Utólag el kell ismernem, annak idején kicsit túlértékeltem a Diablo III-at. Azt ma is tartom, hogy a játékmenet alapvetően zseniális: a harc semelyik másik hack'n slash-ben nem érződik ilyen jónak, a karakterosztályok fantasztikusak, a hangulat pedig lenyűgöző. Az igazi problémák csak később jöttek elő, magasabb szinten. A Blizzard ugyanis úgy döntött, hogy a Diablo II-ben virágzó feketepiacot megpróbálja kiváltani az aukciós ház bevezetésével, azonban ahhoz, hogy ez hatékonyan működhessen, az egész itemizációs rendszert ennek megfelelően kellett felépíteni. Ez pedig sajnos azt jelentette, hogy nagyon kevés legendary tárgyat találhattunk, és jó eséllyel azok sem voltak használhatók karakterünknek, így mehettünk velük az AH-ba.
Ami egyben azt is magával hozta, hogy magasabb nehézségi szinten kizárólag az AH-ból öltözve lehetett esélyünk, így tulajdonképpen az egész rendszer megölte a játékot, illetve végső soron azoknak kedvezett, akik hajlandóak voltak valós pénzt költeni, vagy jól ügyeskedtek az eladásokkal. Egyik sem olyan dolog, ami miatt eredetileg szerettük a Diablót, hiszen a loot-szerencsejáték az, ami az ilyen jellegű játékok sava-borsát adja. Ha nincs meg az esélye minden egyes leölt szörny után annak, hogy karakterünk jelentősen erősebb lehet, akkor az egész gyakorlatilag értelmét veszti. Felismerte ezt a Blizzard is, és a játék új vezető tervezője, John Mosquiera irányításával a fejlesztőcsapat jelentősen átalakította a játékot.
Csak éppen nem a kiegészítővel, hanem az előtte érkező 2.0-ás patch-csel. A Blizzardnak mindig is megvolt ez a szokása, sőt, tulajdonképpen egy állandóan online játék esetében ez a legjobb megoldás: a játékmechanizmusok és alapvetések terén mindenkit egyenlő szintre hoztak a javítócsomaggal. A lényeg: az aukciós ház megszűnt, a lootrendszer és az itemizáció teljesen átalakult. Most már jóval nagyobb eséllyel esnek legendary cuccok, és biztosan olyan statok lesznek rajta, amiknek van értelme (tehát például nem lesz egy barbár fejszén intelligencia). A kiegészítővel érkező 70-es szintlimit azonban abban (is) segít, hogy az AH-korszakban összeszedett tárgyakat kisöpörjék a fejlesztők a játékból, hiszen hamar fogunk jelentősen jobb holmikat találni - amik most már az arannyal együtt az accountunkhoz kötődnek véglegesen, kereskedelemre tehát egyáltalán nincs lehetőség.
Ez ugyan elméletben kevésbé forszírozná a csapatban való haladást, amit a Blizzard úgy egyensúlyozott ki, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb eséllyel találunk aranyat és cuccokat. A patch-csel végre átalakult a Paragon-rendszer is, a szintek az accounton lévő összes karakter között megosztódnak, és teljesen megváltozott a nehézségi rendszer is, amivel így gyakorlatilag pontosan belőhetjük a karakterünknek, illetve felszerelésünknek megfelelő kihívást, és egyben eldönthetjük, mennyit áldozunk fel a gyorsabb haladásból a több tapasztalati pont és a jobb itemek oltárán. A patch ezen kívül is rengeteg újítást hozott: termérdek új szörnyképesség került be, megváltozott a közösségi rendszer, újfajta shrine-ok és chestek kerültek a játékba, és még több a véletlenszerű esemény, amik dobnak kicsit a változatosságon.
Ha tehát az aukciós ház által indukált problémák miatt már örökre eltemetted a Diablo III-at, akkor most ásd ki, a játék ugyanis a kiegészítő nélkül is teljesen új életre kapott, és valami egészen fantasztikus lett. Hogy ehhez mit ad hozzá a Reaper of Souls? Nos, természetesen az első és legfontosabb az új fejezet. Történetben ne számítsunk túl sokra: jön Malthael, az egykor angyal, de most már nagyon gonosz nem-angyal, aki meg akarja szüntetni a menny és a pokol között zajló örökös háborút azzal, hogy nagyjából mindent elpusztít, elvégre a halálban mindenki békére lel. Az ötödik fejezet némileg hosszabb, mint a többi, de ami a legfontosabb: sokkal hangulatosabb és tartalmasabb.
