Assassin's Creed: Liberation HD teszt

A nagyszerűen sikerült harmadik fejezet után a Ubisoft úgy vélte, megérdemlünk egy hasonlóan jó szoftvert a kedvenc kézi konzolunkra, a PS Vitánkra. Sóvárgó tekintettel merengtek a PC-sek a Vita felhasználók felé, de imáink meghallgattattak. Nemrég megérkezett az igazi HD-ra tupírozott nagygépes változat is. Önkénytelenül is felvetül a kérdés, ami PS vitán megállta a helyét, az vajon a nagy masinériákon is helyt áll? Nos, nem teljesen.

Tucatnyi meglepetéssel vár minket új kalandunk, kellemes hangulattal és egy szemrevaló, szerethető karakterrel. Aki nem „mellesleg” egy hölgyemény. Az 1747-ben született Aveline de Grandpé egy félig francia, félig afrikai, rabszolgatartás ellenes Asszaszin. Jómódú kereskedő családból származik. A játék kezdetén még törékeny kislányként ismerhetjük meg.

A történet 1759-ben veszi kezdetét, amikor is édesanyjával a város utcáit róva csodálják a hely nyújtotta örömök sokaságát. Néhány perccel később egy kisállatot (tyúkot) kergetve elkeveredik anyjától majd kétségbeesetten keresni kezdi. Az akciónak villámgyorsan vége szakad, mikor egy rendkívül jólelkű katona rabszolgának hiszi és puskatussal a földre taszítja. A szolgák között egy Agate nevű fekete férfi, aki még korábban kiszabadult, segít Aveline-nek, s később betoborozta az Asszaszin rendbe. Mentorává válva tanította a gyilkolás mesterségére.

A történetről elég ennyi, talán így is kicsit többet szóltam a kelleténél, de mivel ezen információk nem befolyásolják a végigjátszás élményét, így nem hiszem, hogy problémát jelentene. Amint olvastátok az egész rettentően hangulatos és magával ragadó. Egy nő történetét ismerhetjük meg, aki szende kislányból igazi professzionális gyilkossá nőtte ki magát. Rendkívül intenzív, de mégis kicsit lassú folyású. Szóval a lényeg, hogy a tetőkön ugrálva átszelni a várost, még mindig képes magába szippantani az embert néhány röpke órára.

A címben benne foglaltatik a HD, azaz High Definiton toldalék, ami azt sugallja, hogy a PS Vita grafikai színvonalát megemelve lép elénk a régi-új rész. Talán a nagyobb képernyő vagy a nemrég megjelent Black Flag vizualitása miatt érezhetjük kevésnek ezt a tupírozott látványt. Mindenesetre a végeredmény egészen kellemes és korrekt, néhány pofásabb effekttől eltekintve viszont visszaestünk az első két rész közé, a kissé gyér és kopár tereppel és elnagyolt textúráival. Persze egy szavunk sem lehet, hiszen a játék nem PC-re készült, hanem kézikonzolra, ahol a tupír nélkül is lenyűgözte a népet.

Hatalmas újításokra ugyan nem kell számítani, az irányítást illetve a harcrendszert illetően. Ami eddig működött az most is működik, tehát miért is piszkálták volna meg. Kellemesen könnyed, mégis kellő kihívással kecsegteti a monitorra fixáló játékost. Egyedüli tényleg újdonságnak számító dolgot tudok megemlíteni, ami viszont egy egészen újszerű lehetőséggel ajándékozza meg a gamereket. Ez nem más, mint a fizimiska - a játékban persona – váltás lehetősége. Három eltérő ruházat, amelyekhez három eltérő játékstílust kapcsoltak.

Ezen personákból hármat tudunk felváltva használni.
Az első evidens és személyes kedvencem.

