Resident Evil: Operation Raccoon City teszt

14 évvel később végre elérkezett az ideje, hogy kicsit mélyebben belevessük magunkat a történésekbe. Ha mindig is érdekelt, hogy mit tett a kormány annak érdekében, hogy megállítsa a vírus terjedését, hogy mi az oka annak, hogy a Nemesis a S.T.A.R.S. elpusztítására lett programozva, és különben is, mekkora szerepe volt mindebben az Umbrella Corpnak, akkor jó helyen kopogtatsz, kedves olvasó. Legalábbis, jól gondoltad, ha azt hitted, hogy elégedett leszel majd az eredménnyel, hiszen nem sok olyan Resident Evil-játékkal lehetett találkozni az évek során, ami csalódást okozott volna. Ilyen nagyot biztosan nem. Nemrég a Capcom olyan kijelentést tett, hogy a túlélő-horror műfaja, mint olyan, kihalófélben van. Nem igazán értem ezt miért mondták, mikor a Resident Evil 5 egy igazi mestermű volt vagy ott van példának okáért a Dead Space, melyről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egy kihalófélben lévő antisiker képviselője lenne.


Céljuk az lenne, hogy a jövőben megjelenő Resi játékoknál az akcióra helyezzék a hangsúlyt. Lássuk hát, hogyan sikerült ez az első ilyen címnél, ami tulajdonképpen nem több egy TPS lövöldénél. Ha rettegésre vágysz vagy éppenséggel Resident Evil-hangulatra, akkor ezt a címet nem neked találták ki.Bevallom tetszett az alapkoncepció, miszerint ezúttal a rossz oldalon fogunk állni, egy hatfős, speciális Umbrella kommandós csoportot irányítva. A csapat jól ki lett találva, tartalmaz minden olyan egységet, ami egy sikeres akcióhoz szükséges: rohamosztagos, robbantási szakértő, orvos, mérnők, közelharci specialista, felderítés. Célunk, hogy a város minden stratégiailag fontos pontján áthaladva összeszedjük az összes olyan bizonyítékot, melyet esetlegesen fel lehet használni a társaság ellen, eközben kiirtva minden élő illetve élőhalott lényt. Igazából mindent ami mozog, és még azt is, ami nem.


Ahogy haladunk előre a történetben, mindenért tapasztalati pontot fogunk kapni, amiket vagy skillekre, vagy pedig fegyverekre tudunk elkölteni. Minden csapattagnak a saját osztályához passzoló képességei lesznek. Ezek közül kettő passzív, három pedig aktív. Az utóbbiak közül egyszerre csak egyet tudunk majd használni, a rohamosztagos esetében ilyen például a lángoló lövedék, amivel pillanatok alatt fel tudunk gyújtani egy kisebb sereget. A képességeinket egyébként összesen három szinten keresztül fejleszthetjük, tehát bőven van lehetőség, így elvileg adott lenne a motiváció a többszöri végigjátszásra. Igen, adott lenne, ha a játék elérne egy olyan minimális színvonalat, ami miatt egyáltalán kedvünk lenne hozzá. Ugyanis már az első pillanattól fogva jönnek a csalódások, egyik a másik után, soha véget nem érő rohamban. Az első pofon akkor ér minket, mikor meglátjuk a grafikát. Ismertek engem, tudjátok, hogy sose voltam egy nagy grafika mániás, de ennek az anyagnak olyan elképesztően béna a megjelenítése, hogy arra szavak nincsenek, simán elfutna szerintem egy első generációs Xboxon, és még ott is közepesnek számítana.


Talán ezzel nem is lenne olyan nagy baj, meg lehet szokni, mint mindent az életben, ha legalább maga az engine elfogadható lenne, ha az embereink azt csinálnák, amit szeretnénk. A fedezékrendszer katasztrófa, teljesen véletlenszerű a működése, pedig elvileg magától odatapadunk minden felületre, de ezzel nem megkönnyítik a dolgunkat, hanem inkább csak akadályoznak a szabad mozgásban. Nem véletlen, hogy a Gearsben mindezt az „A” gombbal tehettük meg. A fedezékből való célzás is szeszélyes, lehet, hogy működik, lehet, hogy nem, de van, hogy a játék teljesen bebugzik, és egyfajta kicsavart pozícióban marad a kezünkben a fegyver, mintha még mindig fedezékben lennénk. A golyók becsapódása rettenetes, nagyobb távolságból szinte lehetetlen kiszedni valakit, olyan szinten körbe fogjuk lőni őt. A közelharci mozdulatok viszont szerencsére nagyon élvezetesek lettek, ezeknek köszönhetően valóban olyan érzésünk lesz, hogy egy profi csapat tagjai lehetünk, akik valóban tudják, mivel van dolguk. Képesek leszünk felöklelni ellenfeleinket, brutális kivégzőmozdulatokat alkalmazhatunk, sőt, mi több, még pajzsnak is használhatjuk a zombikat, ami valljuk be, meglehetősen megnöveli a tökösségi faktorunkat.


Pontozás terén úgy voltam, hogy igaz, a kampány pofátlanul rövid, de mocskosul élveztem minden egyes percét, főleg, mikor a nyitva hagyott lobbynak köszönhetően időnként becsatlakozott pár ember innen onnan a világból, és közösen irtottuk az ellent. Úgy voltam vele, hogy ha a multi legalább hozza a Mass Effect 3 szintjét, akkor még egész tűrhető pontot tudok majd rá adni. De sajnos nagy csalódás ért ezen a téren is, mert hiába adott négy ötletes és jópofa multis szabály, ha maga az egész összecsapott és félkész munka szagát árasztja magából. Elképesztő laggolásokkal kell szembenéznünk, ami nem nettfüggő, egyszerűen arról van szó, hogy szerintem nem fordítottak túl sok energiát a sebesség optimalizálására. Ezt úgy kell elképzelni, hogy végre akarunk hajtani egy közelharci kivégzést, és nagyjából olyan kettő másodperccel később csinálja meg emberünk a mozdulatokat, mindezt úgy, hogy a zombi már nincs is előttünk, tehát a nagy semmit végezzük ki. Ha találkozunk egy emberi ellenféllel, akkor a csata végkimenetele teljesen random, arra ne is számítsunk, hogy oda lövünk, ahova céloztunk, ahogyan azon sem érdemes kiakadni, ha a nagy semmiből osztják felénk az izzó halált, és fogalmunk sincsen hol volt az ellenfelünk. Pedig az ötlet, miszerint nem csak egymást írtjuk, hanem közben számtalan zombi és egyéb rondaság tör az életünkre több, mint ígéretes lenne, de sajnos újra a technikai bakikon bukik az egész játékélmény.


Az Operation Raccoon City egy hanyag, pocsék, félkész munka, látszik, hogy az alapötlet és a koncepció jó, de ahogyan ezt megvalósították, az egész sorozat hírét meggyalázta. A neve az egyetlen dolog, ami miatt el lehet adni, ha nem Resident Evil lenne, csúfosan megbukna a pénztáraknál. Ha valóban az akció felé szeretnék elvinni a sorozatot, ennél jóval tapasztaltabb csapatot kell megbízni az elkészítéssel, az ötlet jó lenne, de a technikai megvalósítás katasztrofális. Az egész játék a ZS-kategória felé közeledik. Nagyon remélem, hogy az év végén megjelenő Resi 6-tal képesek lesznek tisztára mosni ezt a szégyenfoltot, mert valljuk be, iszonyatos, amit manapság a Capcom művel, ezen már csak nevetni lehet!