A sztorival Howard Phillips Lovecraft óta több ezer fantasztikus-horror ponyvaregényben és B kategóriás filmben találkozhattunk már: adott egy titkos, kormány által pénzelt szervezet, ami tiltott biológiai fegyvereket fejleszt, melyek elszabadulnak, és agyatlan, vérszomjas, strapabíró élőhalott szörnyetegekké, zombikká változtatnak kisebb-nagyobb embertömegeket, rendszerint amerikai kisvárosok populációjának cirka kilencvenkilenc százalékát. Ezt az alapszitut a Resident Evil játékban sem variálták túl a Capcom játéktervezői, játékmenetre pedig kábé kilencvenöt százalékban lemásolták az Infogrames 1992-ben indult Alone in the Dark sorozatát. Mindezek ellenére a Resident Evil mégiscsak jelentősen túlszárnyalta a kvázi elődjét, mind népszerűségben, mind bevételben, és a gagyi története ellenére is hatalmas kultuszjátékká vált. A Resident Evil igazi varázsa szerintem egyrészt az volt, hogy az Alone in the Dark rajzolt hátterei után óriási előrelépés volt az eszméletlenül aprólékos, előre renderelt 3D grafikája, ugyanakkor a játék rendezése (az első pár részt Shinji Mikami rendezte) is igazán filmszerű és nagyon professzionális volt, az interaktivitása miatt pedig messze nagyobb élményt nyújtott, mint bármilyen horrorfilm korábban. Egyébként a játék által megtestesített játékstílust is az első rész megjelenése óta emlegetik túlélő-horror stílusként, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy külső nézetből irányított karakteres, valós idejű akcióval nagyon erősen megspékelt, horror témájú kalandjáték.
Az első játék kirobbanó sikere természetesen megalapozta a rengeteg folytatást, sőt az egész birodalmat is (képregények, mozifilmek, akciófigurák, könyvek satöbbi), no meg - aminek a Capcom bizonyára nem örült túlságosan - elkezdték más cégek is sorra gyártani a klónokat, a hasonló stílusú játékokat. Ezek közül mondjuk egyedül a Silent Hill sorozat rengette meg a Resident Evil trónját a játékstíluson belül, sőt nálam át is vette a vezetést, továbbá rebesgetik, hogy a Forbidden Siren mindkét anyagot veri, ezt azonban én még nem tudom megerősíteni, mivel egyelőre még nem volt szerencsém hozzá, mindenesetre Mykonak már megvan, heteken belül eljut hozzám is, és olvashatjátok a véleményemet róla. Az első, PlayStationös Resident Evilt idővel portolták más gépekre, Sega Saturnra, PC-re és nagy késéssel Gamecube-ra is, ez utóbbi változat már jelentősen tovább volt fejlesztve természetesen, és ehhez hasonlóan volt PlayStationre is egy újravágott változat a játékból, a Resident Evil: Director's Cut. A sorozat második része, a Resident Evil 2 1998-ban jelent meg szintén PlayStationre, ezt még több gépre portolta a Capcom, volt ebből is PC és felhúzott Gamecube változat, de volt Nintendo 64 és Dreamcast átirat is, továbbá egy lebutított Game.com (ez egy rövid életű, bukott, de nagyon olcsó amerikai kézi konzolgép volt) változat is. A legtöbb tematikus fórum és az ismeretségi körömben végzett közvélemény-kutatás szerint ez volt a sorozat abszolút csúcsa, és azt hiszem számomra is ez az epizód nyújtotta a legmeghatározóbb Resident Evil élmény. A harmadik rész, a Resident Evil 3: Nemesis (Japánban BioHazard: Last Escape) 1999-ben debütált szokás szerint PlayStationön, de persze idővel ezt is átírták PC-re, Dreamcastre és Gamecube-ra, és ez