Darksiders II teszt

Az arkangyalok vezére puccskísérlettel próbálta meg eltörölni az emberiséget a Föld felszínéről, majd pedig egy slunggal átvenni a hatalmat felette, minderre pedig az apokalipszis lovasait akarta felhasználni. Nem gondolhatta komolyan, hogy ez sikerülni is fog neki. Hiszen a lovasokat nem lehet csak úgy, büntetlenül megidézni, erre csak egy valakinek van joga, aki pedig mégis megpróbálkozik vele, csúfos véget érhet. Az első rész főhőse Háború volt, lángoló paripáján lovagolva, kinek neve Pusztulás (Ruin), hosszú vérrel borított kalandja során nagyjából a végére tudott járni a történteknek, de pont, mikor a legnagyobb szükség lett volna rá, jártak túl az eszén, és fogságba esett. Ekkor azonban három színes foltot lehetett látni az égen, amik meteorként készültek becsapódni a felszínbe, megérkeztek a testvérei, Háború többé már nincsen egyedül.


A második lovas maga a Halál lesz, kinek fakó lova a zöld lángokban pompázó Kétségbeesés (Despair). Ahogyan az a nevéből is kiderül, nem éppen egy idegeskedő, pánikba esős fajta. Halálos nyugalommal – szó szerint – aprítja ellenfeleit, hamar észreveszi, hogy valami kaka került a müzlibe, és minden erejével azon lesz, hogy a lehető leggyorsabban az ügy végére járjon, hogy végül testvéreivel egyesülhessen. Gondolom, sejtitek, hogy nem nagyon lehet majd az útjába állni, ugyanis Halállal játszani haláli nagy élmény, és teljesen más játékstílust követel!


Ezzel a készítők is tisztában voltak, igaz, a játék nem változott meg olyan drasztikusan, igazából csak kiegészült, kibővült, a sokszorosára növekedett. Eme növekedés legfőképpen a hatalmas bejárható területeken és persze a jó előre beígért játékidőben fog megmutatkozni. Az első rész kellemes 10 órás játékideje ezúttal minimum a duplájára nőtt, de ha alaposak akarunk lenni akár 40 órát is belerakhatunk. A történet fő vonalán kívül számtalan mellékküldetéssel, felfedeznivalóval és persze gyűjtögetnivalóval fogunk találkozni, ennek köszönhető, hogy a 100%-os teljesítéshez döbbenetesen sok – már-már Final Fantasy időintervallumokról beszélünk – időre lesz szükségünk. 


Ahogyan azt a hírek ígérték, a játékmenetben a legnagyobb változás RPG vonalon lesz, mely ezúttal tisztességesen kibővült. Karakterünk már nem csak holmi pusztító erőkkel lesz gazdagabb, mint az első részben, hanem a Diablo II-ben sikeressé vált kétfelé ágazó képesség-fával lesz dolgunk (skill tree), melynek köszönhetően két egymástól teljesen különböző játékstílusban tudunk majd harcolni, vagy akár azt is megtehetjük, hogy a kettőt keverjük egymással (a Diablo II-ben három képességfa volt, de értjük a lényeget – InGen). A Harbinger ágon támadásaink egy új mozdulattal fognak kibővülni (teleport slash), melyet a történetben előrehaladva brutálisan fel tudunk majd tápolni, legyen itt szó különböző típusú sebzésekről, vagy éppenséggel gyógyulási lehetőségekről. A Necromancer ág magáért beszél, itt majd ghoulokat tudunk megidézni, akik a segítségünkre sietve kapják szét ellenségeinket, természetesen őket is keményen tápolhatjuk majd a játék előrehaladtával.


Ugyancsak RPG-elemnek számít a brutálisan kidolgozott, több ezer összeszedhető elemből álló fosztogatás (loot). A tárgyakat természetesen véletlenszerűen dobják el az ellenfelek, lesznek gyakori, ritka, varázs, legendás és persze nagyon nehezen összerakható szettes páncélok illetve fegyverek is. Idővel képesek leszünk majd magunknak is kovácsolni fegyvereket, illetve a legjobb cuccokat az online pass kóddal aktiválható Aréna módban szerezhetjük meg. Ez, ahogyan a nevében is benne van, egy 100 körből álló, végtelennek tűnő küzdelem, csak a legjobbak és legerősebbek lesznek képesek a végére jutni, a jutalom pedig garantáltan erős tárgyak képében fogja erősíteni karakterünket, avagy a Halált.


Ez eddig mind szép és jó, de sajnos nem létezhet 8,5 pont hiba nélkül. Az első és legszembetűnőbb hiányossága a játéknak maga a grafika, ami, valljuk be, szinte semmit nem fejlődött az első rész óta. Ez önmagában nem lenne olyan nagy baj, hiszen a grafika nem minden ugye, ráadásul sok erőforrás elmegy a hatalmas terekre. A probléma azzal van, hogy ami szépnek számított 2,5 évvel ezelőtt, az ma már szinte csak ronda. Persze nem szabad ennyire szőrös szívűnek lenni, mert azért csúnyának talán mégse mondható, de tény, hogy ez a szürkés, kékes, lilás színvilág amit Halálnak kitaláltak, nem hat éppen valami jól az elménkre. Kissé depresszív és nyomasztó a játék hangulata, és bár sokszor letaglóz minket a nagy terekkel és a kidolgozott helyszíneivel, azért a pixelek gyakran kiütik majd a szemünket, főleg 1080p-s tévén. A PC-sektől pedig elnézést kérnék, náluk biztos sokkal, de sokkal szebb a játék! 


Sajnos akárcsak az első részben itt is rengeteg technikai buggal fogunk találkozni, ennek egy része irányításbeli probléma, a másik fele pedig kamerakezelési gondok tömkelege, gyakran képtelen minket követni a kamera, nem veszi észre magát, nem könnyíti meg a helyzetünket, sokkal inkább csak frusztrál és fulladásos asztmás rohamot okoz. Számomra a boss–harcok is csalódást okoztak, hiszen ezek azok a pontjai egy hack&slash játéknak, amikor egyszerre kéne kihívást és egyben élvezetet is nyújtani, jókora nehézségi faktorral végigkísérve. De sajnos a szerencsétlenkedő irányítás és a minket nehezen követő kamera miatt nem fogjuk élvezni ezeket a részeket, leginkább csak agyvérzést fogunk kapni. Persze vannak kivételek, de ebben az esetben nem erősítik a szabályt. Boss harcok terén szerintem pocsék képet nyújt a Darksiders folytatása.


Kapott a játék hideget, kapott meleget, a végeredmény úgyis a ti fejetekben fogalmazódik majd meg. Én meg úgy vagyok vele, hogy az összhatást tartom fontosnak. A Darksiders II rengeteget fejlődött az első rész óta, amit már két évvel ezelőtt is imádtam, kétszer is végigtoltam, és élveztem minden egyes percét. A hiányosságokat pótolták, a játékélményt bőségesen növelték, a gond csak annyi, hogy ami idáig bugos volt, azt most se javították ki. Ez egyértelműen az engine hibája, remélem, hogy a következő fejezetben csiszolnak majd rajta valamennyit. Akárcsak az első rész, ez is egy nagyon élvezetes anyag lett, felsőkategóriás a jó címek között, ami büszkén viselheti a kettes számot címe mellett. Mindenkinek csak ajánlani tudom!