Inversion teszt

Nem olyan régen Zalaistvándon jártunk, ami egy nagyon kicsi falu. Mellette több más kicsi falu is van, például Kemendollár, aminek van egy kápolnája, Zala megye egyik legmagasabb pontján. A helyi polgármester eljött elmondani nekünk a hely történetét, majd azt is, hogy évekkel ezelőtt hogyan rabolták ki aljas gazemberek a kápolnát, amivel nem csak történelmi emlékeket vittek el, de részben tönkre is tették azokat a folyamatban. Szóval, amikor a polgármester úgy döntött, hogy felújítják a kápolnát, hogy méltó emlékként díszelegjen a borvidék tetején, a legjobb embereket hívta össze a munkára.


Volt egy ács, aki miután megtudta, hogy fia nem követi majd a család által több generáció óta űzött mesterséget, bezárta a műhelyét, és két évig a közelébe sem ment. A polgármester azonban úgy gondolta, élete utolsó nagy műveként elkészíthetné a központi oltárt. A födémet szinte teljesen újra kellett alkotni, erre egy félkezű szakembert talált, aki az egész szerkezetet egyetlen szög nélkül rakta össze. Persze, sokan azzal vicceltek, hogy biztos kénytelen volt, mert fél kézzel nem tudott szögelni, de volt egy csapata. És persze ott van az új bejárati ajtó, olyan vastag acélból, hogy valószínűleg kiállna egy atomtámadást is, vízszintesen és függőlegesen is csukódó zárszerkezettel, amiről annak gyártásakor vették le a mintát a kulcs elkészítéséhez, és összesen három darab létezik belőle. Lemásolni nem lehet, ha elvesznének, maximum lángvágóval lehetne bejutni.


Kemendollár üzenete tehát egyértelmű: az emberek törődtek azzal, amit csináltak, és a legjobbat akarták. Ez sajnos nem mondható el a Namco Bandai-ról, ami néhány nagyobb cím mellett már évek óta a hikomat B-kategóriás hulladékok ontására szakosodott. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, kizárólag elmebetegek dolgoznak a kiadónál, amiért egyáltalán nem képesek sem minőségellenőrzésre, sem pedig arra, hogy már az elején, terv szinten, vagy a fejlesztőcsapat képességeit látva kiszűrjék a nyilvánvalóan halálra ítélt projekteket. Mert nem tudom, kinek a fejében hangzott jól a következő mondat: “Tudjátok mit? Másoljuk le a Gears of Wart, csak legyen sokkal rosszabb!”


Miután lefektették ezt az alapvetést, neki is álltak a munkának. A történet szerint két zsaru életét követjük, akik végzik mindennapi tevékenységüket, melynek során ugyan nem feltétlenül követik a szabályokat, de jól végzik a munkájukat. Davis és Leo most azonban éppen egy olyan napot fogott ki, amikor egy misztikus idegen faj úgy dönt, hogy inváziót indít ellenünk, és a támadás közben eltűnik előbbi kislánya is. Írót nyilván nem fizettek, különben nem fordulhatott volna elő, hogy az egész történet hihetetlen lyukakkal és megmagyarázhatatlan eseményekkel van tele, mint ahogy az sem, hogy a kezdetben névtelen idegenek hirtelen a semmiből kapnak egy nevet.


Ezek után természetesen az sem meglepő, hogy a szövegek egytől egyik borzalmasak, bár tény, hogy amennyiben szereted a Film+ adón délután játszott véletlenszerű akciófilmeket, akkor a fájdalmat át tudod alakítani élménnyé. A dolgokon nem javítanak sokat a szinkronszínek sem: míg főhőseinkből minden létező mondat úgy jön ki, mintha megtiltották volna nekik az érzelmek kifejezését, addig az idegenek annyira lelkesek, hogy sokszor azt sem lehet érteni, mit is akarnak mondani. Oké, hogy Davis és Leo a helyi keményarcok, de, hogy egy új faj totális inváziója sem vált ki belőlük több érzelmet, mint egy átlagos munkanap, azért az kicsit túlzás. A későbbiekben nagyon jól fog jönni, hogy el lehet nyomkodni a gyakran jelentkező, ám általában szerencsére rövid átvezetőket.


Maga a játékmenet tetemes részben tényleg a Gears másolata. Megyünk előre társunkkal együtt az elpusztított város különböző részein, és kihasználjuk a véletlenül mindig pont jól pozícionált fedezékeket, majd azok mögül kihajolva nekiállunk a lövöldözésnek. Fegyvereink, főleg az alap géppuskánk hihetetlenül gyengének érződik, órákig kell szórni az ólmot a rosszarcúakba, hogy végre betonba harapjanak, és persze az egész irányítás és tűzharc közel sem rendelkezik annyi visszajelzéssel, mint amit a Gears esetében megszoktunk, így az egész valahogy amatőrnek és gyengének érződik. Ráadásul a fedezékek mögül nem lehet balra kihajolni, ami számomra érthetetlen, és elég sok kényelmetlen szituációt idéz elő.


Az Inversion egyetlen ponton próbált meg újítani, és ez a gravitáció manipulálásának lehetősége. Azt persze ne feszegessük, hogy egy teljesen primitív, cél nélkül pusztítgató faj hogyan állított elő olyan eszközt, amivel változtatni tud a gravitáción, de ez talán mindegy is. A Gravlink használatával előidézhetünk pozitív vagy negatív gravitációs változást, az egyiket használhatjuk építésre, a másik inkább pusztításra. Itt ne tessék nagy dolgokra gondolni: előre meghatározott helyeken vethetjük be, és annyit jelent, hogy például egy híd összeáll a törmelékből. Szintén bizonyos objektumokat felkaphatunk, majd hozzávághatjuk az ellenséghez, de mivel ezek az objektumot sokszor azok, melyek mögé amúgy be kellett volna bújnunk, ennek az lesz az eredménye, hogy mire eldobjuk a cuccot, már rommá lőttek minket.


Ezen kívül rálőhetjük a Gravlinket rögtön az ellenfelekre is, amitől elkezdenek lebegni, és elméletileg könnyebb prédává válnak (bár azért lőnek közben), sőt, ha a közelben tartózkodunk, akkor egy kivégző mozdulattal zárhatjuk rövidre a harcot. Ritkábban pedig belefutunk majd olyan pályaszakaszokba, ahol változik a gravitáció, vagy akár teljesen meg is szűnik, így a Dead Space mintájára kell a megfelelő helyekre repkednünk. Látszik egyébként, hogy a Gravlink lett volna az az ötlet, amitől a készítők a megváltást várták, csak éppen nem sikerült megfelelően megvalósítani és a játékmenet részévé tenni.


A grafika egyébként egészen korrekt, bár itt is a Gearsből megszokott sötétes, szürkés, barnás színvilág uralkodik, szóval még itt sem mondható el, hogy bármi eredetit, vagy kiemelkedőt alkottak volna. Tiszta szívből tehát nem tudom ajánlani senkinek az Inversiont, hiszen egy minden tekintetben közepes alkotásról van szó. Ha nagyon nem bírjátok ki az új Gears of War megjelenéséig, akkor esetleg pótléknak jó lehet, vagy akkor, ha röhögni szeretnétek párat a borzalmas, B-filmes szövegeken. Így persze pénzt adni érte maximum akkor lehet, ha jelentősen lemegy az ára.