A rabszolga ruha, mely a legkevésbé volt akkoriban feltűnő. Az emberek ügyet sem vetnek rá, átsétálhat bátran közöttük, minden fegyver és eszköz rendelkezésre áll, a mászás is éppúgy kivitelezhető, mint normál harci öltözékünkben. Egyetlen dologra kell ügyelni, nehogy közelebb merészkedj az őrhöz, mint kéne, mert, akkor kezdődhet a vérontás.

A második és talán a karakterhez legjobban illő öltözék az úgynevezett Lady persona. Gazdag úri hölgy, ugyan ki merné csak a tekintetét is rá vetni. Talán nem olyan észrevétlen, mint egy rabszolga, de nem is kell annak lennie. Az őröket a világ legrettegettebb fegyverével veheti célba, a női báj erejével, de akár az utcán begyűjtött bókok sokasága után, megkérhetünk pár hódolót, hogy tegyenek kedvünkre és tanítsák móresre azokat a fránya fickókat. Sajnálatosan a harci repertoárunknak és a mászási illetve sprintelési képességeinknek is búcsút kell mondanunk.

A harmadik a legtökéletesebb mind közül, a minden küzdelemre felvértezett, fullextrás, gyilkolásra épített Asszaszin ruha. Minden, ami csak van, a rendelkezésre áll, a tereptárgyak sem jelentenek akadályt és a páncélozottság már csak a hab a HD tortán. A legfeltűnőbb jelenség ugyan, de a harcban nincs párja. Az őrök egyből felismerik, de már késő és álomba szenderülnek, élettelen testük úgy csuklik össze, mint a megunt rongybaba. Természetesen mindennek megvan az ára.

Külön jó pont, hogy a játék a három ruhában elkövetett akcióinkat külön értékeli, azaz, ha rabszolgaként elkövetünk egy gyilkosságot, akkor Lady-ként ismét bejuthatunk a helyszínre bármiféle ellenállás nélkül, hogy átfésülhessük a terepet. Ha túlságosan nagy volna a nyomás valamelyik ruhát viselve, akkor nyugodtan tegyünk el láb alól tanúkat, tépjünk le körözési posztereket és így tovább.

Ezeket a personákat a város különböző részein vehetjük igénybe. Ahogyan haladunk a történettel és a város felfedezésével, úgy tudunk egyre több és több ilyen öltözőt megnyitni magunknak. Úgy tűnhet, hogy az ez az - új - epizód egy szinte tökéletesre csiszolt gyémánt. De sajnálatos módon ez nem igaz, még csak most következik az igazi feketeleves. Sok kis apróság, ami szemet szúr és nem hagy nyugodni.

A játék összességében nagyon szép és elismerésre méltó, mennyit kihoztak a kis kézikonzolra írt grafikából, de sajnos a mérhetetlenül sok bug és grafikai hiba mellett nem mehetünk el szó nélkül. Rögtön a játék elején belebotlunk az első nagyobb hibákba és miután felocsúdtunk már jön is az újabb adag, ami tovább rombolja az összképet. Példának okáért elsőnek eltűnt a ruházatom egy része, amitől nemcsak röhejesen festett Aveline, de még az élvezhetőség is odaveszett. Később egy kifejezetten a jelenetbe szkriptelt tárgynak tűntek el az oldalai, amitől pár másodpercre – míg újra ott nem termett – használhatatlanná vált.

Ezektől a technikai bakiktól kicsit eltávolodva sajnos még egy sarkalatos pontját fedezzük fel a játéknak. A története kellemes, de kicsit egyszerű és meglehetően rövid. Ha csak a fő történetszálra fókuszálunk, akkor akár néhány óra alatt is végigjátszható. A legtöbbször érdektelen mellékküldetésekkel és gyűjtögetéssel együtt sem lehet több 10-12 óránál, ami valljuk be az elődökhöz képest édeskevés.

Mint kézikonzolos játék nagyszerű az Assassins Creed Liberation, mindene megvan, de, mint asztali, nagyképernyős epizód, nem állja meg teljesen a helyét. Nem tud felnőni a széria többi részéhez, de valljuk be, nem is arra készült.