Assassin's Creed IV: Freedom Cry DLC teszt

Érdekes produktum az Assassin’s Creed IV: Black Flag – Freedom Cry: DLC-nek született és egy ideig úgy is árusították, viszont a Ubisoft úgy gondolta, van benne elég tartalom, hogy külön játékként is – igaz nyomott áron – megjelenhessen. Ez viszont kicsit megnehezítette az értékelést, hisz kezeljem úgy, mint egy DLC-t? Vagy inkább tekintsek rá úgy, mint anno a Brotherhoodra és a Revelationsra az Assassin’s Creed II esetében? Úgy döntöttem az utóbbinál maradok és spinoffként tesztelem Freedom Cryt.

Aki játszott az AC4-gyel, biztos emlékszik a játék elején hozzánk csatlakozó rabszolgából lett kalózra, Adéwalére, akit egy egész szimpatikus karakternek ismerhettünk meg. A Freedom Cry az ő történetét mutatja be, mely az alapjáték után játszódik tizenöt évvel. Adéwalé, immár assassinként Haiti partjainál teljesíti küldetését, amikor is hajótörést szenved és Saint-Domingue közelében sikerül a partra evickélnie. Ahogy a játék is ismerteti velünk, a térség akkoriban a rabszolga-kereskedelem fellegváraként működött, és messze földön híres volt a durvaságáról és kegyetlenségéről. Főhősünk azonnal szembesül az embertelen helyzettel és pillanatok alatt az események középpontjában találja magát. 

A sztori bizony kemény témákat feszeget, és bár kicsit tartottam tőle, hogy elbagatellizálják a helyzetet a fejlesztők, ez nem történt meg, sőt megkockáztatom egy sokkal összeszedettebb történetet ismerhetünk meg a Freedom Cryban, mint az alapjátékban. Először is, könnyebben azonosulunk a főhős motivációival, mellé pedig a mellékszereplők is remekül asszisztálnak. A játékidő természetesen rövidebb, sőt az első bekezdésben említett Brotherhoodnak sem ér a közelébe ilyen szempontból. Viszont talán ennek köszönhető, hogy egyszer sem éreztem úgy, hogy a fejlesztők húznák az időt, nincsenek unalmas, sehova nem vezető mellékszálak és az események is követhetőbbek, mint az AC4-ben voltak.

A rabszolgákért való küzdelem nem csak a történet szempontjából lesz fontos, hanem a játékmenetet is ehhez igazították a fejlesztők. Igazából arról van szó, hogy a szigeteken mászkálva nagyon sok rabszolgával fogunk találkozni, akiket különféle miniküldetések során (keresd meg a kulcsot, öld meg a fogvatartókat) felszabadíthatunk. Ha sikerrel járunk, csatlakozhatnak az ellenálláshoz, de ezen kívül segítségünkre lesznek a karakterfejlesztések megnyitásában is. A játék folyamatosan számon tartja mennyi embernek segítettünk eddig és azok száma alapján kapjuk meg az új cuccokat. Kissé nyersnek hathat ez a fajta elszámoltatás, viszont még mindig egy videojátékról beszélünk és egy multiplayer FPS-nek sem rójuk fel hibaként, hogy emberéletekért kapunk pontokat.

Ezen kívül nem sok változást fedezhetünk fel az alapjátékhoz képest. Most is az ott megismert küldetéstípusok fognak ismétlődni és sajnos még mindig az őrületbe tudják kergetni a játékost a játékmenet betegségei. Továbbra is idegesítőek a kihallgatós/követős küldetések, bár érezhetően kevesebb került be a repertoárba, és bizony most sem ússzuk meg bugok nélkül. A kamera feltűnően sokszor akad be valahova, pedig a helyszínek nem sokkal szűkebbek. És ha már itt vagyunk, a helyszínek: Haiti szigetei csodálatos környezetet nyújtanak a Freedom Cryhoz, viszont sajnos nem sokban különbözik az alapjáték helyszíneitől. Kis túlzással az új várost simán össze lehetne téveszteni valamelyik faluval az eredeti térképen. A hajózás természetesen visszatér, itt még annyi változás sincs, mint a gyalogos részeken, hiszen az, hogy ezúttal rabszolgaszállító hajókat kell elfoglalni és nem kereskedő karavánokat, nem sokat változtat a végeredményen.

Jobban élveztem a Freedom Cryt mint az Assassin’s Creed IV-et, a történet sokkal jobban magával ragadott, egy személyesebb kalandot ismerhettem meg és a főszereplő motivációt is emberibbnek éreztem. Nyomokban valahol Ezio története jutott eszembe, de annak zsenialitásával azért nem ér fel. A Freedom Cry egy abszolút jó vétel DLC-ként, hisz tartalmas és érdekes szórakozást nyújt annak áráért, de külön játékként is jó vétel lehet, igaz, az alapjáték történetének ismerete sokat hozzátesz. Ha érkezik még egyszemélyes DLC az AC4-hez, reméljük hasonlóan ötletes és érdekes történetet kapunk és legközelebb egy, az alapjátéktól jobban elütő helyszínnek is jobban örülnénk.