utóbbi természetesen ismét továbbfejlesztett változat lett. Ez a rész bár nem volt rossz, sokak számára kissé kiábrándító volt, a korábbi szokással ellentétben ebben csak egy karaktert és egy sztorit kaptunk, ezek is mutatták, hogy ez az epizód kissé össze volt csapva. A fősorozat aztán a sajnos Gamecube exkluzív Resident Evil 0-val folytatódott 2002-ben, ami felteszem az egész történet gyökeréhez vezette vissza a játékost, mellékesen jegyzem meg, hogy ez a nulladik részes folytatósdi jellemzően japán vonás. Végül ismert a fősorozat egy még készülő folytatása, a Resident Evil 4 is, ami jelenleg szintén Gamecube exkluzívnak ígérkezik, és állítólag idén novemberben fog megjelenni, de persze bizonyára lesz majd Resident Evil 5, Resident Evil 6 és még ezernyi további folytatás is. Készült azonban számos mellékág is, ilyen volt például a 2000-ben megjelent, kezdetben Dreamcast exkluzív Resident Evil: Code Veronica, de később készült ebből PlayStation 2 és Gamecube változat is, ráadásul kicsit tovább is fejlesztették ezeket, így ezek már más cím alatt, Resident Evil: Code Veronica X-ként kerültek forgalomba, sőt ez a továbbfejlesztett változat megjelent aztán Dreamcastre is. Szintén mellékág volt a 2001-ben csak GameBoy Colorre megjelent Resident Evil Gaiden, ami egy szörnyen gyenge és más jellegű valami volt. Továbbá indult egy enyhén más jellegű minisorozat is a Resident Evil sorozaton belül, a Survivor sorozat, ami gyakorlatilag fénypisztolyra kiélezett játékokat tartalmaz. Ebből az első, a Resident Evil Survivor 2000-ben jelent meg PlayStationre és PC-re, a második, a Resident Evil Survivor 2 2002-ben PlayStation 2-re, a harmadik, a Resident Evil: Dead Aim pedig 2003-ban szintén PlayStation 2-re. Voltak aztán még ki nem adott Resident Evil játékok is, készült GameBoy Colorre egy nagyon jól kinéző butított átírat a sorozat első fő részéből, a Resident Evil 0-t is sokáig Nintendo 64-re fejlesztették, és volt egy Resident Evil 1.5-ként emlegetett, soha meg nem jelent, és soha be nem fejezett rész is, ami gyakorlatilag a Resident Evil 2 volt korai stádiumban, de mégis szinte teljesen más játék volt.
Ezen a ponton állunk most, a már így is meglehetősen hosszú, és valószínűleg a végtelenségig tartó Resident Evil játékfolyamban. Egy anyagról nem tettem még említést, a cikk tárgyát képező, egyelőre PlayStation 2 exkluzív Resident Evil: Outbreakről, ami Amerikában néhány hete jelent meg, igaz Japánban már tavaly december óta kapható BioHazard: Outbreak cím alatt, mellesleg ez az epizód Network BioHazard és Resident Evil Online munkacímeken is futott régebben, többek között. A Survivor sorozathoz hasonlóan ez is egy Resident Evil alsorozat első tagjának tekinthető, kis mértékben itt is más jellegű játékmenettel és más jellegzetességekkel találkozhatunk, ez kezdetben kizárólag hálózati multiplayer játéknak készült, csak később került bele egy játékosos játékmód is, amiben persze szintén vannak botok, akikkel kommunikálnunk kell, és akiket valamilyen szinten vezethetünk is. Egyébként onnan lehet tudni, hogy ez a játék is sorozattá duzzad majd, hogy a Capcom már javában dolgozik a folytatáson, a szintén PlayStation 2-re készülő Resident Evil: Outbreak 2-n, számos napvilágot látott kép is bizonyítja, hogy már nagyon jól haladnak a munkálatokkal.