Kalandjaink nagy részét Westmarch városában töltjük majd, ahol rengeteg mellékküldetés és felfedeznivaló vár ránk, de később ellátogatunk olyan ismerős helyekre is, mint például a Pandemonium Fortress. A lényeg azonban, hogy az egész fejezet rendkívül hangulatos, sötét és kemény, nagyjából pontosan olyan, mint amilyennek az egész Diablo III-nak lennie kellett volna. A pályák elsőrangúan néznek ki, a véletlengenerátor tökéletesen teszi a dolgát, a területek nagyobbak, mint korábban. Ezeken a területeken pedig változatos, kiválóan megtervezett új szörnyek szakadnak a nyakunkba, akiket öröm feldarabolni. Az biztos, hogy játékélmény területén a Diablo III semmit nem veszített erényeiből.
Westmarch városában csatlakozik hozzánk a kovács és az ékszerész mellé a mystic. Az ő segítségével egy tárgyon megváltoztathatunk egy bónuszt, némi arany és különböző alapanyagok felhasználásával. Jól fontoljuk meg, melyik bónuszra nincs szükségünk, és azt cseréljük le, később ugyanis már nem lehet visszacsinálni a dolgot. A mystic a World of Warcrafthoz hasonlóan lehetőséget ad a tárgyak kinézetének átalakítására is, így most már semmi nem akadályozhat meg minket abban, hogy egy egységes külsejű keményarc karakterünk legyen. A korábbi kettőhöz hasonlóan persze a mysticet is fel kell fejleszteni, ám most már nem a 10., hanem a 12. szint a maximum mindegyiknél.
Ami azonban a kiegészítő legnagyobb újdonság, az egyértelműen az adventure mód, ami gyakorlatilag végtelen újrajátszhatósági értéket ad a Diablo III-nak, és teljesen átalakítja az endgame-et. Arról van szó, hogy miután legalább egyszer végigtoltuk a sztorit, újrakezdhetjük adventure módban, ami pedig azt jelenti, hogy játék összes fejezetének térképein véletlenszerűen felbukkanó küldetéseket választhatunk. Ezek némileg különbözhetnek egymástól, de a lényeg úgyis az lesz, hogy menjünk oda az adott helyre, és zúzzunk le mindenkit, majd zsebeljük a lootot, XP-t és aranyat. Minden térképen öt ilyen kihívás vár ránk, és ha sikerül mind az ötöt teljesíteni, további jutalmak ütik a markunkat.
De ez még nem minden, ugyanis minden alkalommal kapunk egy Rift fragmentet is, amiből ha sikerült ötöt összeszedni, akkor megnyithatunk egy Nephalem RIftet. Ez egy teljesen új, teljesen véletlenszerűen generált pályára visz el minket, ahol szintén teljesen véletlenszerűen generált ellenfelekkel, és egy főellenféllel kell megküzdenünk, az egész folyamat végén pedig újabb rendkívül értékes lootok ütik majd a markunkat. Ez az egész folyamat a különböző kihívások teljesítésétől kezdve a riftek megtisztításáig annyira addiktívvá teszik a Diablo III-at, és annyira megnyújtják élettartamát, hogy csak gratulálni tudok a készítőknek. Ezt bizony eltalálták.
Végül pedig érdemes megemlíteni, hogy a kiegészítővel egy új karakterosztály, a Crusader is bekerült a játékba. A Diablo II Paladinjának helyi megfelelőjéről van szó, amit leginkább tankolásra, és közelharci, illetve közepes távolságra ható mágikus harcra hegyeztek ki. Ennek megfelelően pajzsot használ, és kétkezes fegyvereket tud egy kézben tartani, erőforrása pedig a Wrath. Ez egyébként folyamatosan töltődik magától is, de harc közben minél többen támadják, annál inkább meggyorsul ez a folyamat. Nem csak, hogy rohadtul szívós, de rengeteg látványos, területre ható támadása van, így abszolút nem csodálkozom azon, hogy nagyon hamar nagyon népszerű lett.
Nem tudom külön kezelni a 2.0-ás patch-cset és a Reaper of Soulst. A játékot kétségtelenül az előbbi tette rendbe, de utóbbi is annyi apróságot adott hozzá még az új fejezeten, a karakterosztályon, a mysticen, az adventure módon és a rifteken kívül is, hogy azokról lehetetlen lenne egy cikk keretein belül megemlékezni. Ha valaki rajongó, és még most is előveszi a játékot esetenként, annak úgyis gyakorlatilag kötelező beszereznie a kiegészítő lemezt. Így a végső pontszám alapvetően a játék jelenlegi állapotának szól, a kiegészítővel együtt. Összességében két komolyabb hibát tudok felhozni a Reaper of Soulsszal szemben: a gyenge sztorit és a záró renderfilm hiányát (ez hogy maradhatott ki?), minden más azonban a tökéleteshez közelire csiszolt Blizzard-minőséget képviseli.
