The Legend of Zelda: Majora's Mask 3D teszt

Jól jellemzi a The Legend of Zelda-sorozat nagyszerűségét és közkedveltségét, hogy jelen tesztünk alanyát sokan a mai napig a leginkább megosztó résznek tartják a szériában, mégis 95 százalékon áll a Metacriticen. Milyen az, amikor egy Zelda nem megosztó? Nos, ilyen volt például a most tesztelt Majora's Mask közvetlen elődje, az Ocarina of Time, ami mai napig a legmagasabban értékelt videojáték. Nem csoda, ugyanis öt évig készült, és a Nintendo rengeteg pénzt belerakott, úgyhogy a folytatásra ki kellett találnia valamit a cégnek, hogy egyrészt a rajongóknak ne kelljen ennyit várni két epizód között, másrészt pedig hogy valamivel olcsóbban kijöjjenek a végén.


Így a Nintendo mindössze egy év alatt készítette el az eredetileg Nintendo 64-re megjelent Majora's Maskot, felhasználva az Ocarina of Time motorját, és átvéve belőle egy rakás grafikai elemet.  Persze a rajongók torkán már akkor sem lehetett bármit lenyomni, így a világ legjobb játéktervezőjeként számon tartott Shigeru Miyamoto mester előállt egy olyan történettel és játékmechanizmussal, ami keretet ad ennek az egésznek. Ezúttal nem a sorozattól megszokott Hyrule földjein járunk, hanem annak egyfajta párhuzamos valóságban létező megfelelőjén, Terminában. A terület négy részre oszlik, melyek mindegyikét egy-egy óriás felügyeli, középen pedig a Clock Town helyezkedik el, melynek békés népe éppen a Carnival of Time-ra készül, melynek keretén belül jó szerencséért és még jobb termésért imádkoznak.

A helyzet azonban nem túl fényes, amikor Linket ide csalja az Ocarina of Time-ból megismert Skull Kid, aki megszerezte a rendkívül erős varázstárgyat, a Majora's Maskot. Skull Kid az idő tornyát befoglalva, és csatlósait szétszórva a négy területen belekezdett rémuralmába, melynek kiteljesedéseként a holdat bele akarja vezetni Termina földjébe, elpusztítva ezzel mindent. Linknek 72 óra áll rendelkezésére arra, hogy megmentse a világot, de ez a 72 óra semmiképp nem lesz erre elég, ugyanis ez játékidőben nagyjából 56 perc alatt múlik el, ami alatt nyilván lehetetlen végigvinni az egészet. Szerencsére Link tudja manipulálni az időt a Song of Time eljátszásával az ocarinán, így előre és hátrafelé is tud tekerni, ha arról van szó.


A Majora's Mask tehát tulajdonképpen a Bill Murray-féle Idétlen időkig megfelelője, csak éppen játék formájában. Ha fiatalabb olvasóinknak fogalma sincs arról, hogy mi a fene az az Idétlen időkig, akkor ez szabadon behelyettesíthető A holnap határával. A Majora's Mask azért vált különösen megosztóvá a sorozat kedvelői között, mert a többi Zelda-játéktól eltérően eléggé sötét hangulatú, nagyon komoly témákat feszeget, és átjárja egy folyamatos, melankolikus szomorúság. Ez pedig nem csak a világ dizájnjában mutatkozik be, de például az NPC-k jelentős része zavarodott, úgy érzi, nincs már reménye az életben, és nem mindig beszélnek egyértelműen. Sokan úgy vélik, hogy a Dark Souls egyik ihletforrása volt a Majora's Mask, és ez maximálisan elképzelhető, néhány bossharcot mintha szó szerint remake-elt volna a From Software.