Feltételezem, mindenki tisztában van a Resident Evil játékok háttértörténetével, ha más nem, biztosan mindenki látta a nálunk A Kaptár címmel vetített első Resident Evil mozifilmet (lassan elkészül a második is), és mellesleg fent is szinte teljesen kimerítettem a sztorit egy fél mondattal, de az újoncok kedvéért azért kifejtem a dolgot bővebben is. A sorozatban egy Umbrella nevű nemzetközi óriáscég fejlesztett titokban biológiai fegyvereket az amerikai kormánynak, és természetesen a vírusok (kezdetben a T vírus, de később további vírusok is előkerültek) elszabadultak. Ezek emberi húsra éhes, agyatlan, támolygó élőhalottakká tették a legtöbb epizód helyszínéül szolgáló amerikai kisváros, Raccoon City legtöbb polgárát, és a vírus természetesen harapással terjed, mint a veszettség és a farkasemberség, de persze akadtak azért túlélők és hősök is, akiket a korábbi részekben irányíthattunk. Ennyi a lényeg, sőt mindezt a Resident Evil: Outbreak egész hangulatos introjából sem tudja meg az egyszeri játékos, valószínűleg a Capcom eleve a Resident Evil univerzum ismerőinek szánta az anyagot, ezt az elméletet támasztja alá a játék nehézsége is, szerintem igen tapasztalt és harcedzett Resident Evileseknek való csak az anyag, de erre majd még visszatérek később. Az introban egy csatornában élő patkány mindennapjaiba kóstolhatunk bele, amint szaladgál a kanálisban, talál némi szemetet, és szemtanúja lesz annak is, ahogy a csatorna felett és a szélesebb csatornajáratokban egy hatalmas mutáns szörny lemészárol egy kommandós osztagot, patkányunk mellesleg társaival meg is csócsál néhány elesett katonát. Ezek után a visszataszító rágcsáló elhagyja a csatornát, és egy kis kocsmába tér be. Itt néhány dolgozó és néhány törzsvendég tölti el a szokásos estéjét, felszolgálnak, iszogatnak, egyesek laptopon gépeznek, megint mások a TV-t bámulják, mit sem sejtenek még arról, hogy a városka több pontján a vírus hatására már zombikká alakult emberek gyilkolják korábbi felebarátaikat, mellesleg a cselekményt én nagyjából a fősorozat első két része közé tenném. A kocsmajelenet egy kicsit változik is attól függően, hogy kivel játszunk, de a lényeg mindig az, hogy az egyik kövér biztonsági őr falfehéren lefordul a székről (nem halt még meg, és nem lett zombi, támogathatjuk is még), és egy zombi botorkál be a kocsmába, majd rátámad a pincérre, és megindul utána egy tucatnyi társa is befelé.
Ezen a ponton kapjuk meg az irányítást, a játék érdekessége mellesleg az is, hogy amíg a korábbi részekben többnyire különleges rendőr kommandósokat (Chris Redfield, Jill Valentine, Barry Burton és Rebecca Chambers), keménykötésű rendőröket (Leon S. Kennedy) és vagány magányos hősöket (Claire Redfield) irányíthattunk, itt igazság szerint totál átlagos emberek közül választhatunk csak, amilyenek mi magunk is vagyunk, ráadásul a korábbi maximum két karakter helyett itt nyolc ember áll rendelkezésünkre. Mindegyiküknek vannak előnyei és hátrányai, mindegyik kicsit más taktikát is igényel, és mindegyik esetében találunk olyan extra dolgokat és tárgyakat, amiket csak az adott karakterrel használhatunk, így egész érdekes a karakterkínálat, és érdemes a játékot mind a nyolc figurával kipörgetni, már amennyiben sikerül ez valakinek. Lássuk a karaktereket kicsivel részletesebben is: Kevin Ryman egy átlagos, harmincas, kisportolt rendőr, valószínűleg ő a legkeményebb karakter a játékban, de ennek hátránya is van egyben, neki nő leggyorsabban a fertőzöttsége, lásd később. Annak ellenére, hogy rendőr, azért nem igazán szuperzsaru, többszöri próbálkozásra sem vették például fel a korábbi részekből megismert különítménybe, a S.T.A.R.S.