Malthael, a halál angyala elrabolja a Fekete Lélekkövet. Végre el akarja hozni a békét a világunkba, csak nála béke a fogalma azt jelenti, hogy mindenki meghal. Ezt pedig azért mégsem engedhetjük. Újabb kalandokkal vár a Diablo III.
Azért van értelme a gear-nek hisz nem kapásból kerülsz Torment 6-ra és ott levered Malthaelt...én most Torment 3-at simán csapom T4-en kinylódok, de nem halok meg, T5 már húzós, akinek az nem elég, hogy motiválja, hogy legyőzze T6-on Malthaelt hardcore-ban az nemtudom mit akar még a játéktól őszintén?
tán lesz PVP is, de azt marhanehéz lesz balanszolni...
Kieg óta folyamatosan tolom, és sok agyalás logikázás és némi szerencse után Torment 4 nél járok a 975k unbuffed dps es barbárommal, akiket meg randomban bedob ilyen torment szinten azoknak sem szar a gearje, tehát egyáltalán nem lehetetlen kvázi 'magas' szintre eljutni benne!
Annyiban igazat adok, hogy a riftezés egy idő után unalmas, és már inkább a sztorit vinném ki újra, de ott meg nem esik shard... errr
A legnagyobb negatívuma a játéknak továbbra is hogy butított. A rift és a Bounty huntok után egyszerűen kifullad a játék. Ismét másról sem szól, mint fel gearelni a karaktert, paragonozni agyvérzésig és utána..... semmi, üresség. Semmi event, semmi kihívás. A T4-5-6 és az alacsonyabb nehézségi fokozatok között nincsen semmi különbség, azon kívül hogy a Zombiknak kb. 600 millió HPjuk van. Az egész egy agyatlan farmolásba fullad, aminek ugyan az lesz a vége mint a D3nak - megunják a játékosok. Továbbra is hiányolom az életet a Diabloból... hol maradnak az olyanok mint a rendes Skill fa, rúnák, eventek, esetleg insták, TRADE? Szép és jó, de itt az egész játék alapjaival vannak gondok, és nem csak maga a kiegészítővel
Viszont ahogy az alap is megérte minden fillérjét, úgy a kieg is. Alap 800 óra+ a kieg óta szerintem többet játszok, mint az alappal annak idején (persze ez teljesen normális keretek között zajlik) Ha a 800 órát leosztja az ember a megjelenéstől (alap 2012.május) akkor csak napi 2 óra körüli időre jön ki, ami a 800 órát látva soknak tűnik, de napira lebontva már inkább akár kevésnek is :D
Én kieg óta feltoltam a hc karim para 117-re a simát meg 258-ra, elég jó a fejlődés. A tárgyak buherálása pedig a Mystic-el zseniális (igaz kicsit sokba fáj mire kidobja a várva várt stat-ot, de ez van legalább kidobja!) A shard-okért vásárolt cuccok pedig elég brutálisak nem egy dolgot vettem 5 shard-ért amit azóta is viselek. Itt írnák egy negatívumot, hogy csak 500 Shard-ot tudunk magunknál tartani.
A következő kieg-ig én teljes mértékben elleszek vele, persze lesz hullámvölgy nyáron, amikor szinte nem is játszok, de utána annál nagyobb lelkesedéssel vágok bele ismét. És biztos vagyok benne, hogy kapunk még , majd a patch-ekkel új küldetéseket és bossokat is.
Én várom vissza a pokol igazi urait a 6. fejezetben. Baal, Mephisto és Diablo személyében, mert az szerintem egy percig sem kétséges, hogy Diablo visszatér egy igazi brutális alakjában (nem ez a nyeszlett női Diablo..ez szerintem igencsak rossz lenne, ha így kellene elbúcsúznunk Diablo-tól, annak biza kell egy igazi emberes/brutális forma, hogy az maradjon meg mindenki emlékezetében, hisz, lehet soha nem lesz 4. rész vagy megint csak 10 év múlva....)
A crafttal teljesen egyet értek, lehetne kicsit szabadabb is, és igen, aki szereti ezt a stílust, az tuti, hogy bele fog verni pár száz órát :)
Ettől függetlenül jogos, az ending cinematic minden act végén megtalálható, ám tartalma miatt sajnos nem megoldható ebben az esetben, mivel ugye a karakterünk van a főszerepben. Ez persze megint egy nem kötelező dolog volt a Blizzard részéről, és mehettek volna más irányba a zárással, majd az spoiler tag-ek közé írt fordulatot így is úgy is ellövik a köv. kiegben, csak anélkül hogy akár évekre előre jeleznék a játékosoknak hogy mi fog történni...
Aki viszont szeret karakert fejleszteni és nem zavarja a repetitív játékmenet, annak jó befeketetés.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.