A Majora's Mask játékmenete alapvetően nem változott az elődhöz képest. Továbbra is egy alapvetően harcra, felfedezésre, gondolkodásra és ügyességre építő akció-kalandjátékról van szó. A felszereléseink folyamatosan fejleszthetők menet közben, és persze folyamatosan találunk majd új maszkokat, melyekkel eltérő képességeket kapunk és különféle lényekké alakulhatunk át. Ezek az átalakulások teszik lehetővé, hogy megoldjunk bizonyos harcokat, beléphessünk olyan helyekre, ahová korábban nem lehetett, és segíthessünk olyanoknak, akiknek amúgy nem tudunk. A sorozat többi részétől eltérően itt elég kevés, összesen négy fő dungeon várja, hogy felfedezzük, azonban most sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a mellékküldetések - és ezek a mellékküldetések nem olyanok, amilyenekhez ma hozzászoktunk, hanem igazi, rendes és érdekes történetek.


Ezekben jellemzően valamilyen NPC-nek kell segítenünk megoldani a problémáit. A Majora's Mask egyik legjobb újdonsága, hogy ezúttal ezek a karakterek tényleg rendelkeznek igazi jellemmel, háttérrel, alaposan meg lehet ismerni, és igen, meg is lehet szeretni őket, főleg, hogy az idő-visszatekerés miatt sokat találkozunk velük. Az egyes NPC-knek saját napi rutinjuk van, így nem mindegy, hogy mikor találjuk be őket. Ennek követésében segít a beépített notesz, a Bomber's Notebook, ami akár automatikusan is tud jelezni nekünk, ha az egyes NPC-k éppen a megfelelő ponton vannak. A Majora's Maskban a történet és a világ megismeréséhez mindenképp szükséges a mellékküldetések teljesítése, ezek nélkül egész egyszerűen nem fogjuk érteni, hogy mi is történik.


Az időt jellemzően kétféle módon fogjuk manipulálni. Ha visszatekerünk az első nap hajnalára, akkor a játék elmenti az állást, és megtartjuk a legfontosabb megszerzett cuccainkat, így például a térképeket, fegyvereket és maszkokat, az apróságok azonban elvesznek, mint ahogy a már megoldott puzzle-ök is visszaállnak alaphelyzetbe - továbbá az NPC-k nem fognak emlékezni arra sem, hogy találkoztak már velünk. Ahhoz azonban, hogy a játék jobban illeszkedjen a kézikonzolos használati módhoz, a portolás során a készítők eszközöltek néhány módosítást. Egyrészt menet közben is menthetünk a baglyos szobroknál (amik egyben gyorsutazásra is használhatók), másrészt pedig az időt most már nem csak 12 órás darabokban tekerhetjük előre, mint az eredeti verzióban, hanem teljesen pontosan - ez az NPC-k megtalálását és így a mellékküldetések teljesítését egyszerűsítik le.


A felújítás során persze a grafikához is komolyan hozzányúlt a portolást végző Grezzo csapata. Az eredeti játék ugyan gyönyörűnek számított a Nintendo 64-en, de mai szemmel nézve azokon a karaktereken már annyira durván látszanak a polygonok, hogy azt a mai, fiatalabb közönség valószínűleg már nem fogadná el. Így a legtöbb karaktermodell kapott egy alapos ráncfelvarrást, és szebbek lettek a textúrák és a fényeffektusok is, és persze a 3DS képességeinek megfelelően most már sztereoszkopikus 3D-ben élvezhetjük az alkotást. A fentebb említett dolgok mellett egyébként még belenyúlt néhány apróságba a Grezzo, például a bossharcokba is, ám különös módon az akkor is sokat kritizált, nem túl kielégítő befejezést érintetlenül hagyták.

Egyben nézve azonban a módosítások és változtatások jót tettek az összképnek. A Majora's Mask mindig is egy kiemelkedő játék volt, a 3DS-re portolás közben azonban némileg letisztultabbá és könnyebben játszhatóvá vált - az már önmagában nagy dolog, hogy nem kell egy helyben álldogálva várnunk az idő múlását, mint a Nintendo 64-en. Akinek kimaradt annak idején, annak egyértelműen kötelező a pótlás, de van egy olyan érzésem, hogy a régi Zelda-rajongók is rá fognak repülni, hiszen nagyon messze van még a WIi U-ra készülő teljesen új epizód megjelenése.