-ba, és erősen alkoholistának is tűnik az introból. Ő alapban rendelkezik egy 45-ös automata revolverrel, továbbá tud rugdosni és lökdösődni. Mark Wilkins egy vietnami veterán, egy magas, kövér, kopasz, fekete, ötvenes biztonsági őr, ebből egyből következik egy hátránya is, sok helyre nem fér be, így szerintem nem túl nyerő karakter, bár nagyon erős, és állítólag igen jó közelharcban. George Hamilton egy negyvenes orvos, a régimódi öltönyében és a klasszikus hajviseletével úgy néz ki, mintha az 1800-as évek Angliájából jött volna, átlagos felépítésű, így valószínűleg nem túl erős, bár nem játszottam még vele. A karakterlapja szerint nem él-hal a szakmájáért, nem munkamániás, de azért lehet rá számítani - az ilyen jellemvonások egyébként nem mellékesek, a mesterséges intelligenciák is ezek függvényében segítőkészek, vagy éppen nem azok. Állítólag ő jobban tud keverni gyógyfüveket (bár mindenki tud keverni, tehát neki talán vannak speciális kombinációi, amik a többieknek nincsenek), és képes az ellenséges támadásokat ellentámadással visszaverni. Cindy Lennox a kocsma (J's Bar) csinos szőke pincérnője, aki nagyon segítőkész, mindig előbb gondol másokra, mint saját magára. Ő rendelkezik egy kis másodlagos tárgylistával is (erre is visszatérek, hogy ez miért különösen fontos), igaz abban csak gyógyfüveket lehet tárolni, és tud másokat is gyógyítani, amíg a többiek csak saját magukat. Mellesleg elég gyenge karakter, az elején vele nem tudtam eltolni a hordókat, bár Alyssával már el tudtam, tehát nem minden női karakter ugyanolyan gyenge, persze Yoko azért valószínűleg szintén nem alkalmas az ilyen nagyobb tárgyak tologatására, vele mondjuk még nem játszottam. David King egy nagyon hallgatag, magának való, harmincas karbantartó, és mellesleg afféle MacGyver. Ő különféle dolgokat tud összekombinálni, így fegyvereket és egyebeket is barkácsolhat, továbbá ő is rendelkezik egy kis másodlagos tárgylistával, amiben szerszámok vannak: kés, csavarkulcs, szigetelőszalag meg egyéb. Alyssa Ashcroft egy középhosszú szőke hajú, bordó kosztümös, harmincas oknyomozó újságírónő. A karakterlapja szerint gyakran összetűzésbe kerül másokkal, de azért nem önző, ha nem is túlságosan segítőkész, továbbá veszíteni sem nagyon tud. Az ő nagy különlegessége, hogy rendelkezik egy álkulcskészlettel, négy különféle kulcsa van, ezek közül kell mindig megtalálnunk a megfelelőt, ami nem is olyan könnyű, ugyanis tapasztalatom szerint cirka 50:1 arányban nem sikerül a zárnyitás, rengeteget kell próbálkoznunk a záraknál vele. Persze bizonyára akadnak a játékban olyan zárak is, amiket vele sem tudunk kinyitni, akármilyen hosszan próbálkozunk, de azért nagy előny, hogy vele megbuherálhatjuk a zárak többségét.
