovább.
Aztán arra is kitérhetnánk hogy mi van az újrajátszhatósággal? A Doom 2 szerintetek hosszú volt? Frászt...de viszont vagy 30x kipörgettük...inkább legyen újrajátszható valami mint hosszú.
Ez szerintem téves megállapítás, játékoknál is megvan ugyanúgy, ahogy filmeknél. Azaz nem téves, hanem nem kellően pontos, mivel a kategóriát nem veszi figyelembe a kijelentés. A 300-ból 2 és fél óra is kevés lenne, a Másnaposokból 90 perc még éppen jó. Ahogy egy sitcomot sem nézek 20-30 percnél tovább, úgy egy egész estés mozit két és fél órán át is, vagy egy nem sitcom sorozattól (pl Dexter, Prison Break) elvárok 40 percet. Dokufilmet nem nézek 50 perc alatt és másfél óra felett.
Ugyanígy RPG-knél elvárás a minimum 30-40 óra, de inkább 100+, modernkori fps-nél meg csoda, ha elnyúlik 6 órán át és a játékos nem is igényel többet, platformereknél könnyed 15-25 óra kb., ami még kényelmes és pont jó a nagyon nagy többségnek.
Megfelelő kategóriához megfelelő hossz kell úgy, hogy a végén ne legyen se hiányérzete se vontatottság érzete a játékosnak, akár 150 órát játszott vele, akár 5 órát.
Az FPS-ekre kitérve: Érdekes módon a Half-Life 1-2, AVP2 meg még sorolhatnám nem 4 órásak voltak, (ha kivesszük a HL1-2 átléphetetlen nagyon hosszú bevezető részeit, akkor sem) mégsem voltak unalmasak. Miért is?
Ezek a játékok olyan szakaszokra voltak osztva, melyek mind-mind másabb hangulatot, játékélményt nyújtottak. Egyszóval változatosak voltak. Pl.: HL2-ben volt szörnylövöldözős rész, autókázós rész, nagy csaták a combine-nal, paráztatós-zombis rész, helikopter elől bújkálós rész meg még sorolhatnám, és ennek mind más volt a hangulata. Emellett változatos környezetben játszódtak. Ez így leírva nem tűnik nagy számnak, de aki játszott velük, tudja miről beszélek. A játéknak félóránként egy kicsit változott a hangulata.
Amelyik játék 3 óra alatt unalmassá válik az azért unalmas mert véges-végig ugyan azt nyújtja. Ugyan abban a környezetben vagyunk, ugyan olyan stílusban kell játszani végig.
Én nem a multi miatt játszok FPS-t, nekem fontos a játék hosszúsága és változatossága. És egyre kevesebb FPS van, amit nekem találtak ki. Talán majd a Colonial Marines...
Ad 1.: A Cod / BF és társai nem azért szarok mert rövidek:
-A játékot 90%-ban a multiplayer adja el...
-A single egy fantáziátlan (kreatív szórakozásra alkalmatlan) előre rendezett, lineáris, kötött, interaktív, gyakorlatilag történet nélküli véletlenszerű lövöldözős mozi. ANNAK KURVAJÓ, és mint külön kategória csillagos ötös ! Aki adrenalin löketre, filmszerű élményre vágyik néha fél óra játék árán annak kivalló !!!
Ellenben:
---------------------
Half Life 1-2 : egy kreatív kitalált világgal, szórakoztató és izgalmas történettel, baromi hosszú és változatos pályákkal).
Mass Effect 1-2 : kitalált kreatív univerzum, remek izgalmas történet, erkölcsi kérdéseket feszegető döntések, hosszú és változatos pályák. Mellékküldetések...
Halo 1-3,R : akár a Mass Effect csak pepitába, vagy épp fordítva :)
Stalkerek...
De akár említhetném a Crysis első részét, ami semmivel sem volt rosszabb csak divat lett utálni, mert PC-re volt eredetileg és konzolra nem, vagy mert nem futott az emberek gépén. Pedig egy fantasztikusan jó, keményvonalas klasszikus PC-s oldskool FPS volt a legjavából. Pont ez volt a baj a másodikkal, hogy elment a COD/MW és a Hollywood-i sablon irányába. Aminek az lett a következménye, hogy kaptunk egy kicsit zavaros maszlagot, ami a két szék között puffant nagyot a padlón ...
Konklúzió ?
Minden magára valamit is adó játékos, egyfolytában HL3, ME3-at követel, mert azok adnak olyan mértékű és minőségű szórakozást / élményt, amit amúgy joggal vár el a kiadott súlyos pénzéért (és ne keverjük most ide a warezt, az egy más téma) !!! Aki HL, ME, Skyrim, Stalker, Fallout és társain nevelkedett, annak egy 3-4 órás MW/BF élmény nem ér meg ugyanannyi pénzt akármennyire is intenzív: egyszerűen nem egy kategória !!!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.