Jim Chapman egy rövid, göndör, világos hajú fekete metróalkalmazott, az ő speckója az, hogy mivel viszonylag jelentéktelen, a zombik jobban elkerülik, mint a többieket. A karakterlapja szerint nagyon gyáva és szűklátókörű is, és a sok dumája miatt gyorsan szerez ellenségeket, ugyanakkor előnye, hogy előrelátó és nagyon jó a feladványok megoldásában. Mellesleg képes hullát is játszani, akkor sem támadják meg, igaz minél többször él vele, a dolog annál hatástalanabbá válik, továbbá van egy szerencseérméje, ami sok döntésben befolyásolja, ez gondolom csak akkor fontos, ha a mesterséges intelligencia irányítja. Összességében tehát ő nem túl jó társ, de a társainkat nem mi választjuk meg, és nem is véletlenszerűek, minden pályán minden kiválasztott fő karakter mellé meghatározott két botot kapunk, mármint egy játékosos módban természetesen. Végül van még Yoko Suzuki, egy titokzatos, farmeres, kardigános, hátizsákos, alacsony és jelentéktelen japán lány, aki a húszas évei legelejét tapossa, és egyetemistának adja ki magát, de valójában nem az. Az ő különlegessége a hátizsákja, amibe elég sok cucc fér, ez valószínűleg a legjobb karakterré teszi, bár bizonyára ő a leggyengébb is. Ezeken túl nagyon ért a számítógépekhez is, okos, viszont határozottan lassú, főleg, ha egy dologgal foglalkozik, olyankor lassan vált másra. Természetesen csak szemezgettem a karakterlapokról, mindenkinek van még pár speciális mozdulata, ellépés, ellentámadás, hasonlók, nem könnyű tehát karaktert választani, mindenkinek vannak előnyei és hátrányai. Mivel nagyjából kiegyensúlyozzák egymást, tuti választás sincs, de mint említettem, mindegyik figura más taktikát igényel, így minden játékos számára más az optimális karakter.
A játékmenet nagyjából ugyanaz, mint a legtöbb korábbi Resident Evilben, külső nézetből láthatjuk a figuránkat, és szabadon mászkálhatunk vele a terepen, nyitogathatjuk az ajtókat, lövöldözhetünk a zombikra, de más eszközökkel is harcolhatunk, továbbá gyűjtögethetünk tárgyakat, és bizonyos helyeken használhatunk is különféle eszközöket, egyebeket. Túl nagy mozgásszabadságunk most sincs, ez továbbra sem egy Tomb Raider, különlegesebb mozdulatokat, kúszást, ugrást és hasonlót csak nagyon meghatározott helyeken végezhetünk, és néhány karakternek van még speciálisabb mozdulata, például rúgás, meg ilyesmi. Bár én csak a játék durván negyven százalékáig jutottam el egyelőre, eddig csak említésre sem méltó logikai feladványokba botlottam, ebből, és a feltételezhetően rövid játékidőből következően valószínűleg az egész játék sokkal akciódúsabb és kevésbé kalandosabb, mint a korábbi fő részek. A felvehető tárgyak többsége fegyver (ez lehet akár egy vascső is), lőszer (több fegyverbe több fajta) és energianövelő cucc (most is keverhetjük a három színű gyógynövényeket hosszan, sok kombinációban, de vannak egyebek is), továbbá akadnak még kulcsok és kulcs jellegű tárgyak, amikkel ugye bizonyos helyeken tovább tudunk jutni (ilyen az öngyújtó is). Trükközési lehetőségünk elég sok van, ez tetszett az anyagban, remélem nem lövök le sok poént, ha hármat kiemelek a játék elejéről. Kombinálhatunk például újságpapírt tömény italos üveggel, és az öngyújtóval meggyújtva Molotov-koktélt kapunk. Aztán a szögvető és a deszkák segítségével átmenetileg bedeszkázhatunk egy ajtót, aminek segítségével kicsit hosszabb ideig távol tarthatjuk a zombikat egy zónától. Továbbá a zárt ajtókat nem kizárólag a hozzájuk tartozó kulcsokkal vagy Alyssa álkulcsaival nyithatjuk ki, de a többségüket erőszakkal is, igaz rengeteg pisztolygolyót el kell pazarolnunk, hogy egy ajtó megadja magát. Természetesen még a játékmenethez kapcsolódik a mesterséges intelligencia által irányított társak kérdése, a kommunikáció és a tárgyak csereberélése is. A társak - amennyire sikerült kiismernem őket - eléggé buták, vagy éppenséggel szemetek, teszik a dolgukat, de sokszor nem segítenek, amikor az orruk előtt fojtogat minket egy zombi, és a tárgyakat is gyakran otthagyják, továbbá még a legegyszerűbb feladatokat, például a szekrények nyitogatását sem tudják megoldani maguktól, így nem hasonlíthatóak az élő játékosokhoz. A kommunikáció is eléggé limitált, csak négy-öt parancsunk van, hívhatjuk az embereket külön, segítséget kérhetünk tőlük, előreküldhetjük őket (erre nálam ritkán reagáltak), meg ilyenek, sajnos olyasmire sincs lehetőségünk, hogy például rávegyük a nem általunk irányított Alyssát, hogy nyisson ki álkulccsal egy íróasztalt, amihez kulcs nincs a pályán, és amit a fegyver sem nyit. Tárgyakat is csak akkor tudunk csereberélni, ha egy szobában vagyunk egy társunkkal, ilyenkor a tárgyainkat felajánlhatjuk, és elveszik tőlünk (azt sem határozhatjuk meg, hogy a társak közül melyik), vagy kérhetünk dolgokat, és akkor elvehetjük őket az adott társunk kezéből. Tapasztalataim szerint ezeken a területeken soha nem önzőznek a társak, de lehet, hogy később igen, és nem adják a kért tárgyat. Vannak aztán olyan dolgok is, hogy mérgeződünk és vérzünk, meg a sérülésektől bicegünk, a végén pedig már csak kúszunk, ez utóbbi esetekben vállon támogatást is kérhetünk, és mi is nyújthatunk hasonló esetekben a társaknak támaszt.
A játék irányítása nem nyerte meg különösebben a tetszésemet, sem a kamerakezelése, itt ugyanis bár valós idejű 3D-s a háttér (a legtöbb Resident Evilben előre renderelt 3D-s, tehát gyakorlatilag 2D-s), itt sem követős a kameranézet, a letárolt hátterű részekhez hasonlóan itt is szobánként csak néhány fix kamerával találkozhatunk, melyek nagyon kicsit forognak és mozognak, és persze mindig a legoptimálisabb mutatja a képet. Ezekből következően szinte ugyanannyira kicsi a látóterünk, és nehezebb az irányításunk, mint a letárolt játékoknál, bár a dolognak van előnye is, drámaibb a helyzet például, ha nem látjuk, hogy tőlünk pár lépésre, a kamera által éppen nem mutatott helyen egy társunk vagy egy zombi szöszöl éppen. Én tehát határozottan gyengének ítélem az irányítást, a kamerakezelést és a harcrendszert, főleg az Onimusha 3: Demon Siege-vel összevetve, márpedig az is egy friss Capcom fejlesztés, és az is gyakorlatilag túlélő horror anyag jobban az akció irányba eltolva, tehát akár itt is alkalmazhatták volna ugyanazt a motort. Valószínűleg a 3D motorban vannak is újrafelhasznált rutinok, hiszen akármilyen nagy a Capcom, akármennyi önálló csoportja van, azért minek írja meg ugyanazt minden csapat, akkor pedig a Resident csapat vehetett volna át irányító és kamerakezelő rutinokat is az Onimusha csapattól, vagy legalább ötleteket, a két játék ezeken a területeken ég és föld, de sok egyéb téren is.
Már eddig sem dicsértem túl a játékot, de a feketeleves még csak most jön. Nagyon idegesítő tud lenni például a hosszú töltési idő, minden ajtó kinyitásakor fél percet tölt a játék, még akkor is, ha egy apró WC-be megyünk csak be. Kétségtelenül egész jó és részletes a játék grafikája, de szerintem azért a Silent Hillekben még magasabb poligonszámú és látványosabb a vizuális megvalósítás, azokban mégsem okoz problémát a töltés, itt tehát ez a probléma szerintem nem indokolt, meg lehetett volna oldani jobban is. Különösen falra lehet mászni akkor, ha az ember mondjuk felfele nyomja a kart, úgy megy ki az ajtón, aztán a töltés alatti fél percben fokozatosan nyomja tovább a kart és mellé a kört (futás), hogy amint visszakapja az irányítást, azonnal mozgásban legyen, ne kapja el egy zombi. Aztán pont olyan szerencsétlen kameraállás következik, ahol az előző ajtó ismét felül van, és már tölti is a játék ismét fél percig az előző helyszínt, amit el akartunk hagyni, és ez sajnos gyakran bekövetkezik, gondolom másoknál is. Állítólag a töltési idő azért is ilyen hosszú, mert HD-re optimizálták a játékot, ami ugye gyorsabb elérésű, ugyanis a Sony Broadband Adapterrel HD is jár egyben, és ugye a játék elsősorban internetes hálózatra készült, ezt a hardverfelszerelést tehát a készítők alapnak tekintették. Ez szerintem ettől függetlenül eléggé elfogadhatatlan indok, Capcom programozók, tessék optimizálni a töltést, rengeteg módszer van rá! Hasonlóképp eszméletlenül gyenge és idegesítő az állásmentés is, ha egyáltalán lehet annak nevezni a dolgot, valószínűleg a hálózati játék miatt szigorították ezt meg, de sok logikát én nem látok benne, és egy játékosos módba mindenképp csinálhattak volna a programozók klasszikus mentést is. Állást ezúttal is a ritkán előforduló írógépeknél menthetünk, szerencsére most már nem festékszalaggal limitált számban, azonban amikor állást mentünk, automatikusan vissza is kerülünk a játék főmenüjébe, ami hosszú időbe telik, és mellesleg kizárólag egyetlen egy állást lehet menteni. Ez után folytatás vagy állástöltés menüpontot nem is találunk, úgy tudjuk folytatni a játékot az előző állástól, ha látszólag új játékot kezdünk, ekkor tehát új játékot nem is tudunk igazából kezdeni. Amikor így visszalépünk a játékba ismét hosszadalmasan, a játék azonnal automatikusan törli is az állásunkat, az állásmentés így tehát szinte teljesen használhatatlan, úgy tűnik a Capcom játéktervezőit megtámadta a hülyekór. Szintén dühítő a tárgylista mérete, alapban ugyanis összesen négy tárgy lehet nálunk (jó, az azonos típusú lőszereket egy helyre is összerakhatjuk, de a növényeket például már nem, pontosabban kizárólag Cindy-nél tehetjük ezt meg), csak néhány karakternél lehet több, és a többségüknél a plusz helyeken csak meghatározott dolgok lehetnek. Mint említettem, Cindy-nél négy helyen lehetnek még növények pluszba, Davidnél négy helyen szerszámok, Kevin pedig egy fix pisztollyal kezd, Yokonál lehet csak négy bármilyen plusz tárgy, de az ő nyolc helye sem valami sok, ráadásul a korábbi részeknél megszokott tároló ládák is teljesen hiányoznak itt. A négy hely pedig szinte semmire sem elég, két fegyvert már nem tarthatunk magunknál, mert egy fegyver és hozzá egy típusú lőszer is már két helyet foglal, és legalább egy kulcs vagy kulcs jellegű tárgy is mindig van nálunk (később sokkal többnek is kell hely), így már energianövelőkre nem nagyon marad hely, legjobb, ha azonnal magunkba diktálunk minden ilyesmit (más okból is, lásd lejjebb). Bizonyára okkal ilyen szűk a tárgylista, hogy az internetes játék gyors és pörgős legyen, ne szöszöljenek sokat a játékosok, de ettől függetlenül engem roppantul idegesít, legalább az egy játékosos módba bővíthették volna a dolgot a készítők. Hasonlóképp valami ESZMÉLETLENÜL idegesítő, hogy szintén nyilvánvalóan az internetes játék miatt minden valós idejű a játékban, ha a tárgylistában szöszölünk, elolvassuk a begyűjtött feljegyzéseket, vagy a térképet nézzünk, végig pörögnek az események, eszegetnek minket a zombik, fogy az energiánk, meg minden. Nyilván hülyén nézne ki, ha megállna az internetes játék, amint bármelyik játékos tárgylistát nyit, de azért az egy játékosos módban lehetne ilyenkor pillanatmegállítás. Így gyakorlatilag a térkép használhatatlan, és a feljegyzéseknek sincs semmi értelmük, pontosabban egyszerűbb őket elolvasni egy offline FAQ-ban, mert a játék közben gyakorlatilag aláírjuk a halálos ítéletünket, ha ezekkel foglalkozunk. Esetleg azt meg lehet tenni, hogy elolvassuk a dolgokat egy darabon, aztán új játékot kezdünk (arra sincs ugye módunk, hogy korábbi állást betöltsünk), de ez így hetekig is eltarthat. A legrosszabb azonban talán az, hogy a játék elején alapban meg vagyunk fertőződve a vírussal, bár egyes leírások szerint az első zombiharapás után fertőződünk csak meg, én zombival való érintkezés nélkül is mindig fertőzött voltam már. A tárgylista sarkában nyomon követhetjük a fertőzöttségi szintünket, ami vészesen pörög valós időben fokozatosan a száz százalék felé (a tárgylistában, térképen és olvasgatáskor is), a fertőzés mellesleg visszafordíthatatlan, csak a legutolsó pályán találunk rá ellenszert, a többi szinten csak egyes gyógyító szerekkel lehet nagyon rövid időre leállítani vagy lelassítani a vírus burjánzását, ugyanakkor minden sérülés fel is gyorsítja a folyamatot. Mellesleg, ha ez betelik, egy játékosos módban azonnal meghalunk, internetes módban pedig állítólag - ez nagy poén lehet - pár percre mi magunk is zombivá válunk, és támadhatjuk a néhai bajtársainkat, persze nyilván ezt a következő körben azzal viszonozzák, hogy nem segítenek nekünk. Nagy szerencse, hogy a fertőzöttségi szint minden pályán nulláról indul, az elején nagyon paráztam, hogy a játék végéig ki kell húznunk a fokozatosan növekvő fertőzöttségi szinttel, az totál teljesíthetetlen lett volna. Nyilvánvalóan ez a dolog is a gyorsabb internetes játékot szolgálja, afféle időlimit, állandó nyomás alatt tartja a játékost.
Az itt felsorolt sok nehezítésből jól látszik, hogy inkább megszállott online játékosoknak szánta a Capcom az anyagot, gyakorolni kell vele napokon át, kiismerni minden tárgy lelőhelyét, optimizálni minden mozdulatot, memorizálni totál mindent, így lehet csak araszolva teljesíteni a játékot, elsőre szerintem jó reflexekkel és problémamegoldó-készséggel sem nagyon lehet kipörgetni, még könnyű fokozaton sem. Az egy játékosos mód pedig sajnos semmivel nem kalandosabb, könnyebb és játékosbarátabb, gyakorlatilag csak az internetes játékmód gyakorlásának tekinthető, eszméletlenül buta társakkal.
Sajnos a fentiekből jól látszik, hogy a Resident Evil: Outbreak egy inkább internetes játékra belőtt anyag, egy játékosos módban túl sokat szerintem nem ér, és mint ismeretes, a Sony sajnos továbbra sem tervezi a PlayStation 2-es internetes játéklehetőség magyarországi megteremtését, így a játék szerintem hazánkban abszolút pénzkidobás lesz (ha minden igaz ide szeptemberben ér el). Félre ne értsen senki, nem vagyok Resident Evil ellenes, sőt elég nagy rajongónak tartom magam, így én is fájó szívvel húztam le a játékot ennyire, és adtam rá viszonylag alacsony pontszámot, de ami kiábrándító, az kiábrándító, a Resident Evil: Outbreak pedig egy játékosos módban egyértelműen az, interneten keresztül persze ettől függetlenül még nagy buli lehet, de ezt csak a fejlettebb országok szerencsés játékosai tudhatják.
Ford Fairlane
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.